657/B/1996. AB határozat
657/B/1996. AB határozat*
2004.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában – dr. Harmathy Attila és dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 89. § (1) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 321. § második mondata alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. Álláspontja szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdését és 13. § (1) bekezdését sérti az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a baleseti ellátás megtérítése nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné társadalombiztosítási ellátás. Érvelése szerint „[h]a a munkáltató a munkavállalója után fizette a járulék(ok)at és bekövetkezik olyan eset ami miatt a [társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a továbbiakban: T.] 108. §-ban rögzített szabály szerint térítési felelősséggel tartozik a folyósított baleseti ellátás után, a[z] R. 321. § jelenlegi normája miatt teljes egészében 'ellenszolgáltatás' nélkül marad a baleset bekövetkezése előtt a munkáltató által nyugdíjjárulékként befizetett összeg, mivel ... az öregségi nyugdíj korhatárt elért baleseti rokkantsági nyugdíjas választása alapján jogosult nyugellátásra, és az így kiválasztott nyugellátás a magasabb mérték miatt mindig a baleseti rokkantsági nyugdíj”. Az indítványozó mindezt a „tulajdonvédelem tartalmát jelentő értékgarancia egyik megnyilvánulásaként megjelenő biztosítási elvvel, és az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását tiltó elvvel” tartja ellentétesnek.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott R.-t 1998. január 1-jével a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 28. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz kivételével – nem vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. Az Alkotmánybíróság azonban azt is megállapította, hogy az R. támadott rendelkezése – tartalmát tekintve – megegyezik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 89. § (1) bekezdés második mondatával. Az Alkotmánybíróság ezért eddigi gyakorlatát követve, miszerint ha az indítványban megjelölt jogszabály időközben hatályát veszti, de a helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést, akkor az új rendelkezés tekintetében folytatja az eljárást (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.), a továbbiakban a Tny. 89. § (1) bekezdés második mondatát vizsgálta.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. Az R. – indítvány benyújtásakor – hatályban volt rendelkezése:
„321. § A T. 108. és 109. §-a alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott társadalombiztosítási ellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné társadalombiztosítási ellátás.”
3. A Tny. vizsgált rendelkezése:
„89. § (1) A 87. §, illetve 88. § alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott nyugellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező nyugellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné a nyugellátás.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány – tartalmát tekintve – azt sérelmezi, hogy a foglalkoztatónak a baleseti rokkantsági és hozzátartozói nyugellátással kapcsolatos megtérítési kötelezettsége teljesítése során a jogalkotó kizárja a társadalombiztosítás (részbeni) helytállását akkor is, ha azt a korábbi járulékfizetés megalapozza.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény értelmében a társadalombiztosítás egy olyan társadalmi kockázatközösség, amelyben a törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. A kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül. A biztosítottnak a társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát e részvételi kötelezettség, illetve – törvényben meghatározott ellátások kivételével – a járulékfizetési kötelezettség alapozza meg.
Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtette: a törvénnyel elrendelt kötelező járulékfizetésből személyes és előre meghatározott igény származik a társadalombiztosítás ellátásaira. Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a társadalombiztosítás rendszerének „részei a járulékfizető munkáltatók (megbízók stb.) is. ... A jelen rendszerben a munkáltató kötelessége a befizetés nagyobbik része, neki kell tulajdonával úgy gazdálkodnia, hogy ennek a kötelezettségének eleget tegyen. A bizalomvédelem – úgy is mint tulajdon alapjogi védelmének része – őrá is kiterjed. Mindazon társadalombiztosítási szolgáltatások esetében, ahol a biztosítási elem szerepet játszik, a szolgáltatások csökkentésének vagy megszüntetésének alkotmányossága a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el” [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 193, 194–195.].
Az Alkotmánybíróság szerint az „alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. ... Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. ... Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380, 381.].
Az Alkotmány 13. §-a a tulajdon korlátozásával, elvonásával szemben nyújt alapjogi védelmet. Az Alkotmánybíróság a tulajdon alapjogi védelmét kiterjesztette a társadalombiztosítási szolgáltatásokra és várományaikra is. [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 194., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 340–341.]. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási szolgáltatások vonatkozásában azt is kiemelte: „A tulajdonvédelem a társadalombiztosítás terén sem veszíti el kapcsolatát a saját vagyonnal vagy értékteremtő munkával. Ezért különböztetjük meg a saját járulékkal megfizetett 'biztosítási' szolgáltatások teljesebb védelmét a segélyezési típusú juttatások csekélyebb védelmétől. A tulajdonvédelem addig terjedhet, amíg a szolgáltatás ugyanazt a funkciót látja el, amire a dologi vagyon is szolgálna, amiből az is következik, hogy ez a tulajdonsága nem szüntethető meg. Ugyanakkor a pontos megfelelést a saját befizetés és a szolgáltatás között a társadalombiztosítás működési módja (nem tőkésített vagyon) és a beleépített szolidaritási elem, valamint a hosszú távon a járulékfizető által is hordozott kockázat kizárja” [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 195.].
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság – tartalmát tekintve – a biztosított számára jelent alkotmányos védelmet élvező várományt, ekként az alkotmányos jogok sérelme is a biztosított vonatkozásában bírálható el. A Tny. 6. § (3) bekezdése értelmében, aki egyidejűleg több (sajátjogú vagy hozzátartozói) nyugellátásra jogosult – ha törvény másként nem rendelkezik – a nyugellátások közül a számára kedvezőbbet választhatja azzal, hogy a kedvezőtlenebb nyugellátás folyósítása ez idő alatt szünetel. Mivel az indítvánnyal támadott rendelkezés esetében is a biztosított maga választ a rendelkezésére álló társadalombiztosítási ellátások között, ezért az alkotmányos tulajdonvédelmet élvező társadalombiztosítási igény (és a biztosítási elv) sérelme az ő tekintetében nem állapítható meg. Az alapvető jog korlátozásának hiányában az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének megsértése pedig fel sem merülhet.
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatónak a társadalombiztosítás rendszerében betöltött szerepével kapcsolatban rámutat, hogy a foglalkoztatót a rendszer működésének biztosítása érdekében számos (nyilvántartási, járuléklevonási, adatszolgáltatási, járulék- és hozzájárulásfizetési) kötelezettség terheli, azonban az ennek alapján megnyíló társadalombiztosítási ellátások igénybevételére kizárólag a biztosított jogosult. A foglalkoztatónak a baleseti ellátásokért való helytállási kötelezettségét – amelyet az indítványozó sem vitat – a baleset bekövetkezése miatti felelőssége alapozza meg. A társadalombiztosításnak az ilyen baleseti ellátások vonatkozásában az az elsődleges rendeltetése, hogy a biztosított semmilyen körülmények között ne maradjon ellátás nélkül.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tny. 89. § (1) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2004. március 30.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet az indítványt elutasító határozattal. Indokaim a következők:
1. Az indítványozó szerint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 321. §-ának második mondata sérti az Alkotmány által védett tulajdonjoghoz való jogot. Az R. támadott rendelkezése a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 108–109. §-aiban meghatározott megtérítési kötelezettségről szóló szabályokat egészítette ki. Az indítvány beadását követően az R. hatályát vesztette, de a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 89. §-a (1) bekezdésének második mondata tartalmilag megegyezik az R. támadott rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság a hatályos szabály alkotmányossági vizsgálatát végezte el.
2. A Tny. 89. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint a ténylegesen nyújtott nyugellátásért felelős az, aki a Tny. 87–88. §-ai alapján „megtérítésre kötelezett”.
A Tny. 88. §-ának (1) bekezdése szerint a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért vagy haláláért felelős személy köteles az emiatt nyújtott nyugellátást megtéríteni. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a felelősség megállapítására – meghatározott kivételtől eltekintve – a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A 87. § (1) bekezdése a baleseti rokkantsági nyugdíjnak, valamint a baleseti hozzátartozói nyugellátásnak a foglalkoztató által történő megtérítési kötelezettségét írja elő arra az esetre, ha a baleset annak a következménye, hogy a foglalkoztató vagy megbízottja nem tett eleget a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályzatnak, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény előírásainak, továbbá, ha a foglalkoztató vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. A megtérítési követelést a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv érvényesíti. A Tny. 89. §-a (2) bekezdésének első mondata szerint a megtérítési kötelezettségnek havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell eleget tenni.
A fenti rendelkezésekhez kapcsolódik a Tny. 89. §-a (1) bekezdésének az indítványozó által támadott második mondata, amely szerint a megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező nyugellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné a nyugellátás.
3. A Tny. rendelkezései alapján a következők állapíthatók meg:
– a Tny. 87–88. §-ai szerint fennálló megtérítési kötelezettség felelősségi alapon megállapított kártérítési kötelezettség,
– a károsult a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv.
Az indítványozó mindezzel összefüggésben azt sérelmezi, hogy a károkozó, a megtérítésre köteles személy még azután az időpont után is a baleseti rokkantsági nyugdíjat köteles megfizetni a nyugdíjbiztosítási szervnek, hogy az öregségi nyugdíj folyósításának feltételei beálltak, mert a támadott szabály szerint a megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező nyugellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné a nyugellátás. A baleseti rokkantsági nyugdíj összegéből tehát nem lehet levonni az öregségi nyugdíj összegét annak ellenére, hogy fennállt a biztosítási viszony.
Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 11/1991. (III. 29.) AB határozatára, amely kimondta, hogy a társadalombiztosítási rendszerben szociális segélyezési és egyéb (altruista, politikai stb.) elemek is fellelhetők, de alapvetően biztosításról van szó (ABH 1991, 34, 35.). A biztosítási elem figyelmen kívül hagyását az indítványozó a tulajdonjog sérelmének tekintette.
4. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás kérdéseivel számos határozatban foglalkozott; ezeknél a határozatoknál a vizsgált kérdés többnyire a biztosítottnak járó szolgáltatás.
Így a 43/1995. (VI. 30.) AB határozat a biztosítottat megillető szolgáltatásról mondta ki, hogy a biztosítási elem szerepére tekintettel a szolgáltatás csökkentését vagy megszüntetését a tulajdonvédelem elvei szerint kell elbírálni. Ezzel kapcsolatban a határozat arra is rámutatott, hogy „a finanszírozás technikai felépítése szerint a járulék egy részét a munkáltató fizeti be – de a kifizetett személyi jövedelem után. A közvetlen levonás olyan, mint az adóelőleg, elvileg ki is lehetne fizetni, és a jogosulttal azonnal befizettetni. Ezért a biztosítási elemmel járó összes garancia arra tekintet nélkül megilleti a kedvezményezettet, hogy ki fizeti a járulékot az ő javára” (ABH 1995, 188, 194–195.).
A 44/1995. (IX. 10.) AB határozat rendelkező része első bekezdésének első mondata szerint „a társadalombiztosítás működőképességének megnehezüléséből adódó terhek részbeni – arányos és alkotmányos indokok melletti – áthárítása a biztosítottakra, illetőleg a munkáltatókra önmagában nem szükségképpen alkotmányellenes.” A határozat indokolása pedig megállapítja, hogy „mivel a társadalombiztosításban a biztosítás, azaz a 'vásárolt jog' elve és a szolidaritás elve egyaránt érvényesül, a társadalombiztosítás alkotmányossága nem ítélhető meg önmagában a fizetett járulék és az ellenszolgáltatás közötti mennyiségi viszony alapján. Az arányok jelentős mértékű eltolódása azonban már felvethet alkotmányossági aggályokat.” (ABH 1995, 203, 206.)
A Tny. szabályaival is foglalkozva az Alkotmánybíróság a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatban az átalakulóban lévő társadalombiztosítási rendszert úgy jellemezte, hogy a rendszer vegyes jellegének megléte ellenére erősödött a biztosítási jelleg és visszaszorultak a szociális célú újraelosztási szempontok (ABH 1999, 325, 333.).
5. A vizsgált esetben nem a biztosítottat a társadalombiztosítás alapján megillető szolgáltatásról van szó, hanem a nyugdíjbiztosítási szervnek olyan kártérítési követeléséről, amelyet a Tny. a károkozásért való felelősség miatt határoz meg. A támadott rendelkezés a folyósításra kerülő társadalombiztosítási szolgáltatás teljes pénzösszegét úgy rendeli megtéríttetni, mintha biztosítási jogviszony nem lett volna és a nyugdíjbiztosítási szervre csak a közvetítő, átutaló szerep hárulna.
A sérülést szenvedő dolgozó szociális szempontok alapján választhatja a rokkantsági nyugdíjat akkor is, ha egyébként öregségi nyugdíj illetné meg. A támadott rendelkezés azonban a társadalombiztosítás nem biztosítási szempontját átviszi a kártérítési jogviszonyba és a szociális kedvezmény terhét a társadalombiztosítási fedezet helyett a károkozóra telepíti. Ezzel valójában a károkozó terhére vagyonelvonást rendel el, ami a tulajdonjog védelmének az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott elve megsértését jelenti.
A 64/1993. (XII. 22.) AB határozat fejtette ki azt a gyakorlatban azóta is követett elvet, hogy a tulajdon közjogi megterhelése a beavatkozás alkotmányellenességét jelenti; az alkotmányosság elismeréséhez csak akkor vezethet, ha az állag elvonását megfelelő ellenérték szolgáltatása ellensúlyozza. A megterhelésnél az Alkotmánybíróság vizsgálja, hogy a beavatkozásnak megfelelő alapját adja-e a közérdek és nincs-e szó aránytalan teherről (ABH 1993, 369, 379, 382.).
A jelen esetben a szociális kedvezménynek a foglalkoztatóra, károkozóra való telepítésénél sem a közérdek, sem a bizonytalan ideig fennálló fizetési kötelezettségre tekintettel arányosság nem állapítható meg. Mindennek alapján az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna semmisítenie a Tny. 89. §-a (1) bekezdésének második mondatát.
Budapest, 2004. március 30.
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleménnyel egyetértek és ahhoz csatlakozom:
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás