PK BH 1996/646
PK BH 1996/646
1996.12.01.
A bírósági ítélet nem szerződés, az ítéletben foglalt kötelezettségek teljesítésének elmaradása nem a szerződésszegés jogkövetkezményeit vonja maga után, hanem önkéntes teljesítés hiányában a marasztalás kikényszerítésének bírósági végrehajtás útján van helye [Pp. 229. § (1) bek.]
A bíróság az 1987. március 9-én jogerős ítéletével a peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta: a házas ingatlanon fennállott közös tulajdont megszüntette, a felperes 550/1197 tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta, és az ingók megosztása, valamint egyéb vagyoni igények elszámolása után az alperest a felperes javára 348 412 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezte akként, hogy az alperesnek 260 000 forintot 30 napon belül, a fennmaradó összeget pedig 1987. április 1-jétől havi 5500 forintos részletekben kellett teljesítenie. A bíróság az ingatlan kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, és a felperest kötelezte annak elhagyására 30 napon belül azzal, hogy az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
A jogerős ítéletben foglalt kötelezettségének az előírt teljesítési határidőben egyik fél sem tett eleget. Az alperes kérelmére a bíróság 1987. október 6-án végrehajtási lapot állított ki a felperesnek az ingóságok kiadására és a lakás kiürítésére vonatkozó kötelezettségei kikényszerítése érdekében.
1987. október 19-én a felperes "a végrehajtással" szemben kifogást terjesztett elő, hivatkozva arra, hogy csak akkor köteles a lakásból eltávozni, ha az alperes letétbe helyezte a 260 000 forintot, valamint az 1987. április 1-jétől esedékes havi 5500 forintos részleteket. Az eljárásban az alperes igazolta, hogy 1987. november 27-én 260 000 forintot, 1987. december 1-én pedig 49 500 forintot a képviseletét ellátó ügyvédi munkaközösség pénztárában a felperes javára letétbe helyezett. Erre tekintettel a végrehajtást foganatosító bíróság - első fokon jogerőre emelkedett végzésével - a felperes végrehajtási kifogását elutasította.
A felperest a végrehajtási eljárás eredményeként - karhatalom igénybevételével - 1988. április 29-én költöztették ki a lakásból. Ugyanezen a napon a végrehajtó az alperesnek ki nem adott (hiányzó) közös vagyoni ingóságok fejében az ügyvédi letétben lévő és a felperesnek járó pénzösszegből, mint követelésből 83 020 forintot lefoglalt.
A felperes az alperessel szemben végrehajtási eljárást nem kezdeményezett. Az alperes 1988. szeptember 29-én további 75 680 forintot, 1991. január 31-én pedig 58 118 forintot saját képviselőjénél teljesítésképpen ügyvédi letétbe helyezett. Ezáltal a letét összege 360 278 forintra emelkedett.
Az alperes tulajdonjogát a felperes tulajdoni hányadára a földhivatal 1991. február 8-án az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. A felperes a másodfokon jogerőre emelkedett földhivatali határozatot bírósági jogorvoslattal megtámadta. A bíróság a per tárgyalását a jelen perre tekintettel felfüggesztette.
A felperes az 1991. május 3-án benyújtott keresetében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését kérte akként, hogy az alperes tulajdoni illetőségét a bíróság adja az ő tulajdonába. Álláspontja szerint a közös tulajdon megszüntetésének a jogerős ítéletben elrendelt módja meghiúsult, mert a felperes a megváltási árat nem teljesítette. Ezért nincs akadálya újbóli per indításának a megszüntetés más módjának alkalmazása érdekében. Kérte annak megállapítását, hogy a felperes tulajdonjogának bejegyzéséig a tőle behajtott OTP- és munkáltatói kölcsön arányában további tulajdoni hányadot szerzett.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az értékkülönbözetet ügyvédi letétbe helyezte, a felperes erről levélben értesítette, és az összeg jelenleg is a felperes rendelkezésére áll. Ezért a közös tulajdon megszüntetésének korábban elrendelt módja nem hiúsult meg. Viszontkeresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy a jogerős ítéletben foglalt kötelezettségének eleget tett.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 104 942 forintot és annak 1989. február 15-től járó törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet, valamint az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint abban a körben, hogy a jogerős ítélet miért nem ment foganatba, azt kellett vizsgálni, hogy a felek mennyiben tettek eleget a Ptk. 277. §-a (2) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettségüknek. A közös tulajdon megszüntetését elrendelő jogerős ítélet teljesítésének elmaradása esetében ugyanis hosszabb idő eltelte, az ingatlanárak emelkedése oda vezethet, hogy nem lehet kizárni újabb per indítását. Érdemben kellett tehát vizsgálni, hogy a felperesnek, illetve az alperesnek milyen szerepe volt a teljesítés meghiúsulásában. A végrehajtási nem peres eljárás adataiból megállapítható, hogy a felperes az alperes kérelmére a lakás kiürítésének foganatosítására elrendelt végrehajtással kapcsolatos kifogásában maga jelölte meg az alperesi teljesítés módját, hiányolva, hogy az alperes az értékkülönbözetet nem helyezte letétbe. Azzal, hogy a felperes az ügyvédi letétbe helyezés igazolását követően a végrehajtási kifogását elutasító végzés ellen fellebbezéssel nem élt, kifejezésre juttatta, hogy a marasztalási összeg ügyvédi letétbe helyezését, mint teljesítést elfogadta. Az alperes igazolta, hogy az ügyvédi letétbe helyezésről a felperest értesítette, de a felperes a letétbe helyezett összeget nem vette fel. A teljesítés hiányára tehát a felperes nem hivatkozhat, különös tekintettel arra, hogy végrehajtást a maga részéről nem kezdeményezett. Mindezekre tekintettel a közös tulajdon megszüntetésére irányuló új keresetet el kellett utasítani. A felperes azonban igényt tarthat a tulajdonjogának bejegyzéséig teljesített OTP-törlesztései elszámolására.
A másodfokú bíróság az ítéletében módosította az alperest terhelő kamatfizetés kezdő időpontját; egyebekben az első fokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a jogerős ítéletben foglalt döntés nem ment foganatba: az alperes a pénztartozását a Ptk. 287. §-a és 292. §-a szerint nem teljesítette. A megváltási összeg azonban jelenleg is ügyvédi letétben van, és az alperes annak kifizetésére hajlandó. Ezzel szemben a jogerős ítélet megváltoztatását célzó perindítások, a felperes magatartása és az elsőfokú bíróságon tett személyes előadásai egyaránt azt igazolják, hogy a felperes a felajánlott teljesítést nem kívánja elfogadni. A felperesnek ez a magatartása a Ptk. 4. §-ában meghatározott törvényi alapelvbe (jóhiszeműség, tisztesség és kölcsönös együttműködés kötelezettsége) ütközik, a teljesítés megtörténte érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, s tette ezt azon, számára előnyös helyzet kialakítása érdekében, hogy az ingatlan tulajdonjogát magához válthassa. Az ítéletben foglalt megszüntetési mód meghiúsulása tehát a felperes magatartására vezethető vissza, s nem az alperesére, de nem is a felektől független egyéb indokra. Ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte annak hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet azért nem ment foganatba, mert az alperes a megváltási ár teljesítését megfelelő módon nem ajánlotta fel. A marasztalási összeg ügyvédi letétbe helyezése - amely ugyancsak késedelmesen történt meg - ugyanis nem teljesítés, legfeljebb az alperes teljesítőképességének igazolására volt alkalmas. Jogszabályt sért a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a végrehajtás a felperes magatartása miatt hiúsult meg, mert nem értékelhető a felperes terhére, hogy a maga részéről végrehajtási eljárást nem indított. A korábbi ítélet végrehajtása - az eltelt hét év alatt lényegesen megváltozott körülmények miatt - már nem lehetséges.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint új per indításának akkor lehetett volna helye, ha a jogerős ítélet foganatosítása keresztülvihetetlen. Ez pedig nem állapítható meg amiatt, hogy a felperes a teljesítésnek az általa felajánlott módját nem fogadta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Az ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság ítéletének anyagi jogereje a közös tulajdon megszüntetési perekben sajátos módon alakul. Ha ugyanis az ítélet a közös tulajdon megszüntetésének csupán egy meghatározott módját rendeli el, s a későbbiek során bebizonyosodik, hogy az ilyen módon való foganatosítás nem vihető keresztül, amikor tehát a pervitel a valóságban rendezetlen maradt, a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése nem zárja ki, hogy bármelyik tulajdonostárs a közös tulajdon megszüntetésének a korábbi ítéletben elrendelt módjától eltérő vagy kiegészítő új módozatának alkalmazása iránt új pert indítson (PJD. I. 66., PJD. V. 45.).
Tévedett azonban a bíróság, amikor a korábbi jogerős ítélet foganatosításának meghiúsulását a szerződések teljesítésére vonatkozó szabályok szerint vizsgálta. A bírósági ítélet ugyanis nem szerződés, az ítéletben foglalt kötelezettségek teljesítésének elmaradása nem a szerződésszegés jogkövetkezményeit vonja maga után (Ptk. XXV. fejezet), hanem önkéntes teljesítés hiányában a marasztalás kikényszerítésének bírósági végrehajtás útján van helye (1994. évi LIII. törvény). Önmagában tehát az, hogy az alperes a pénztartozását nem a Ptk.-nak a szerződések teljesítésére előírt szabályai szerint ajánlotta fel a felperesnek, nem lehet akként értékelni, hogy a jogerős ítélet végrehajtása meghiúsult, vagyis a közös tulajdon megszüntetésének abban elrendelt módja ne lenne keresztülvihető. Egyébként az alperes a szerződések teljesítésére vonatkozó szabályok alapján sem esett késedelembe, hiszen a felperes az ítéletben foglalt egyidejű kötelezettségét (lakás kiürítése, ingóságok kiadása) nem ajánlotta fel az alperesnek [Ptk. 281. § (1) bekezdés, 302. § a) pont], hanem vele szemben az ítéletet végrehajtás útján foganatosították.
Mindezekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a korábbi ítéletben elrendelt módja (a felperes tulajdoni hányada megfelelő ellenérték fejében az alperes tulajdonába kerül) ne lenne keresztülvihető, vagyis a végrehajtás foganatosítása meghiúsult volna. A felperes a jogerős ítélet végrehajtását nem kérte, de nem is kérhette addig, amíg saját egyidejű kötelezettségét fel nem ajánlotta, illetőleg vele szemben a végrehajtást el nem rendelték. Az alperes pedig igazolta, hogy a megváltási árként teljesítendő összeg az alperes kiköltöztetésekor rendelkezésére állt, de a végrehajtás még ennek hiányában sem feltétlenül hiúsult volna meg, hiszen az alperes tartozásának behajtására más végrehajtási módok (pl. ingatlanára, ingóságaira vezetett végrehajtás) is rendelkezésre állhattak. A pervita tehát - szemben a hivatkozott eseti határozatokban foglaltakkal, amikor a végrehajtás az ismételt árverések eredménytelensége miatt hiúsult meg - a felek között nem maradt rendezetlen, az ingatlan a közös tulajdon megszüntetését elrendelő ítélet következtében az alperes tulajdonába és birtokába került, és nem hiúsult meg az alperes pénzfizetési kötelezettségének teljesítése sem.
A kifejtettekre tekintettel nem sértett jogszabályt a bíróság, amikor a felperesnek a közös tulajdon más módon való megszüntetésére irányuló keresetét elutasította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését - a fenti indokolásbeli módosítással - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.656/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás