GK BH 1996/651
GK BH 1996/651
1996.12.01.
A többletmunka, illetőleg a pótmunka díjának felszámíthatósága a vállalkozó részére átalányáras szerződés esetén [Ptk. 392. § (2)–(4) bek., 403. § (4) bek.].
A megyei beruházási vállalat - az alperes jogelődje - 1986-ban versenytárgyalást hirdetett a b.-i 12 tantermes középiskolának, 400 adagos konyhának, étteremnek, aulának stb. kivitelezésére. A pályázatot a megyei Tanácsi Tervező és Építő Vállalat felperes nyerte el 180 000 000 Ft kivitelezési összeg mellett. Ezt követően a felek 1986. április 25-én - 180 000 000 Ft átalányáron - megkötötték a vállalkozási szerződést. A felperes keresete szerint a kivitelezés során számos többletmunkát, illetve pótmunkát kellett elvégeznie, amelyeknek az értéke meghaladta a 12 millió forintot. E munkálatok után az alperes csak 112 599 Ft összegben ismerte el a többlet vállalkozásidíj-fizetési kötelezettségét, ezért a felperes keresetében további 12 028 364 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes előkészítő iratában előadta, hogy a pótmunkákra szerződést kötött a felperessel 1 287 557 Ft vállalkozói díj mellett, amely összeget az alperesnek kifizette, de ezen túlmenően még további 112 599 Ft-ot is. Előadta továbbá, hogy a munkálatok megvalósítása során a tervezett három darab ún. harmonikafal helyett csak két darab megépítésére került sor, ezért a már kifizetett díjból az elmaradt munkarész 335 065 Ft ellenértékére igényt tart, erre az összegre nézve viszontkeresetet támasztott a felperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A kirendelt szakértő által elkészített vélemény szerint a per tárgyát képező munkavégzés során összesen 2 994 415 Ft ellenértékű pótmunka megvalósítására került sor. A szakvéleményre a felek észrevételeket tettek, majd a felperes a szakértői megállapításokat részben figyelembe véve bejelentette, hogy keresetét 3 926 360 Ft-ra és kamataira szállítja le. Az alperes viszont azt adta elő, hogy a felek egymással szembeni kölcsönös követeléseinek a beszámítása után, egyenlegként neki 113 167 Ft követelése áll fenn a felperessel szemben. Követelésének összegét utóbb 63 888 Ft-ra módosította.
A perbe a B. Város Önkormányzata az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 3 562 540 Ft összegben a felperes keresetének, 325 060 Ft összegben pedig az alperes viszontkeresetének helyt adott, és ezen összegek figyelembevételével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 237 480 Ft-ot és annak kamatait, valamint a perköltséget.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, a viszontkeresete alapján pedig a felperes marasztalását 79 860 Ft összegben.
A Legfelsőbb Bíróság 1992. február 27-én hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát. A végzés indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletet megfelelően nem indokolta meg, ezért az megalapozatlan.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a szakértőt ismételten meghallgatta, majd ítéletével az alperest 3 040 266 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a tetőszerkezet vaselemeinek tűzálló anyaggal történő bevonását csak a tűzvédelmi leírás tartalmazta, erre vonatkozóan a kiviteli terv és a költségvetés sem utalt. A tervezőnek kellett volna a tervben meghatároznia a bevonatot, amely munka nemcsak a költségvetésből, hanem a tervből is kimaradt, vagyis műszakilag szükséges pótmunkának tekintendő, ezért ellenértéke - az egységes bírói gyakorlat szerint - az átalánydíjakon felül érvényesíthető.
Az első fokú ítélet ellen ismét az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a kereset elutasítását és a felperesnek 79 860 Ft-ban való marasztalását kérte. A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban sem folytatta le a szükséges bizonyítást, illetve a szakértői véleményt tévesen értelmezte. A szakértő ugyanis megállapította, hogy a tűzvédelmi leírás a terv része volt, az az átalánydíj meghatározásakor a felperes rendelkezésére állt. A tűzvédelmi terv pedig egyértelműen, az anyag megjelölésére is kiterjedően előírta a bevonat elkészítését, így az ezzel felmerült költséget a felperes az átalánydíjon felül nem érvényesítheti.
A Legfelsőbb Bíróság újabb ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, egyebekben azt megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 79 860 Ft-ot. Az ítélet indokolása szerint a megismételt eljárás eredményeként megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor a vasszerkezetek tűzálló bevonatának elkészítésével felmerült költségeknek, mint pótmunka díjának megfizetésére kötelezte az alperest. A Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. A Ptk. e rendelkezései körében a "terv" fogalmát nem lehet szűken értelmezni, ebbe tartozónak kell tekinteni a dokumentáció minden olyan elemét, amely a vállalkozás műszaki tartalmát meghatározza. Ennek megfelelően a terv része minden olyan szakhatósági rendelkezés, amely a szerződésszerű teljesítéshez szükséges munkákat, munkarészeket foglal magában. A felek a versenytárgyalás alapján átalánydíjas építési szerződést kötöttek. A felperesnek az átadott tervdokumentáció alapján - figyelemmel a költségvetésre is - kellett a költségeket felmérnie és az árajánlatot megtennie. A felperesnek az árajánlat megtétele előtt nem vitásan rendelkezésére állt a teljes tervdokumentáció, amely tartalmazta a tűzvédelmi leírást is. Ebből pedig - a szakértői vélemény szerint is - megállapítható volt, hogy a tetőfödémek tartószerkezeteit tűzvédő bevonattal kell ellátni. A felperes tehát azzal mindenképpen tisztában volt, illetve fel kellett ismernie, hogy a kivitelezési munkák körében az adott szerkezeti elemeknél külön műszaki tartalmat kell megvalósítania. Az a tény, hogy a leírás nem volt minden vonatkozásban pontos, a jogvita mikénti eldöntésére nincs kihatással. A felperesnek ugyanis, mint szakismerettel rendelkező vállalkozónak, a versenytárgyalás során lehetősége volt a bizonytalanság tisztázására, az egyértelmű műszaki tartalom megállapítására. A kivitelezőnek az árajánlat készítésekor a tervdokumentáció mellékletében megjelölt munkarészt is figyelembe kell vennie. Az ilyen munkarész pótmunkának nem tekinthető és ellenértéke az átalánydíjon felül nem érvényesíthető. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság másodfokon hozott ítéletében azt állapította meg, hogy a tűzvédő bevonat elkészítése a költségvetésben nem, de a tervben szereplő munkarész volt, tehát a Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése értelmében többletmunkának tekintendő, az átalánydíjas szerződés esetén pedig többletmunka felszámítására nincs lehetőség, ilyen munkáért a vállalkozót külön díjazás nem illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérte a másodfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését 3 040 266 Ft vállalkozói díj és kamatai megfizetésére. Előadta, hogy a felek között a per tárgyát képező elszámolási vita alapját a szerződés tartalma képezi. Utalt arra, hogy a versenyfelhívás, illetve a versenytárgyalás időszakában - eltérően a mai versenykiírások jellegétől - a teljes tervdokumentációt és a műszaki leírást, illetve a költségvetést a megrendelő, azaz az alperes készítette, illetve készíttette el, azt bocsátotta a pályázók rendelkezésére, a pályázók pedig ennek alapján dolgozták ki költségvetésüket. Megvizsgálva a megrendelő által adott tervdokumentáció részeit, megállapítható, hogy a műszaki terv, valamint a költségvetés a tetőszerkezet vasszerkezeteinek tűzálló bevonattal történő mázolását nem írta elő. Tény, hogy a tervdokumentáció részeként megkapták a műszaki leírásokat is, amelyeknek az 5.2 pontja az ún. tűzvédelmi műszaki leírás. Ez foglalkozik a tetőfödémek tartószerkezeteivel, de ellentmondásosak, és nem használnak egyértelmű kategóriákat. Így pl. ugyanannál a tetőszerkezetnél tetőfödém, tartószerkezet, fedélszerkezet kifejezéseket is használja. Ezen túlmenően a tetőfödém tartószerkezetnél egyes helyeken szerepelteti a tűzvédő mázolást, más helyeken viszont nem. Ellentmondásos ugyanakkor a műleírás szövege is, ugyanis előírja a vékony falú acélszerkezetek tűzvédőeszközzel való mázolását, de az adott szerkezeteket úgy kezeli, mintha azok már eleve mázolt állapotban kerültek volna beépítésre, így azok utólagos mázolása szükségtelen. Mindebből pedig az következik, hogy a tervek és a költségvetés, a műszaki leírás vizsgálatakor ezt a munkaműveletet nem kellett figyelembe venni, tehát mivel a műszaki leírás, a műszaki tervek és a költségvetés a tűzvédő anyaggal való mázolást nem írták elő, ezért ennek a munkának utólagos elvégzése nem többletmunka, hanem pótmunka, aminek a díjazására viszont a Ptk. 403. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint is igényt tarthat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése szerint "a vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. E munkák díjainak elszámolásáról külön jogszabály rendelkezik."
A rendelkezéssel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat szerint - ami részben a korábbi évtizedekben használatos jogszabályi szintre emelt fogalmakon is alapult - többletmunkának az tekinthető, ami a tervdokumentációban szerepel, de a költségvetésből kimaradt, vagy amelynek vállalkozási díjvonzatát nem megfelelően tüntették fel.
A Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése az ítélkezési gyakorlatban elfogadott "pótmunka" kifejezést nem használja, ehelyett ezt a fogalmat körülírva, azokat a műszakilag szükséges munkákat sorolja ide, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható, és amelyek a tervben mégsem szerepelnek.
A vállalkozó szempontjából mind a többletmunka, mind a pótmunka díjkövetelési lehetőséget nyújt, kivéve az átalányáron (fix összegben) kötött szerződés esetét, mint amilyen a jelen perbeli is volt. Ez utóbbi esetben a vállalkozói többletdíjigény megalapozottsága nem állapítható meg akkor, ha az adott munka a tervdokumentáció, illetve a költségvetés része volt, mert ilyenkor a vállalkozónak a költségkövetkezményekkel számolnia kellett. A vállalkozó kötelezettsége azonban nemcsak abból áll, hogy a megrendelő által szolgáltatott adatokat minden fenntartás és ellenőrzés nélkül elfogadja, azokat egyszerűen számszakilag összesítse, hanem - a Ptk. 392. §-ának (2), (3) és (4) bekezdéseiből folyóan - minden, a megrendelőtől származó anyagot, adatot, utasítást tartozik a vállalkozótól elvárható magas szakszerűségi szinten ellenőrizni és annak eredményeképpen adott esetben e felhívott jogszabályok szerint eljárni.
A per tényállása szerint egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperesnek rendelkezésére állott a tűzvédelmi leírás, ezt egyébként a felperes sem vitatta a felülvizsgálati kérelmében, csupán annak ellentmondásosságát elemezte. Mindezen körülmények azonban nem mentesítik a vállalkozót - tehát a felperest - a Ptk. 392. §-ában meghatározott kötelezettségei alól, mert neki, mint szakvállalatnak a tűzvédelemmel kapcsolatos előírásokat - függetlenül a megrendelői adatszolgáltatástól - ismernie és alkalmaznia kell. Ha ezek az előírások adott esetben hiányoznak, hiányosak vagy ellentmondásosak - ahogy azt a felperes állította -, úgy e tényezőket a vállalkozónak kell feloldania, különösen tűzvédelmi kérdésekben. Ebben a körben ugyanis a megrendelő egyéni elképzelései, illetve a vállalkozói engedmények gyakorlatilag nem érvényesülhetnek, hiszen ezek hiánya vagy elégtelen volta az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. Ilyen esetekben viszont a vállalkozó a munkát nem is végezheti el [Ptk. 392. § (4) bek.].
Mindennek folytán a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság is arra a megállapításra jutott, hogy a tűzvédelemmel kapcsolatos felperesi kiadások - átalánydíjas szerződések esetében - nem tekinthetők olyannak, amelyeket a felperes ne vehetett volna figyelembe a versenytárgyalás során általa kialakított vállalkozási díj meghatározása szempontjából, ezért a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.651/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás