BK BH 1996/80
BK BH 1996/80
1996.02.01.
A rágalmazás vétsége miatt eljáró bíróságoknak a valóság bizonyítása körében a közérdek, illetőleg a jogos magánérdek fennállása kérdésében elfoglalt álláspontja – mint büntető anyagi jogi kérdés – a felülvizsgálati eljárásban érdemben támadható [Be. 284. § (1) bek. a) pont, Btk. 179. § (2) bek. b) pont, 182. § (2) bek., 22. § i) pont].
A városi bíróság és a másodfokon eljárt megyei bíróság az 1994. július 13-án kelt jogerős ítéletében a vádlottat a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő.
A magánvádló önkormányzati képviselő, a városi önkormányzat gazdasági bizottságának a tagja, vállalkozó. Őt 1992 júliusában a városi városüzemi iroda vezetője - átruházott jogkörben - szabálysértési eljárás során pénzbírsággal sújtotta. 1993 áprilisában és júniusában a városi szabálysértési hatóság bírsággal sújtotta a városi kereskedő szolgáltató betéti társaságot, melynek tagja a magánvádló, ügyvezetője pedig a magánvádló házastársa. A bírságolások miatt a magánvádló és az önkormányzati testület egyes tagjai, valamint a polgármester között feszült viszony alakult ki. A magánvádló a helyi újságban nyilatkozatot adott, melyben többek között a város polgármesterét - a vádlottat - érintő kijelentéseket tett. A nyilatkozatban foglaltak a város közvéleményét élénken foglalkoztatták.
A vádlott, mint a város polgármestere 1993. augusztus 20-án ünnepi beszédet tartott, melyet később a helyi újság szó szerint is közölt. Beszédében többek között utalt a magánvádló korábbi nyilatkozatára, és kijelentette, hogy a nevezett többször vétett a törvények ellen, ezért vele szemben több esetben kellett szabálysértési eljárást lefolytatni. Ezen túlmenően utalt a magánvádló és a polgármesteri hivatal között folyamatban volt, a magánvádló által elvesztett munkaügyi perre is.
A magánvádló a vádlott 1993. augusztus 20-án elmondott ünnepi beszédében elhangzott és vélekedése szerint őt sértő kijelentéseit sérelmezve nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő. Az ennek alapján lefolytatott büntetőeljárást befejező jogerős ítéletben a másodfokon eljárt megyei bíróság a vádlottat a Btk. 22. §-ának i) pontjában meghatározott okból, a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontjára figyelemmel mentette fel azért, mert a valóság bizonyításának eredményeképpen rögzítette, hogy a vádlott állításai a valóságnak megfelelnek.
A másodfokon hozott jogerős ítélet ellen a magánvádló és a jogi képviselője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsősorban a megyei bíróság eljárását és az első fokú ítélet tényállásának a kiegészítését sérelmezték, végül kifogásolták a tényállásból levont jogi következtetést is: álláspontjuk szerint a vádlottnak a vád tárgyává tett kijelentései valótlan tartalmúak voltak, egyébként pedig megtételükhöz sem közérdek, sem a vádlott jogos magánérdeke nem fűződött. A jogi képviselő utalt arra, hogy a magánvádlót mindössze egyszer sújtották szabálysértési bírsággal, valótlan tehát, hogy "törvénysértéseket" követett volna el, az ítéleti tényállásban kiemelt más szabálysértési marasztalások által érintett betéti társaság a magánvádló felesége által vezetett szervezet, melynek a magánvádló képviseleti joggal nem bíró kültagja csupán. Az a tény, hogy a magánvádló egy korábbi újságban közzétett nyilatkozatában elmarasztaló véleményének adott hangot, az önkormányzat egyes tisztségviselői, illetve "egy polgármester" ténykedését illetően, nem alapozza meg a vádlott sérelmezett kijelentéseivel összefüggésben a jogos magánérdek, illetve a közérdek fennállásának a megállapíthatóságát.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány érvelését nem tette magáévá.
A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélettel megállapított tényállás nem támadható, így a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ügyben eljárt másodfokú bíróság tényállás-kiegészítésével kapcsolatos megállapításait nem is tette vizsgálat tárgyává. A Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja azonban lehetőséget teremt az alapügyben eljárt bíróságoknak a terhelt bűnösségével kapcsolatos jogkövetkeztetése tekintetében a felülvizsgálatra, a magánvádló és jogi képviselője pedig ebben az eljárásjogilag megengedett körben a megyei bíróságnak a valóság bizonyításával kapcsolatos álláspontját vitatta.
A Legfelsőbb Bíróság e körben - a magánvádlói érveléssel szemben - mindenben egyetértett a megyei bíróság jogi álláspontjával.
A jogerős ítélet a vádlott sérelmezett kijelentéseit olyan ténybeli összefüggések tükrében vizsgálata, melyek átfogó értékelése nélkül e kijelentések esetlegesen sértő tartalma sem lett volna megítélhető. Helyesen mutatott rá arra, hogy a magánvádlóval készített riportban elhangzottak alapot és okot nyújtottak a vádlottnak a nagy nyilvánosság előtti válaszhoz, mert a magánvádló kijelentései félre nem érthető módon érintették a személyét, polgármesteri ténykedését, ilyen módon foglalkoztatták a város közvéleményét is. Nem kétséges tehát ez okból az, hogy a vádlott nyilatkozatát a jogos magánérdek és a közérdek egyaránt indokolttá tette.
Nem vitatható a megyei bíróság álláspontjának a vádlott kijelentéseivel összefüggésben tett az a megállapítása sem, hogy az - lényegét tekintve - valós tényközlést tartalmazott. Az e körben kialakult állandó bírói gyakorlat (BH 1975/11. 498.) - amelyre a másodfokú ítélet is utalt -, a sérelmezett kijelentés és a valóság lényegi egybeesését kívánja meg, márpedig nem kétséges az, hogy a magánvádlóval, mint vállalkozóval szemben szabálysértési eljárást kellett lefolytatni, és ennek során őt elmarasztalták. Ehhez képest nincs büntetőjogi jelentősége a vádlott sérelmezett kijelentéseiben megjelenő megfogalmazás pontatlanságának: tény ugyanis, hogy a magánvádló a vállalkozói tevékenységével összefüggésben törvénysértést követett el, és ez önkormányzati képviselői tevékenységét is figyelembe véve a vádlott által hangoztatott negatív értékítélet megfogalmazásához elégséges alapot nyújtott.
Mindezt egybevetve, a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a perben lefolytatott valóságbizonyítás eredményességének a jogerős határozatban adott bírói értékelésével, és ennek tükrében azzal a megállapítással is, hogy a vádlott jogos magánérdeke, illetve a közérdek által meghatározott körben, nagy nyilvánosság előtt nyilatkozva, a valóságnak megfelelő kijelentéseket tett, így a Btk. 182. §-ának (1) bekezdésében foglalt büntethetőséget kizáró ok folytán - a Btk. 22. §-ának i) pontjára figyelemmel - a felmentése a törvény rendelkezéseivel összhangban állt.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletét a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. II. 92/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás