BK BH 1996/631
BK BH 1996/631
1996.12.01.
Az elítélt feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatban a büntetés-végrehajtási bíró által történő meghallgatás esetén nem a Be.-nek a különleges eljárásra vonatkozó rendelkezései, hanem a Bv. tvr.-nek a rendelkezései az irányadók, tehát a meghallgatás a védő értesítése nélkül is megtartható, és részére a határozatot nem kell kézbesíteni [1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 6. § (3) bek. b) pont és (7) bek.; 108/1979. (IK 8.) IM ut. 33. § f) pont; Be. 50. § (1) bek., 356. §].
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának ügyében a megyei bíróság büntetés-végrehajtási bírójának a feltételes szabadságra bocsátást mellőző végzését helybenhagyta.
A feltételes szabadságra bocsátást megtagadó első fokú végzés ellen az elítélt jelentett be fellebbezést a feltételes szabadságra bocsátás érdekében.
A megyei főügyész átiratában az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta. Indítványában utalt arra, hogy a büntetés-végrehajtási bíró eljárási szabályt sértett, amikor az elítélt meghallgatásáról a védőt nem értesítette. Álláspontja szerint a büntetések és intézkedése végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja értelmében az elítélt meghallgatásán az ügyész és a védő jelen lehet. Ebből a rendelkezésből az következik, hogy a büntetés-végrehajtási bírónak - ha előtte ismert - az elítélt alapügyében eljárt védőt kell értesítenie, ha pedig ennek a személye előtte nem ismert, védőt kell kirendelnie, őt a meghallgatásról értesítenie kell, és részére a fellebbezési jogot biztosítva a határozatot kézbesítenie kell.
A másodfokú bíróság az elítélt fellebbezését nem találta alaposnak, és nem értett egyet a főügyész átiratában foglalt, a büntetés-végrehajtási bíró eljárási szabálysértésével összefüggő ügyészi állásponttal.
Az intézeti nevelői véleményből megállapíthatóan az elítélt esetében a feltételes szabadságra bocsátásnak a Btk. 47. §-ának (1) bekezdésében meghatározott törvényi feltételei fennállnak ugyan, de az elítélttel szemben a büntetés végrehajtása alatt a bíróság előtt jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette és lopás bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban. Ezekre a büntetőeljárásokra figyelemmel helytálló az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, mely szerint annak ellenére, hogy az elítélt az előzetes letartóztatásban töltött időt is figyelembe véve 14 esetben részesült jutalmazásban, feltételes szabadságra nem bocsátható. A 108/1979. (IK 8.) IM utasítás 33. §-ának f) pontja alapján ugyanis nem mellőzhető a döntés meghozatala során annak a vizsgálata sem, hogy az elítélttel szemben egyéb büntetőeljárás folyik-e vagy sem. Az elítélttel szemben folyamatban levő újabb büntetőeljárásra figyelemmel nem lehet alaposan felvetni, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető, a büntetés-végrehajtási bírónak a feltételes szabadságra bocsátást mellőző határozata tehát törvényes és megalapozott, ezért a másodfokú bíróság a végzést helybenhagyta.
A megyei bíróság nem értett egyet a megyei főügyész indítványában foglalt azzal az állásponttal sem, mely szerint a büntetés-végrehajtási bíró eljárási szabályt sértett, amikor az elítélt meghallgatásáról a védőt nem értesítette, és részére a határozat kézbesítésével fellebbezési jogot nem biztosított.
A Be. 397. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtásáról a bíróság gondoskodik, a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 43/A. §-ának (1) bekezdése pedig deklarálja, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtása során a bíróságra háruló feladatokat a bv. bíró és a hivatásos pártfogó látja el. A bv. bíró működésének eljárási jogát a Bv. tvr. II. fejezete tartalmazza. Az eljárást meghatározó jogszabályok következő szintjét azok a miniszteri rendeletek töltik ki tartalommal, amelyek a Bv. tvr. felhatalmazást tartalmazó rendelkezésein [103. § (3) bek., 105. § (2) bek., 127. § (1) és (2) bek.] alapulnak. A bv. bíró eljárásának a további részletszabályait a többször módosított 108/1979. (IK 8.) IM utasítás tartalmazza. Mindezek szem előtt tartásával a Bv. tvr. 6. §-ának (7) bekezdésében írt az a rendelkezés, mely szerint - amennyiben e törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik - a büntetés-végrehajtási bíró eljárására a büntetőeljárás szabályai irányadók, a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem értelmezhető akként, hogy a bv. bírói eljárásban a Be.-nek a különleges eljárásra vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni, az egyéb rendelkezéseit pedig csak annyiban, amennyiben a Be. 356. §-ából más nem következik.
A Bv. tvr. vonatkozó rendelkezései ugyanis nem tartalmazzák nevesítve a különleges eljárás szabályait - mint a bv. bírói eljárásban alkalmazandó eljárást -, és a büntetőeljárás sem sorolja fel a bv. bírói eljárásokat az egyes különleges eljárások között. A Bv. tvr. speciális rendelkezései pedig megelőzik a Be. különleges eljárásokra vonatkozó szabályait, amely tükröződik abban, hogy a büntetőeljárás különleges eljárásai körében a meghallgatás csak lehetőség, míg a bv. bírói eljárásban a meghallgatás minden esetben kötelező, attól a bv. bíró tehát nem tekinthet el. E rendelkezés helyes értelmezéséből pedig az következik, amennyiben a jogszabály a meghallgatást a bv. bíró számára a büntetőeljárás különleges eljárási szabályaihoz hasonló módon kívánta volna szabályozni, úgy azt a törvény szövegében egyértelműen kifejezésre juttatta volna.
Mindezek alapján - a megyei bíróság álláspontja szerint - olyan következtetés vonható le, hogy a büntetőeljárás szabályai abban az esetben irányadók a büntetés-végrehajtási bíró eljárására, amennyiben a törvényben meghatározott feltételek esetén tárgyalást tart; ez esetben kötelező számára az ügyész és a védő jelenlétének a biztosítása.
Minthogy a fentiekben kifejtett álláspont alapján a büntetés-végrehajtási bíró által foganatosított meghallgatásra nem a büntetőeljárás különleges eljárásra vonatkozó szabályai, hanem a már hivatkozottak szerint a Bv. tvr. rendelkezései az irányadók: a meghallgatáson a védő részvételi jogának a biztosítása - így a védőkirendelés és a meghallgatásra történő értesítése, valamint részére perorvoslati jog biztosítása - nem kötelező.
Egyébként is a védő kirendelésének, illetőleg a meghatalmazásának a hatálya az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart, így az a büntetés-végrehajtás szakában érvényét veszti [Be. 50. § (1) bek.]. Nem kizárt azonban annak a lehetősége, hogy a védő meghatalmazása vagy az elítélt külön védő kirendelésére irányuló kérelme alapján a védő a meghallgatáson részt vegyen, és részére a perorvoslat lehetősége is biztosított legyen. (Vas Megyei Bíróság Bf. 98/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás