PK BH 1996/637
PK BH 1996/637
1996.12.01.
Hagyatéki hitelezői igény elhatárolása a fedezetelvonó szerződéstől [Ptk. 203. § 598. §, 679. § (1) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével megállapított tényállás szerint az alperes édesapja, id. B. J. 1966. november 5. napján kötött házasságot a felperesek édesanyjával, akivel a házasságkötést megelőzően már 1964 nyarától élettársakként együtt éltek, és közösen gazdálkodtak.
A B.-n levő ingatlan id. B. J. különvagyona volt, amelyet a házastársi együttélés alatt az 1980-as évek közepén - a felpereseknek a házilagos kivitelezésben való tevékeny részvételével - felújítottak, illetve azon különböző értékemelő munkálatokat végeztek. Ezeknek az elvégzett munkáknak az értékemelő hatását az elsőfokú bíróság 198 600 forintban állapította meg azzal, hogy ennek 1/2 része a felperesek 1989. június 20. napján elhunyt édesanyját illette meg, "közszerzeményi jutóként".
A felperesek az anyai hagyaték átadása tárgyában lefolytatott közjegyzői eljárás keretében ezt a hagyatéki követelést érvényesíteni kívánták, a közjegyző azonban az 1989. október 9. napján kelt végzésével a felpereseket az érvényesített igény vonatkozásában perre utasította.
Megállapította a bíróság, hogy B. J.-né felperesi örökhagyó túlélő házastársa, id. B. J. a perbeli ingatlant 1989. december 16-án fiának, dr. B. J.-nek ajándékozta, aki a későbbiek során azt 600 000 forintért eladta nagynénjének, özv. V. M.-nének.
A felperesek, id. B. J. és fia, a jelenlegi alperes ellen terjesztették elő a hagyatéki követelési igényüket, amelyet id. B. J. 1993. január 1. napján bekövetkezett halálára figyelemmel a jogutód dr. B. J.-vel szemben tartottak fenn, a jogelőd örökhagyó különvagyoni ingatlanának a korábban elhalt házastárs beruházására eső 99 300 forintos értéknövekménye megfizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesi keresetnek helyt adó döntést hozott, utalva mind a jelenlegi alperes, mind a per során elhunyt jogelőd részéről a jogalapot érintő elismerésre és az összegszerűség más-más összegű részleges elismerésére is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperesi keresetet egészében elutasította. Döntésének indokolásaként arra utalt, hogy a felperesek fenntartott keresete hagyatéki hitelezői igény érvényesítésének minősül, a hagyatéki tartozásokért azonban az alperes a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése alapján csupán a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel. Az alperes azonban a Ptk. 598. §-a szerint akkor került örökösi pozícióba, amikor az ingatlan már nem volt a jogelőd édesapja tulajdonában, így hagyatékához sem tartozott. A tényleges hagyatéka a felperesi követelést sorrendben megelőző eltemettetési költségek fedezésére sem volt elegendő, így az alperesnek a jogelőd hagyatéki tartozásáért a felelőssége nem állapítható meg. Annak az ingatlannak a részére történő ajándékozása, amelyben a felperesi jogelőd közös vagyoni követelése megtestesült, erre vonatkozó szerződési kikötés hiányában nem eredményezi azt, hogy a megajándékozott az ajándékozót terhelő tartozásért felelne. Így az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdésére alapított marasztaló rendelkezése téves volt.
Utalt a másodfokú bíróság arra, hogy más megítélést eredményezhetett volna olyan felperesi kereset előterjesztése, amely az ajándékozás jogszerűségét tette volna a jogcím megjelölésével vitássá. Ilyen előterjesztésre azonban nem került sor, így aktív hagyaték hiányában a felperesi kereset a már kifejtett jogi indokok miatt nem volt teljesíthető. A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben vitatták a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont helyességét.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. Abban a kérdésben a másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást, hogy a jogelőd örökhagyó hagyatéki tartozásáért az örökös alperes kizárólag az aktív hagyaték erejéig tartozik helytállni, így aktív hagyaték hiányában a felperesi kereset az ingatlanajándékozási szerződés, mint fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása nélkül nem volt teljesíthető.
Tévesen bírálta el azonban a bíróság pusztán az első fokú ítéletnek a hagyatéki hitelezői igényre vonatkozó jogszabályi rendelkezést felhívó és a döntést azzal indokoló rendelkezése alapján a felperesi igényt olyanként, amely kizárólag a jelenlegi alperes által megörökölt aktív hagyatékot érintő követelés.
Egyértelmű tény az, hogy a felperesek a keresetüket az édesanyjuk hagyatékának megállapítása iránt a túlélő házastárssal és a mellette a jelenlegi alperessel szemben is előterjesztették. Ezt azért tették, mert az anyai hagyaték abban az értéknövekményben testesült meg, amely a túlélő házastárs különvagyoni ingatlanán végzett házastársi közös beruházás eredményeként jött létre, és amelyet a túlélő házastárs az elhunyt házastárs hagyatéka javára 1/2 részben téríteni tartozott. Ez az értéknövekmény került az ingatlan ajándékozása folytán a jelenlegi alperes tulajdonába, aki a perindítás időpontjában még nem volt örököse a per során elhunyt édesapjának, így az apai hagyatékot terhelő tartozásért való helytállási kötelezettsége akkor szóba sem jöhetett.
Az együttes perlés tehát tényleges tartalma szerint annak az egyértelmű álláspontnak a kifejezésre juttatását jelentette, hogy az ajándékozás nem járhat azzal az eredménnyel, hogy a felperesek jogutódként érvényesített követelése azért ne teljesülhessen eredménnyel, mert a jogszerű követelést is megtestesítő vagyon az eredetileg perelt alperesek egymás között ajándékozási ügylete folytán a hagyatéki tartozásokért egyébként valóban korlátozott felelősséggel tartozó jelenlegi alperes tulajdonába került. Mindezt egybevetve, az eredetileg perbe vont túlélő házastárs, illetve a jelenlegi alperes jogelismerésével és az összegszerűség részleges elismerésével az állapítható meg, hogy a felperesi kereset tényleges tartalma megfelelt a Ptk. 203. §-a szerinti relatív hatálytalanság megállapítása iránti kereseti igénynek is.
Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja miatt - ebben a kérdésben nem foglalt állást, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. I. 20.899/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás