PK BH 1996/643
PK BH 1996/643
1996.12.01.
Az alapvető szülői felelősség megköveteli azt a gondoskodást, hogy a szülő a körülményeinek alakításakor a kiskorú gyermekeivel szemben fennálló tartási kötelezettségre gondoljon. A munkaviszony elfogadható indok nélküli megszüntetése ezen kötelezettség megszegését jelenti. [Csjt. 69. § (1) bek., 69/C. § (1) bek.; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. § (2) bek.].
A felek házastársi életközössége 1994. június 29-én megszakadt, ekkor az alperes a volt közös lakásból elköltözött, és élettársi kapcsolatot létesített. A házasságból 1979. október 6-án született Roland és az 1980. november 14-én született Balázs a felperes gondozásában maradt.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy Roland és Balázs nevű gyermekei tartására 1994. július 1. napjától kezdődően fizessen meg gyermekenként havi 3600 forint határozott összegű tartásdíjat. Megállapította, hogy az időközi teljesítések beszámításával az alperest 1994. július 1-jétől 1994. november 31. napjáig 22 849 forint hátralék terheli, amelynek megfizetésére a folyó tartásdíj mellett havi 3000 forintos részletfizetést engedélyezett.
Indokolásában megállapította, hogy az alperes a fennállott munkaviszonyát 1994. július 5-én saját elhatározásából megszüntette, 1994. július 15-én pedig kiegészítő jövedelmet biztosító tevékenységével is felhagyott. A munkahelyén a kereset benyújtását megelőző évben elért havi átlagkeresete 23 468 forint volt, a betéti társaságnál pedig saját előadása szerint havi 3-4000 forint kiegészítő jövedelmet ért el. Az alperes ezután munkaviszonyt nem létesített, 1994. augusztus, szeptember és október hónapokban összesen 32 879 forint munkanélküli-járadékban részesült.
Az alperesnek azt az ellenkérelmét, hogy a tartásdíj a munkanélküli-járadéka után kerüljön megállapításra, a bíróság nem látta teljesíthetőnek. Utalt arra, hogy az alperes saját, felelőtlen magatartásával idézte elő azt a helyzetet, hogy kedvezőtlenebb anyagi körülmények közé került, és a szülő a saját szükséges tartásának a rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével mindazt, ami közös eltartásukra rendelkezésükre áll. Az alperest terhelő fizetési kötelezettséget mérlegeléssel, a gyermekek indokolt szükségletei és a felperes által elért havi 19 766 forint jövedelem alapulvételével határozta meg.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest terhelő gyermektartásdíj mértékét gyermekenként havi 4700 forint határozott összegre felemelte, ennek megfelelően a hátralékot 33 849 forintban határozta meg.
Indokolásában a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes az élettársa használtruha-kereskedésében áruszállítással foglalkozik, az ebből származó jövedelme azonban nem tisztázható. Az alperes nyilatkozataiból és körülményeiből azonban arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jövedelme, amelynek feltárása nem állt az alperes érdekében, nem alacsonyabb a korábbi munkaviszonya alapján elért jövedelemnél, ezért a gyermektartásdíjat a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a keresetlevél benyújtását megelőző egyévi havi átlagkeresete alapján állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a tartásdíj összegét gyermekenként havi 2480 forintban kérte meghatározni. Jogszabálysértésként az ítélet megalapozatlanságára, illetve a Csjt. 69/A. §-ának (2) bekezdésében és a 69/C. §-ának (1) bekezdésében írtak figyelmen kívül hagyására hivatkozott. Előadta, hogy a felperessel közös házas ingatlanhoz tartozó udvari lakás a gyermekek tulajdona, annak hasznosításából a gyermekeknek saját, a tartásukra fordítható jövedelmük származik, ezzel szemben az ő jövedelmével kapcsolatos megállapítások indokolatlan feltételezéseken alapulnak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az alperestől elvárható alapvető szülői felelősség megköveteli azt, hogy az alperes körülményeinek alakításakor a tartásra szoruló kiskorú gyermekeivel szemben fennálló kötelezettségeivel előre számoljon. Az alperes ezt a kötelezettségét figyelmen kívül hagyta, amikor a megélhetésüket biztosító munkaviszonyát elfogadható indok nélkül felmondta. Az a körülmény, hogy az alperes tényleges jövedelme a jelenlegi helyzetében pontosan nem állapítható meg, nem értékelhető a kiskorú gyermekek hátrányára, így a bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a tartásdíj alapjául szolgáló alperesi keresetet a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. §-ának (2) bekezdése szerint határozta meg. Az ennek alapján megállapított tartásdíj összege a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdésében foglalt szempontoknak megfelel. Az alperes a perben a gyermekek tulajdonában álló ingatlanrészből származó bevételre, mint a gyermekek saját jövedelmére nem hivatkozott, így a jogerős ítélet felülvizsgálata során annak figyelembevételére nincs lehetőség. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.083/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás