BK BH 1996/79
BK BH 1996/79
1996.02.01.
I. Az elsőfokú bíróság felmentő ítélete ellen bejelentett ügyészi fellebbezésnek az ügyész által történ visszavonása nem joghatályos, ha a visszavonó nyilatkozat az iratok felterjesztése után érkezett az elsőfokú bírósághoz; ilyen esetben az elsőfokú bíróság részéről az ítélet jogerejének a megállapítására nem kerülhet sor [Be. 244. § (2) bek., 395. § (2) bek. a) pont].
II. Az ügyész által a felmentés miatt bejelentett azt a legfőbb ügyészi nyilatkozatot, amely az elsőfokú bíróság felmentő ítéletének minden vonatkozásában való helybenhagyására irányul: tartalmilag az ügyészi fellebbezés visszavonásaként kell értékelni;
ezért a nyilatkozatnak a Legfelsőbb Bírósághoz értekezése időpontjára nézve kell megállapítania az elsőfokú bírósági ítélet jogerőre emelkedésének a napját [Be. 244. § (2) bek., 395. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság az 1994. március 9. napján meghozott ítéletével emberölés bűntette miatt az I. r. vádlottat, mint társtettest 7 év börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra; a fk. II. r. vádlottat úgyszintén mint emberölés bűntettében társtettest 4 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor a III. r. vádlottat a társtettesként elkövetett emberölés bűntettének vádja alól felmentette, az ittas járművezetés vétsége miatt pedig 120 napi tétel - napi tételként 100 forint - pénzbüntetésre ítélte, valamint 1 évi időtartamra a közúti járművezetéstől eltiltotta.
Az ítélet ellen az ügyész kizárólag a III. r. vádlott terhére, a vádlott felmentése miatt és a bűnösségének emberölés bűntettében történő megállapítása végett fellebbezett. Fellebbezést jelentett be az ítélet ellen az I. r. vádlott és védője a cselekmény téves jogi minősítése miatt és enyhítésért, valamint a fk. II. r. vádlott enyhítésért.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést visszavonta, ez a nyilatkozata az iratok 1994. május 31. napján történt felterjesztése után, 1994. június 7. napján érkezett meg az elsőfokú bírósághoz.
A megyei bíróság - a fellebbezés visszavonására utalva - végzésével megállapította, hogy az ítélet a III. r. vádlott vonatkozásában 1994. június 7. napján jogerőre emelkedett.
A legfőbb ügyész átiratában és a másodfokú tárgyaláson kifejtette, hogy a főügyész részéről a fellebbezés visszavonása nem hatályos, mert arra az iratok felterjesztését követően került sor; ennélfogva az elsőfokú bíróság végzése eljárási szabályt sért. Az ügy érdemével kapcsolatos álláspontja szerint a III. r. vádlott bűnössége az emberölés bűntettében nem bizonyítható, ezért a felmentő ítéleti rendelkezéssel egyetértett. Álláspontja szerint a III. r. vádlott egyéb cselekményének a jogi minősítése és a kiszabott büntetés helyes, ezért a III. r. vádlott esetében az ítélet helybenhagyását indítványozta. Az I. és a II. r. vádlott tekintetében a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Mindezek eredményeként az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülvizsgálva mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a megyei bíróság a büntetőeljárás szabályainak a megtartásával folytatta le az eljárást. Olyan lényeges eljárási szabálysértést a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt, amely az ügy felülbírálatát kizárttá tette volna.
Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a végzésével megállapította, hogy az ítélete a III. r. vádlott vonatkozásában 1994. június 7. napján jogerőre emelkedett. Az ügyészi fellebbezés visszavonása a megyei főügyész részéről olyan időben történt, amikor az ügy iratai már felterjesztésre kerültek a Legfelsőbb Bírósághoz. A Be. 244. §-ának (2) bekezdése határozottan utal arra, hogy a fellebbezésnek a főügyész által történő visszavonására csak addig az időpontig kerülhet sor, ameddig az iratok felterjesztése a másodfokú eljárás céljából nem történik meg. Az iratok felterjesztése után már csak a másodfokú bíróság területén működő ügyész vonhatja vissza az ügyészi fellebbezést. Ennek a rendelkezésnek nyilvánvalóan az az indoka, hogy az elsőfokú bíróság addig teheti meg az intézkedéseket a jogerősítés tekintetében, ameddig az iratok nála vannak.
A Legfelsőbb Bíróság tehát egyetértett a legfőbb ügyész által kifejtett azzal az állásponttal, hogy a fellebbezés visszavonása a főügyész részéről nem joghatályos, ennek következtében a III. r. vádlott tekintetében az ítélet jogerőssé nyilvánítására sem kerülhetett volna sor.
Nem ért egyet viszont a Legfelsőbb Bíróság a III. r. vádlott védőjének azzal a felvetésével, hogy a jogerősítő végzés másodfokú szakban történt felülvizsgálatának a Be 236. §-ának (1) bekezdése értelmében nincs helye. A jogerősítő végzés ugyanis jellegét tekintve nem konstitutív, hanem csak deklaratív hatályú; csupán megállapító rendelkezést tartalmaz anélkül, hogy a jogkövetkezményt - a jogerő tényét - létrehozná. Ennek a végzésnek a speciális jellege abban is megmutatkozik, hogy ugyan alaki jogereje van, de kötőereje nincs. Ennélfogva azt - ha tévedésen alapult - akár az elsőfokú bíróság is módosíthatja, de az iratok fellebbezés folytán történt felterjesztése után ezt a végzést a másodfokú bíróság is hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja. Nincs akadálya tehát annak, hogy a fellebbezési eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés visszavonásának a hatálytalanságát észlelve az elsőfokú bíróság téves jogerősítő végzését is felülbírálja, és azt hatályon kívül helyezze.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a III. r. vádlott védőjének az álláspontjával annyiban, hogy a legfőbb ügyész átirata az ügyészi fellebbezés visszavonásának tekintendő. A bíróságnak minden beadványt, kérelmet, indítványt a tartalma szerint kell elbírálnia. Vonatkozik ez a legfőbb ügyész átiratára is. Az adott ügyben a legfőbb ügyészi átirat olyan indítványt nem tartalmaz a III. r. vádlott vonatkozásában, amely az elsőfokú bíróság ítéletének bármilyen irányban történő megváltoztatását vagy annak a hatályon kívül helyezését célozná, sőt az átirat kifejezetten tartalmazza azt, hogy az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezésével és a III. r. vádlott bűncselekményének az elbírálásával egyetért. Így tehát a legfőbb ügyészi átirat - anélkül, hogy ezt kifejezetten kinyilvánítaná - tartalmilag visszavonja az első fokú ítélet ellen a III. r. vádlott tekintetében bejelentett ügyészi fellebbezést.
A Be. 395. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében az elsőfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen a fellebbezést visszavonó nyilatkozat a Legfelsőbb Bírósághoz megérkezik, az adott ügyben ez az időpont 1994. június 17. napja.
A jogerő beállta következtében a másodfokú eljárás során a Legfelsőbb Bíróságnak nem volt módja arra, hogy a III. r. vádlottra vonatkozó részeiben az elsőfokú bíróság ítéletét akár a tényállás, akár a jogi minősítés, vagy a büntetés kiszabása kérdéseiben érdemben felülbírálja, ezért a Legfelsőbb Bíróság határozatában az elsőfokú bíróság jogerősítő végzését hatályon kívül helyezte, a III. r. vádlottat illetően az ügy felülbírálatát mellőzte, egyben megállapította, hogy ezt a vádlottat érintően az elsőfokú bíróság felmentő ítélete 1994. június 17. napján emelkedett jogerőre. (Legf. Bír. Bf. III. 1463/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás