PK BH 1996/638
PK BH 1996/638
1996.12.01.
A jogszabálysértés nélkül megadott építési engedély hivatalból történt visszavonása jogellenes. A kártérítési per bírósága önállóan vizsgálhatja azt, hogy valamely államigazgatási tevékenységhez vagy határozathoz kapcsolódik-e kártérítési felelősség [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.; Pp. 9. § (1) bek., Áe. 48. § (2) bek., 61. § (1) bek.; 22/1970. (XI. 18.) ÉVM–KPM r. 3. § (2) bek.; 12/1986. (XII. 30.) ÉVM r. 12. § (1) bek. a) pont, 13. § (1) bek. c) pont].
A felperes keresetében közigazgatási jogkörben okozott kárként 319 414 forint megfizetésére kérte a polgármesteri hivatal alperest kötelezni. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1984-től kiskereskedői tevékenységet folytatott a közterületen álló könnyűszerkezetes fémpavilonjában. Az alperes képviselője 1993-ban közölte, hogy a közelben épülő templom miatt a tevékenységét az adott helyen meg kell szüntetnie. Az alperes irodavezetője 1993. április 19-én írásban tájékoztatta a felperest arról, hogy az üzlethelyiségét - a másik két jogosulttal együtt - hol építheti fel, közterület-használat engedélyezésével; az építési terveket 1993. június 30-ig köteles benyújtani. A tervek benyújtását követően az eljárást lefolytató ügyintéző tisztázta a közterület használatának engedélyezését végző alperesi előadóval, hogy az adott közterület használatának nincsen akadálya. Ezt követően az alperes határozatával az építést engedélyezte. A határozat indokolása azt is tartalmazza, hogy a kérelmezők - így a felperes is - az építési jogosultságukat igazolták. A felperes a közterület használatának engedélyezését külön nem kérte. A város önkormányzatának közgyűlése 1994. április 14-én úgy döntött, hogy erre a területre postahivatalt építenek. A testületi döntésre figyelemmel az alperes az 1994. április 18-án hozott határozatával az építési engedélyt visszavonta. Döntését arra alapította, hogy az építtetők nem rendelkeznek közterülethasználati engedéllyel, az építési munkákat még nem kezdték meg, és az engedélyezett helyre az önkormányzat más beruházás megvalósítását tervezi. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság az 1994. július 4-én hozott döntésével az első fokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az első fokú építésügyi hatóság jogszabálysértően adta ki az építési engedélyt, mert az építtetők nem mellékeltek kérelmükhöz közterület-használati engedélyt. A felperes ezután egy üdülőterületen vásárolt olyan ingatlant, ahol 1994 júliusától szeptemberig vegyes üzletet üzemeltetett. Előadása szerint a kára a tervezési díjból, az új ingatlannal kapcsolatos többletkiadásokból és az elmaradt jövedelemből tevődik össze.
Az elsőfokú bíróság a jogellenesség hiánya miatt a felperes keresetét elutasította, mert álláspontja szerint az építési engedélyt visszavonó határozat jogszerűségét a perben nem lehetett vitatni, e tényt a másodfokú hatóság is megállapította, és e határozat jogerőre emelkedett, bírósági felülvizsgálatát egyik fél sem kérte.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az alperes kárfelelősségének megállapítását és a kár összegének tisztázása céljából új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a felperes az alperes alkalmazottainak szóbeli és írásbeli intézkedései alapján joggal hihette, hogy a hatóság az építési engedéllyel együtt a közterület-használati engedélyt is megadta.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése az alábbiak szerint megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azt ítélkezése alapjául a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta. Tévedett azonban, amikor arra a következtetésre jutott, hogy jogellenes magatartás hiányában az alperes kárfelelősségét nem lehet megállapítani. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítés különös [Ptk. 349. § (1) bek.] és általános [Ptk. 339. § (1) bek.] feltételei fennállanak.
A perben elsődlegesen a jogellenesség kérdésében kellett az elsőfokú bíróságnak állást foglalnia. Tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az államigazgatási szerv jogerős döntését kizárólag közigazgatási per keretében lehetett volna felülvizsgálni. A Pp. 9. §-ának (1) bekezdése szerint, ha jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A törvényhely (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetőleg a bennük megállapított tényállás nem köti. A kártérítési per bírósága így önállóan vizsgálhatja azt, hogy valamely államigazgatási tevékenységhez vagy határozathoz kapcsolódhat-e kártérítési felelősség.
A közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló 22/1970. (XI. 18.) ÉVM-KPM együttes rendelet (a továbbiakban: Kr.) 3. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a közterület állandó jellegű használata építési (létesítési) engedélyhez kötött építési munkával kapcsolatban szükséges, annak engedélyezése felől - az engedélyben - az építési (létesítési) engedély megadására jogosult hatóság határoz. Az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 12. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az építési engedély iránti kérelemhez csatolni kell az építtető építési jogosultságát igazoló okiratot. E rendelet 12. §-a (1) bekezdésének c) pontja azt tartalmazza, hogy idegen tulajdonban álló ingatlanon történő építkezés esetében az ingatlannal rendelkezni jogosult hozzájáruló nyilatkozatával lehet az építési jogosultságot igazolni.
A közterület-használat és az építési engedélyezési eljárásról szóló jogszabályok értelmében az adott esetben tehát az alperesnek az építés engedélyezéséről döntő határozatában kellett az építési jogosultságot, azaz a közterület használatát is elbírálnia. Miután a közterülettel is az alperes jogosult rendelkezni, semmi sem indokolta, hogy a hozzájáruló nyilatkozatát alakszerű formában tegye meg. Helyesen és életszerűen járt el az alperes köztisztviselője akkor, amikor a döntés előtt beszerezte a közterület-használat engedélyezésével megbízott munkatársa szóbeli hozzájáruló nyilatkozatát. Mindebből következik, hogy az alperes jogszerűen adta meg a felperes részére az építési engedélyt. Az engedélynek ugyan tartalmaznia kellett volna a Kr. 7. §-ában felsoroltak egy részét, ez azonban nem eredményezett jogellenességet, csupán azt jelentette, hogy az építési engedélyt tartalmazó határozat kiegészítésre szorult. A kiegészítést az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 48. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes hivatalból is elvégezhette volna.
Az Áe. 61. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az államigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja. A törvényi rendelkezés szerint tehát a visszavonás alapvető feltétele az, hogy a határozat jogszabálysértő legyen. Miután az adott esetben az építési engedély megadása jogszabálysértés nélkül történt, annak visszavonása törvénysértően, tehát jogellenesen történt. A jogellenességet eredményező magatartásának vétlenségét az alperes nem bizonyította, a feltételek fennállására figyelemmel ezért a kárfelelősségét meg kellett állapítani. (Legf. Bír. Pf. V. 21.444/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás