77/B/1996. AB határozat
77/B/1996. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 123/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló 1995. évi CV. törvény 107. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A támadott jogszabály által az Áht. 123/A. §-aként beiktatott rendelkezés az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdését azzal, hogy az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaság tekintetében kizárja azoknak a garanciális szabályoknak az alkalmazását, "amelyek – többek között – a vagyon felmérésére, a nyitó- és zárómérlegre, valamint a vagyonfelosztási javaslatra vonatkoznak" és ezért a többi részvénytársaságokkal szemben diszkriminatív jellegű.
Az Áht. támadott szabálya az indítvány beadását követően módosult, de az indítványozó által kifogásolt rész tekintetében nem történt változás.
2. Az indítvány elbírálásánál alapul vett jogszabályok:
"Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
Az Áht. támadott 123/A. §-ának az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
"(1) Az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaságnak (a továbbiakban: ÁFI Rt.) a Magyar Állam, mint egyszemélyes tulajdonos által történő megszüntetése esetén a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvénynek a gazdasági társaságok megszűnéséről, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvénynek a végelszámolásról rendelkező szabályait nem kell alkalmazni.
(2) Az ÁFI Rt. megszűnésével a társasággal szemben fennálló, illetve a társaságot megillető követelések – kivéve a (3) bekezdésben szabályozott eseteket – nem válnak lejárttá.
(3) Az ÁFI Rt. a megszűnéséről rendelkező határozat keltével egy időben köteles egy alkalommal a Cégközlönyben hitelezői felhívást közzétenni azzal, hogy a hitelezők az ÁFI Rt.-vel szemben fennálló hitelezői igényüket a hitelezői felhívás megjelenését követő 15 napon belül a társaságnál bejelenthetik, figyelemmel a (4) bekezdés rendelkezéseire.
(4) Az ÁFI Rt. megszűnése esetén az ÁFI Rt. általános jogutódja a Magyar Állam, kötelezettségeiért – kivéve a (3) bekezdés szerint bejelentett és az ÁFI Rt. által kielégített hitelezői igényeket – a központi költségvetés köteles helytállni, és az ÁFI Rt.-t megillető jogokat a központi költségvetés gyakorolja.
(5) Az ÁFI Rt. megszűnését követően az ÁFI Rt. által a megszűnésekor végzett tevékenység folytatásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
(6) Az ÁFI Rt. jogutódlással történő megszűnéséből eredő – a Cégbíróság, illetve más hatóságok előtti – eljárási kötelezettséget a jogutód Magyar Állam nevében a pénzügyminiszter teljesíti, ideértve a számvitelről szóló – többször módosított – 1991. évi XVIII. törvény szerinti éves beszámolónak és az eredmény felosztása utáni zárómérlegnek az ÁFI Rt. megszűnése napjával történő elkészítési kötelezettségét is.
(7) Az ÁFI Rt. azon alkalmazottai tekintetében, akiknek – kinevezés folytán – a pénzügyminiszter által alapított költségvetési szerv, a Kincstár a munkáltatója, a Kjt.-t a (8)–(10) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(8) A (7) bekezdésben meghatározott személyeknek az ÁFI Rt.-vel fennálló munkaviszonya e törvény hatálybalépésével egyidejűleg közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át, és az ÁFI Rt.-vel, valamint jogelődjeivel fennállt munkaviszonyát a Kincstárnál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként kell figyelembe venni.
(9) A (7) bekezdésben meghatározott személyek alapilletménye az ÁFI Rt.-vel fennállt munkaviszony alapján járó személyi alapbérnél kevesebb nem lehet.
(10) A (7) bekezdés alapján közalkalmazotti jogviszonyba került személyeket e törvény hatálybalépésétől számított 15 napon belül be kell sorolni.
(11) A Magyar Államkincstár azon közalkalmazottai tekintetében, akik a Magyar Nemzeti Banktól történő feladat-átcsoportosítás következtében váltak a Magyar Államkincstár közalkalmazottaivá, a Magyar Nemzeti Banknál munkaviszonyban töltött időt a közalkalmazott végkielégítése mértékének, valamint fizetési fokozatának megállapításánál közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként kell figyelembe venni.
(12) A (11) bekezdésben meghatározott személy alapilletményének és pótlékának együttes összege a Magyar Nemzeti Banknál fennállt munkaviszonya alapján folyósított személyi alapbérénél, címpótlékánál és értékkezelési pótlékánál kevesebb nem lehet."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
Az Alkotmány 9. §-a (1) bekezdésének értelmezését az Alkotmánybíróság már tevékenységének kezdeti szakaszában elvégezte. A 21/1990. (X. 4.) AB határozat kimondta, hogy az Alkotmánynak ez a rendelkezése a tulajdonra vonatkozóan általános diszkriminációs tilalmat tartalmaz, és összhangban áll a 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott jogegyenlőségi elvvel (ABH 1990, 73, 81.). A versenyszférában az állam tulajdonosként való jelentkezésétől meg kell különböztetni a közhatalmi alapon történő cselekvését és az állam nem lehet privilegizált helyzetben akkor, ha nem közhatalmi feladatot lát el [59/1991. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1991, 293, 295.]. A társasági jogi viszonyok szabályozása során valamennyi jogalanyt egyenlőnek kell tekinteni, de ez az elv nem jelenti azt, hogy a jogalkotónak ne kellene tekintettel lennie a szabályozott gazdasági viszonyok sajátosságaira [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 250–251.]. Ezeknek az elveknek az alapján vizsgálta az Alkotmánybíróság az Áht. támadott 123/A. §-a (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint az ÁFI Rt. megszüntetése esetén nem kell alkalmazni a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvénynek (a továbbiakban: Gt.) a gazdasági társaságok megszűnéséről, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (a továbbiakban: Cst.) a végelszámolásról rendelkező szabályait.
Az Áht. támadott 123/A. §-ának (4) bekezdése szerint az ÁFI Rt. nem jogutód nélkül szűnik meg, hanem jogutód kijelölésével, és annak meghatározásával, hogy a megszűnő szervezet tartozásaiért a központi költségvetés helytáll. Ennek megfelelően történik a megszűnési eljárás szabályainak meghatározása. Ettől a szabályozástól eltérően a Cst. végelszámolásról szóló szabályainak alapját az képezi, hogy végelszámolásnál jogutód nélkül történik a gazdálkodó szervezet megszüntetése [Cst. 1. §-ának (4) bekezdése]. A Gt.-nek a gazdasági társaságok megszűnéséről szóló 5. címén belül a 46. § olyan eseteket említ, amelyeknél jogutód nélkül szűnik meg a társaság, kivételt az átalakulással történő megszűnés jelent. Az átalakulás esetében a Gt. 338. §-ának (1) bekezdése szerint a megszűnő gazdasági társaságnak van jogutódja (az átalakult társaság), de az átalakulás esetei (egyesülés, szétválás, más társasági formába való átalakulás) nem azonosak az ÁFI Rt.-nek az Áht. 123/A. §-ában meghatározott megszűnésével. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 320. §-a a Gt. szabályait hatályon kívül helyezte és új rendelkezéseket határozott meg. Az új szabályozás azonban a vizsgált kérdésben nem hozott változást.
Az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésében kimondott jogegyenlőségi elv elsősorban az alapjogokra vonatkozik. Egyéb esetekben a jogszabályok által történő megkülönböztetés tilalma akkor érvényesül, ha az eltérő szabályozás az emberi méltósághoz való jogot sérti. E sérelem megállapításához az Alkotmánybíróság gyakorlata azt vette alapul, hogy az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett-e különbséget [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].
Az Áht. támadott szabálya a fentiek szerint egy jogi személy megszűnésének olyan sajátos esetére vonatkozik, amely lényegesen eltér a gazdasági társaságok megszűnésének Gt.-ben és Cst.-ben szabályozott esettípusaitól. Így ez a szabály nem áll ellentétben az Alkotmánynak sem a 9. §-a (1) bekezdésével, sem a 70/A. §-a (1) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. június 24.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás