BK BH 1996/632
BK BH 1996/632
1996.12.01.
A büntetés-végrehajtási bírónak a feltételes szabadságra bocsátást mellőző és a büntetésvégrehajtási intézet parancsnokságát ismételt előterjesztésre felhívó döntése: érdemi döntés, így az ellen az elítélt fellebbezéssel élhet [1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 6. § (3) bek. c) pont, 8. §; 108/1979 (IK 8.) IM ut. 34. § (1) és (2) bek.; Be. 269. § (1) bek.].
A megyei büntetés-végrehajtási intézet az 1996. január 2-án érkezett előterjesztésben az elítélt feltételes szabadságra bocsátását nem javasolta.
A megyei bíróság bv. bírója az 1996. január 10-én tartott meghallgatáson hozott végzésével az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzve arra hívta fel az intézet parancsnokságát, hogy 6 hónap elteltével, az 1996. július havában tegyen újra előterjesztést.
Az elítéltet a bv. bíró a meghallgatáson arra oktatta ki, hogy a döntés ellen - mivel a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében érdemben nem döntött, hanem az érdemi döntés meghozatalát későbbi időre halasztotta - nincs helye fellebbezésnek.
A végzés ellen az elítélt 1996: január 26-án írásban előterjesztett fellebbezést jelentett be, melyben a feltételes szabadságra bocsátásának a mellőzést sérelmezte.
Ez a fellebbezés törvényben kizárt, ezért mint ilyet - az 1979. évi 11. tvr.-ben (Bv. tvr.) erre vonatkozó szabály hiányában - a Be. 247. §-ának (1) bekezdése alapján el kellett utasítani. A végzés - amelyet az elítélt sérelmez - nem érdemi, nem ügydöntő, hanem csupán az érdemi döntés meghozatalát későbbi időpontra halasztó, közbenső végzésnek minősül. Azt a bíróság a 108/1979. (IK 8.) IM utasításnak nem a 34. §-a (1) bekezdése - az érdemi döntéseket szabályozó rendelkezések -, hanem a közbülső esetet szabályozó (2) bekezdése alapján hozta.
A Bv. tvr. 6. §-a (3) bekezdésének c) pontjában szabályozott jogorvoslati jogosultság csak az érdemi, vagyis az ügyet érdemben és véglegesen eldöntő bv. bírói végzéssel szemben illeti meg az arra jogosultakat. "Ha a törvény másként nem rendelkezik" törvényi kitétel csak az érdemi döntés vonatkozásában alkalmazható, az érdemi döntés meghozatalát későbbi időpontra halasztó rendelkezést tartalmazó végzés ellen azonban nem. Erre kell következtetni az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) AB határozat indokolása 2. pontjának utolsó mondatában kifejtettekből is.
A fentiekhez képest tehát, miután a sérelmezett bv. bírói végzés az érdemi döntés meghozatalát későbbre halasztó döntés, perorvoslati jogosultság a törvény helyes értelmezése szerint kizárt.
A törvényben kizárt fellebbezést ezért a bíróság - erre vonatkozó rendelkezés hiányában a Bv. tvr. 6. §-ának (7) bekezdésében írtak szem előtt tartásával - a Be. 247. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A megyei bíróság az elítélt által bejelentett fellebbezés folytán bírálta felül a bv. bíró által hozott végzést, és ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság okfejtése, valamint ezen álláspontra alapított kioktatása téves. A 108/1979. (IK 8.) IM utasítás 34. §-ának (1) bekezdése szerint a bv. bíró a meghallgatás adatai alapján dönt a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében. Az elítéltet feltételes szabadságra bocsátja vagy a feltételes szabadságra bocsátást mellőzi. Ez a rendelkezés "közbenső végzés" hozatalára törvényes lehetőséget nem ad. A hivatkozott utasítás 34. §-ának (2) bekezdésében rögzített rendelkezés ugyanis csak az érdemi döntést, nevezetesen a feltételes szabadság mellőzését, mint érdemi döntést követő rendelkezés azt nem pótolhatja.
Minthogy az elsőfokú bíróságnak az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőző és a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokságát ismételt előterjesztésre felhívó végzése - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - feltételes szabadságra bocsátást mellőző érdemi határozatnak tekintendő, így e végzés ellen a Be. 269. §-ának (1) bekezdése alapján fellebbezésnek van helye.
A fentiekre figyelemmel a törvényes kioktatás hiánya miatt az elítélt részéről későbbi időpontban előterjesztett fellebbezés tehát joghatályos, amelyből következően az elítélt fellebbezését elutasító végzés törvénysértő.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróságnak a törvényben kizártnak tekintett fellebbezést elutasító végzését megváltoztatta, az elítélt fellebbezését joghatályosnak fogadta el, és az elsőfokú bíróságot a végzés elleni fellebbezés érdemi elbírálása végett az iratok felterjesztésére utasította. (Vas Megyei Bíróság Bf. 63/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás