BK BH 1996/630
BK BH 1996/630
1996.12.01.
I. A szolgálati közeg elleni erőszak bűntettének megvalósulása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az erőszakot mely okból alkalmazták; nevezetesen, hogy azt a hosszabb szolgálati idővel rendelkező katona az "újonc" sérelmére elkövetett visszaélés során valósította meg [Btk. 355. § (1) bek. b) pont, (2) bek. a) pont].
II. Ha az alegység-ügyeletes katona nem intézkedik annak megakadályozására, hogy alárendeltjei az "újonc" katonát megalázva "beavassák": nem a szolgálatban kötelességszegés, hanem az elöljárói intézkedés elmulasztásának vétségét valósítja meg akkor is, ha a számára kötelező előírásokat ezen túlmenően is megszegte [Btk. 348. § (1) bek., 361. § (1) bek. a) pont].
Az F.-i Bíróság katonai tanácsa a határőr I. r., a határőr II. r. és a határőr III. r. vádlottat szolgálati közeg ellen csoportosan elkövetett erőszak bűntette miatt 5-5 hónapi fogházbüntetésre, míg a határőr szakaszvezető IV. r. vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 30 napi fogházbüntetésre és lefokozásra ítélte. Az I-IV. r. vádlottakra kiszabott fogházbüntetést katonai fogdában rendelte végrehajtani. Ugyanakkor a határőr tizedes V. r. vádlottat a jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt önálló büntetésként lefokozásra ítélte.
Az irányadó tényállás szerint a vádlottak a határőr igazgatóság egyik őrszázadánál teljesítettek szolgálatot. Az alegység, illetve az objektum megszűnésének, felszámolásának az előestéjén a takarodót nem hajtották végre, hanem búcsúestet tartottak. Január 30-án 23 óra és január 31-én 01 óra közötti időben a határőr I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak elhatározták, hogy a hozzájuk képest újonc, novemberi bevonulású kapuügyeletes-helyettes határőrt "megkanalazzák". Hozzájuk csatlakozott a IV. r. vádlott, aki ugyanebben az időben - január 30-án 08 órától másnap 08 óráig - alegység-ügyeletes szolgálatot látott el. Az elhelyezési körletüket elhagyva a kapuügyeleti helyiségbe mentek. A pihenőhelyiségben a sértett határőrt az I. r. vádlott felszólította, hogy húzza fel az ingét, majd az ágyon fekvő sértettet az I., II. és III. r. vádlottak közrefogták, a lemeztelenített hasára, a köldök körüli területre előbb az I., majd a II. és a III. r. vádlottak mintegy 8-10 erőteljes ütést mértek a kanál homorú részével. A IV. r. vádlott a társai cselekményénél, amely kb. 10-15 percig tartott, mindvégig jelen volt, annak megakadályozására azonban semmit nem tett.
A sértett a bántalmazás következtében a másnap felvett orvosi látlelet szerint 8 napon belül gyógyuló testi sérülést és hasfali zúzódást szenvedett, a hasán, a köldök körüli kb. 15×15 cm-es területen kékeslilás elszíneződés keletkezett. A sértett az elszenvedett sérülés miatt joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő.
A IV. r. vádlott a fentiekben foglalt cselekményével megszegte a Magyar Köztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 385. pontjában, a 387. pont b) alpontjában és a 389. pontjában meghatározott rendelkezéseket. A kapuügyeletes annak ellenére, hogy észlelte a szolgálati alárendeltje sérelmére elkövetett cselekményt, továbbá azt a körülményt, hogy ezt az alegység-ügyeletes IV. r. vádlott is eltűrte, a történetekről - bár erre módja és lehetősége lett volna - jelentést nem tett.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet az I-IV. r. vádlottak és védőik által felmentés végett bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül. [A felülbírálat nem érintette a határőr tizedes V. r. vádlottat, mivel vele szemben az ítélet perorvoslatok hiányában első fokon jogerőre emelkedett.] Miután az első fokon eljárt katonai tanács által megállapított tényállás megalapozott, a Legfelsőbb Bíróság a felülbírálatot erre alapította. Az irányadó tényállásból helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére.
I. Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak cselekményének a jogi minősítése megfelel az anyagi jogszabályoknak és az irányadó bírói gyakorlatnak. Ezzel kapcsolatban helytállóan mutatott rá a katonai tanács arra, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a fokozott büntetőjogi védelem a szolgálatban levő feljebbvalót, őrt vagy más szolgálati közeget a szolgálatteljesítés teljes tartama alatt, így az azon belüli pihenő időben is megilleti. A szolgálati közeg elleni erőszak bűntettének megvalósulása szempontjából annak sincs jelentősége, hogy az erőszakot milyen okból, pl. mint jelen esetben, régebbi időszakos katonák az alacsonyabb időszakosokkal szembeni visszaélése körében alkalmazták. A szolgálati közeget a jogi szabályozás az ilyen, a szolgálati tevékenységgel össze nem függő indokból elkövetett cselekmények ellen is védi. Ez annál inkább elengedhetetlen, mivel előadódhat, hogy a rövidebb szolgálati idővel rendelkező szolgálati közegnek éppen az idősebb katonatársával szemben kell intézkednie. Emellett a bírói gyakorlatban az is tapasztalható, hogy az alacsonyabb időszakos katonák sérelmére megvalósított cselekményektől az elkövetőeket esetenként a sértett által éppen ellátott szolgálat ténye, az abból fakadóan őt megillető fokozott büntetőjogi védelem sem képes visszatartani.
II. Nem értett egyet viszont a Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács álláspontjával abban, hogy a IV. r. vádlott tekintetében a vádelv megtartásával megállapított tényállásban rögzített cselekmény a Btk. 348. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgálatban kötelességszegés vétségének minősül. Ez a vádlott ugyanis a cselekmény idején alegység-ügyeletesként teljesített szolgálatot, ekként pedig - miután az adott objektumban csak az őrszázad volt elhelyezve - százada valamennyi sorállományú katonájának, így a kapuügyeletesnek és a helyettesének, valamint a sértettet kanállal ütlegelő vádlott-társainak és a cselekménynél jelen levő további határőröknek egyaránt az elöljárója volt. A szolgálati szabályzat vonatkozó, a katonai tanács által helyesen felhívott rendelkezése és a 66. pontja szerint az alegység-ügyeletes, ha alárendeltje részéről fegyelemsértést vagy bűncselekmény elkövetését észleli, köteles azt a hatáskörébe tartozó törvényes eszközökkel megakadályozni. Kétségtelen, hogy a IV. r. vádlott a sértett "kanalazása" idejére szolgálati helyét is elhagyta, és katonatársaival együtt a kapuügyeletesi helyiségbe ment, a bírói gyakorlat szerint azonban, ha a büntető anyagi jogi rendelkezések értelmében a katonának minősülő elkövető őr, ügyeleti vagy készenléti szolgálata mellett egyidejűleg elöljárói beosztást is betölt, és a kötelességszegő magatartása az elöljáró részére előírt kötelezettség megszegését, illetőleg nem teljesítését is megvalósítja: az elöljárói és nem a szolgálati bűncselekmény megállapítása az indokolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a határőr szakaszvezető IV. r. vádlott cselekményét a Btk. 361. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző elöljárói intézkedés elmulasztása vétségének minősítette.
A büntetés enyhítését célzó fellebbezések az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében az alábbiak szerint alaposak.
A katonai tanács a büntetés kiszabásánál a vádlottak terhére és javára jelentkező körülményeket helyesen tárta fel, a vádlottak esetében nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy cselekményüket az észlelő elöljáróiknak meg kellett volna akadályozniuk. Ugyanakkor teljesen alaptalan az a védői hivatkozás, hogy a vádlottak javára a sértett közrehatása lenne megállapítható. A vádlottak cselekményüket csoportosan követték el, s miután azt sem az alegység-ügyeletes, sem a sértett közvetlen elöljárója nem akadályozta meg, fel sem merülhet, hogy a sértett akár aktív, akár passzív módon kivonhatta volna magát a cselekmény alól. Így a sértett közrehatása amellett sem merülhet fel, hogy a sértett a pihenőhelyiségből történő eltávozást valóban megkísérelhette volna.
A fiatalabb időszakos határőr sértettet "kanalazással" megalázó vádlottak cselekménye kétségtelenül kevésbé durva, mint az elkövetési gyakorlatban általában előforduló hasonló cselekmények, kizárólag játéknak, csökkent társadalomra veszélyességű magatartásnak azonban így sem értékelhető. Az ilyen jellegű cselekmények ugyanis alapvetően sértik a fiatalabb katonák emberi méltóságát, nagymértékben érinthetik, veszélyeztethetik, sőt nem egy esetben megakadályozhatják a katonai közösségbe való beilleszkedésüket. Emellett az ilyen cselekmények elszaporodottak, és sok évtizedes előzményekre tekintenek vissza. Az, hogy a vádlottak szerint ők maguk is átestek ilyen "beavatáson", nem a cselekmény tárgyi súlyát csökkentő, hanem az ilyen magatartások ellen való határozott fellépés ellenére, azok szívósan tovább élő voltát mutatja.
Minderre figyelemmel helyesen ismerte fel a katonai tanács azt, hogy a csoportosan elkövetett szolgálati közeg elleni erőszak bűntettét megvalósító vádlottakkal szemben az irányadó, egy naptól öt évig terjedő büntetési kereten belül az alsó határt viszonylag kevéssel meghaladó, rövidebb tartamú szabadságvesztés, míg a IV. r. vádlott - a változott minősítés mellett is egy naptól egy évig büntetendő - cselekménye miatt egy hónapot meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása szükséges.
Figyelemmel azonban arra, hogy a sértettel szembeni cselekmény az ilyen jellegű, hasonló cselekményekhez képest kisebb tárgyi súlyúnak ítélhető, továbbá, hogy a sértettet bántalmazó vádlottak cselekményét az alegység-ügyeletes, illetve kapuügyeletes vádlottaknak meg kellett volna akadályozniuk, a büntetések konkrét mértéke az I. r. a II. r. és a III. r. vádlottaknál eltúlzott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a büntetési cél elérését, a vádlottak és mások újabb, köztük hasonló bűncselekmények elkövetésétől visszatartását az I. r. vádlottnál négy hónapi, míg a II. r. és a III. r. vádlottnál egyaránt három hónapi szabadságvesztés biztosítja megfelelően. Ugyanakkor - amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen értékelte - az általános visszatartási cél csak a szabadságvesztések végrehajtásával érhető el, a szabadságvesztésnek próbaidőre történő felfüggesztésére - figyelemmel BK 153. sz. állásfoglalás II/2. pontjában ezzel összefüggően adott iránymutatására - nem kerülhet sor.
A IV. r. vádlott vonatkozásában, miután cselekményét alegység-ügyeletesként, az érintett valamennyi határőr elöljárójaként követte el, a Legfelsőbb Bíróság a 30 napi fogházbüntetést arányosnak, a büntetési célt kellően szolgálónak találta, így annak enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget.
Miután az első fokú ítélet további rendelkezései törvényesnek bizonyultak, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet - megváltoztatással nem érintett részeiben - a vádlottak tekintetében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 323/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás