646/B/1996. AB határozat
646/B/1996. AB határozat*
2000.10.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) 1. pontja, valamint 20. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) módosításáról szóló 1995. évi XII. törvény 24. § (2) bekezdésének azt a rendelkezését kifogásolja, amely a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/A. § (3) bekezdésének 25. pontját 1995. április 1-jétől hatályon kívül helyezte. E szabály kimondta, hogy nem képez társadalombiztosítási járulékalapot "az üdüléshez (utazáshoz) adott munkáltatói hozzájárulás, illetve ezeknek a munkáltató által átvállalt összege, költsége".
Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja azt, hogy a munkáltatónak a munkavállaló részére kifizetett üdülési hozzájárulás után társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie, "mert ezen újabb társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség mögött semmiféle társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság nem jelenik meg és nem kapcsolódik hozzá a munkáltató érdekeltsége sem". Álláspontja szerint a járulék mértéke "olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik".
Mindezek miatt az indítványozó az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jog sérelmét és a 70/A. §-ában tiltott diszkrimináció megvalósulását állította.
II.
Az Alkotmány 13. §-a szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. A (2) bekezdés szerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
A 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A T. 103/A. § (1) bekezdése szerint a munkáltató (foglalkoztató) a 10. § (1) bekezdésének a)–b) és d)–e) pontjában, továbbá a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés (juttatás) után – ide nem értve a (3) bekezdésben meghatározott kifizetéseket (juttatásokat) – negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
A T. 103/A. § (3) bekezdés 25. pontja szerint az (1)–(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képez társadalombiztosítási járulékalapot az üdüléshez (utazáshoz) adott munkáltatói hozzájárulás, illetve ezeknek a munkáltató által átvállalt összege, költsége.
A T.-t 1998. január 1-jével hatályon kívül helyezte a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) mellékletének a) pontja.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló 1995. évi XII. törvénynek az indítvánnyal érintett 24. §-át a Tbj. mellékletének b) pontja helyezte hatályon kívül 1998. január 1-jétől.
Az indítvány elbírálása idején hatályos rendelkezések azonban az indítványozó által kifogásolt szabályozással tartalmilag azonosan kezelik (írják elő) az üdülési hozzájárulás, mint természetbeni juttatás után a munkáltató (a foglalkoztató) társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségét. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást a hatályos rendelkezésekre tekintettel folytatta le a Tbj. 4. § k) 1. pontja, valamint 20. §-a alkotmányellenességét vizsgálva.
A Tbj. 4. § k) 1. pontja járulékalapot képező jövedelemnek minősíti a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét is.
Az Szja tv. 69. § (1) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik: "Természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek – megjelenési formájától függetlenül – adott vagyoni érték (termék, szolgáltatás, stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában – valamint, ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér –, továbbá értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizető az e § szerinti adót megfizette, vagy amely adómentesnek minősül, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket együttesen kell szerzési értéknek tekinteni."
A Tbj. 20. §-a szerint a foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után fizet meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság már több esetben foglalkozott korábban a T. és annak hatályon kívül helyezése után a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget is szabályozó Tbj. egyes rendelkezéseinek alkotmányossági kérdéseivel.
Az indítvány benyújtását követő jogszabályváltozás folytán a tartalmilag azonos szabályokat a Tbj. 4. § k) 1. pontja valamint 20. §-a tartalmazza. E szabályok alkotmányellenességét – az Alkotmány 70/E. §-a tekintetében – az Alkotmánybíróság 697/B/1996/3. számú AB határozatában (ABK 2000. április, 111.) már vizsgálta és az indítványt elutasította.
A jelen ügyben tartalmilag ugyanazt a jogszabálymódosítást kifogásolják, amelyet az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már elbírált: az egykor társadalombiztosítási járulékalapot nem képező természetbeni juttatás járulékalapot képező jövedelemmé minősítését.
A jelen ügyben azonban az indítványozó nem az Alkotmány 70/E. §-ára hivatkozik, hanem az Alkotmány 13. és 70/A. §-ai sérelmét állítja, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a kötelező járulékfizetéssel, annak alkotmányossági kérdéseivel. Elvi éllel mutatott rá arra, hogy ha az állam az ellátást a társadalombiztosítás rendszerével biztosítja, a fedezet egyik forrása a járulék. Ennek kötelező volta tehát nem alkotmányellenes. Ez a fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való alapvető jogot (Alkotmány 13. §) nem sérti. A kötelező biztosítás körében pedig a fizetési kötelezettség előírása és annak mértéke az Alkotmány 70/E. §-ában megfogalmazott állami kötelezettségre tekintettel csak szélsőséges esetben, más alapvető jog (pl. diszkrimináció tilalma) csorbulása esetén alkotmányossági kérdés (772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991. 519, 521–522.).
Az Alkotmánybíróság a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosítások kapcsán a járulékfizetést, illetve a munkáltatói (foglalkoztatói) járulékfizetés alapjának a szélesítését támadó indítványok elbírálása során azt vizsgálta, hogy a járulékfizetési kötelezettséget előíró rendelkezések körében érvényesül-e a biztosítási elv, mint a tulajdonvédelem tartalmát jelentő értékgarancia egyik megnyilvánulása. Azokban az esetekben, amikor a szabályozás a járulékfizetési kötelezettséget nem a biztosítottsághoz (biztosítási jogviszonyhoz) és ezen keresztül nem az ellátottság elvi lehetőségéhez, hanem – a fizetésre kötelezett vagyoni jogait terhelő egyoldalú, bár a társadalombiztosítás javára szóló, de érdekeltség, ellenszolgáltatás és értékgarancia nélküli fizetési kötelezettségként – valamely szerződés- és szolgáltatástípushoz kötötte, azt a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozásának, így alkotmányellenesnek minősítette, a vonatkozó rendelkezést megsemmisítette. [45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995. 210, 215–216.] A biztosítási jogviszony fennállását tehát az Alkotmánybíróság a biztosítási elv olyan mellőzhetetlen feltételének tekinti, amely mellett a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség előírása az említett alkotmányos kereteken belül marad.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált szabályok a biztosított részére, biztosítási jogviszony alapján adott juttatás után írnak elő járulékfizetési kötelezettségét. Az indítványban, illetve a rendelkező részben megjelölt, társadalombiztosítási járulékfizetést előíró jogszabályi rendelkezések megfelelnek az előbb kifejtetteknek, az Alkotmány 13. §-át nem sértik.
Ez a kötelezettség megkülönböztetés nélkül vonatkozik minden érintett foglalkoztatóra, és minden, járulékalapot képező természetbeni juttatásra, így az annak minősülő, a munkavállalók részére adott üdülési hozzájárulásra is. Ezért az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkriminációt tiltó alkotmányos tétel sérelme fel sem merülhet.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. október 3.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás