GK BH 1996/653
GK BH 1996/653
1996.12.01.
Jelzálogjoggal biztosított követelés esetén nem kizárt – a jogszabályban előírt feltételek fennállása esetén – ugyanannak a követelésnek további biztosítása zár alá vétel útján [Ptk. 266. § (2) bek.; 1994. évi LIII. tv. 185. §, 187. § (1) bek. b) pont].
Az iratokból megállapíthatóan a felperes az 1991. március hó 27-én kelt 72/1990. számú kölcsönszerződés szerint 2 750 000 Ft összegű, részletekben törlesztendő, 1993. október 25-ei lejáratú kölcsönt folyósított az I. r. alperesnek. Az I. r. alperes a kölcsönből 250 000 Ft-ot kiegyenlített, 2 500 000 Ft összegű tartozása jelenleg is fennáll.
Az 1990. szeptember 13-án kötött 553/1990. számú kölcsönszerződéssel a felperes 800 000 Ft összegű, 1991. október 1-jei lejáratú hitelt folyósított az I. r. alperesnek. A hitelt az I. r. alperes mind a mai napig nem fizette vissza. Az 1991. március 12-én kelt 81/1991. számú szerződéssel a felperes 11 500 000 Ft összegű, 1992. március 12-ei lejáratú eseti hitelt nyújtott az I. r. alperesnek, ez a tartozás is teljes egészében fennáll.
A 800 000 Ft hitel biztosítására a felek 1990. szeptember 19-én olyan értelmű megállapodást kötöttek, amely szerint az I. r. alperes különböző gépek és berendezések vételi jogát biztosítja a felperesnek arra az esetre, ha a kölcsönt határidőre nem fizetné vissza. A felperes a kikötött vételi joggal nem élt. A 2 500 000 Ft összegű kölcsöntartozás fedezetét az iratokból nem lehetett pontosan megállapítani. A 11 500 000 Ft kölcsöntartozás biztosítására az I. r. alperes tagjainak - a II. és a III. r. alpereseknek - tulajdonában álló, a budapesti 3774 számú tulajdoni lapon 104 118. helyrajzi szám alatt felvett, közigazgatásilag Budapesten, az A. u. 19. szám alatt fekvő házas ingatlanra a felperes javára jelzálogjogot alapítottak, és e jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyezték [Ptk. 266. § (2) bek.].
A felperes a még fennálló 14 800 000 Ft tőkének és kamatainak a megfizetésére az I. r. alperest, mint adóst, a II. és a III. r. alpereseket pedig, mint a gmk tartozásaiért készfizető kezesként helytállni köteles tagokat egyetemlegesen kérte kötelezni. Kérte egyidejűleg, hogy a II. és a III. r. alperesek tulajdonában álló k.-i, H. u. 19. szám alatti ingatlan zárlatát rendelje el az elsőfokú bíróság, tekintve hogy az I. r. alperes a felvett kölcsönöket túlnyomórészt ennek az ingatlannak a felépítésére fordította, és egyéb módon nincs biztosítva a tartozás visszafizetése.
Az alperesek a fennálló tőketartozás összegét, valamint az egyetemleges fizetési kötelezettségüket elismerték, csupán a késedelmi kamat kiszámításának módját és annak összegszerűségét tették vita tárgyává. A zárlattal kapcsolatosan előadták, hogy a felperes követelésének túlnyomó része jelzálogjoggal biztosítva van, a jelzálogjoggal terhelt, Budapesten az A. u. 19. szám alatt levő ingatlan értékesítéséből befolyó vételár arra fedezetet nyújt. Előadták, hogy a k.-i fogadót csak részben építették a felvett kölcsönből, ezért a felperesnek a zárlat elrendelése iránt előterjesztett kérelmét kérték elutasítani.
Az elsőfokú bíróság végzésében a II. és a III. r. alperes tulajdonában álló, a k.-i 5817. számú tulajdoni lapon, 3537/1.1. helyrajzi szám alatt felvett, közigazgatásilag k.-i, H. u. 19. szám alatt fekvő ingatlan zárlatát elrendelte. Végzésének indokolásában megállapította, hogy a felperes a követelése létrejöttét, fennállását, összegszerűségét és lejártát okiratokkal igazolta, és valószínűsítette azt is, hogy annak kielégítése veszélyeztetve van, ezért a zárlat elrendelésének fennállnak az ügyben alkalmazandó, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 187. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt feltételei. A végzés ellen az alperesek fellebbeztek, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a zárlat feloldását kérték. Fellebbezésük indokolásában előadták, hogy a felperes a kölcsöntartozás biztosítékául elfogadta a Budapesten, A. u. 19. szám alatt levő ingatlan jelzálogjogát. Annak ellenére, hogy az alperesek az értékesítéshez hozzájárultak, és a kulcsokat is átadták részére, a felperes semmit nem tett az ingatlan értékesítése érdekében, holott annak vételárából a kölcsön túlnyomó része fedezve lenne. Előadták továbbá, hogy a tartozás rendezése enélkül csak a k.-i ingatlan értékesítése útján lenne lehetséges, az értékesítést azonban épp az elsőfokú bíróság által elrendelt zárlat akadályozza.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Nem vitatta, hogy a Budapesten, A. u. 19. szám alatt levő ingatlanra a jelzálogjoga a perbeli kölcsöntartozás biztosítására be van jegyezve, előadása szerint azonban az ingatlan értékesítése csak részben fedezi az alperesek tartozását. A bejegyzett jelzálogjog egyébként sem ad önmagában lehetőséget az ingatlan értékesítésére. Az a körülmény, hogy a felperes segítséget ígért az értékesítéshez, nem jelentett részéről olyan kötelezettségvállalást, amelynek kapcsán az értékesítés kötelezettsége is reá hárulna. Előadta még, hogy a követelése biztosítékaként megelégedett volna azzal, hogy a k.-i ingatlanra a jelzálogjoga bejegyzésre kerül, ehhez azonban az alperesek nem járultak hozzá. Megállapítható az iratokból, hogy az alperesek több hitelt felvettek ugyanerre a k.-i ingatlanra, ezért a követelése a zárlat elrendelése nélkül nincs biztosítva.
A fellebbezés nem alapos.
A Vht. 187. §-ának (1) bekezdése szerint keresetlevél alapján biztosítási intézkedés rendelhető az olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi bíróság előtt keresetet indítottak, egyúttal a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták. A biztosítási intézkedés elrendelésének további feltétele, hogy a keresetet indító fél valószínűsítse, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van. A perbeli esetben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a keresetlevél benyújtását követően biztosítási intézkedést kérő felperes a tőkekövetelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyította, és azt az alperesek maguk is elismerték. A felperes a biztosítási intézkedés végrehajtásának másik feltételét is teljesítette, nevezetesen valószínűsítette, hogy a követelése későbbi kielégítése veszélyben forog. Nem kétséges, hogy az alperesek a szerződést zálogjoggal biztosították, a felperes javára a Budapesten, A. u. 19. szám alatt levő ingatlanon jelzálogjogot biztosítottak. Az ingatlan értékesítésére tett kísérletek mind a mai napig sikertelenek voltak, de ha sikerülne is értékesíteni, a befolyó vételár a követelésnek csupán egy részét fedezi, a hitel további részeinek visszafizetésére viszont a felperesnek semmiféle garanciája nincsen. Maguk az alperesek is úgy nyilatkoztak, hogy a felperes követelésének teljes kiegyenlítése csak a k.-i H. u. 19. szám alatti ingatlan értékesítését követően a befolyó vételárból lehetséges, ugyanakkor az iratokból megállapítható, hogy az ingatlanra további kölcsönöket vettek fel, és a földhivatalhoz kérelmek érkeztek egyéb jelzálogjogoknak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a Vht. 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 185. §-a alapján biztosítási intézkedésként a II. és a III. r. alperesek tulajdonában álló k.-i H. u. 19. szám alatti ingatlan zárlatát rendelte el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
Az alperesek fellebbezése eredménytelen maradt, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelesek a felperesnek a másodfokú eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes másodfokú perköltsége a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja és (2) bekezdése szerint felszámítható 5000 Ft ügyvédi munkadíjat foglalja magába.
Az alperesek illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt - a Pp. 24. §-a (2) bekezdésének f) pontja, az 1990. évi XCIII. törvény 39. §-ának (2) bekezdése, a 42. §-ának (3) bekezdése, valamint a 47. §-ának (1) bekezdése szerint felszámítható - 125 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket az illetékkódex 64. §-a alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése szerint az alperesek kötelesek az államnak egyetemlegesen megfizetni. (Legf. Bír. Gf. I. 32.189/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás