BK BH 1996/82
BK BH 1996/82
1996.02.01.
Ha a gyanúsított az előzetes letartóztatásának a megyei bíróság által történt meghosszabbítása után szabadlábra kerül, az előzetes letartóztatás ismételt elrendelése tárgyában újból a helyi bíróság dönt, és az előzetes letartóztatás határideje az újabb elrendelés napjával veszi kezdetét [Be. 379/A. §, 95. § (1) bek.].
Az első fokon eljáró megyei bíróság a gyanúsított előzetes letartóztatását az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 1995. december 1-jéig elrendelte.
A végzés ellen a gyanúsított és a védője jelentett be fellebbezést az előzetes letartóztatás elrendelése miatt, a szabadlábra helyezés érdekében.
A bejelentett fellebbezések nem alaposak.
Helytállóan jutott az első fokon eljáró bíróság arra a következtetésre, mely szerint a gyanúsított - a nyomozás eddigi adatai szerint - alaposan gyanúsítható azzal, hogy társaival együtt az autóparkolóban "rendőri jelleget" színlelve a két sértettet megtámadták, majd tőlük az 5 498 000 forintot tartalmazó reklámtáskát erőszakkal elvették. Az alapos gyanú tényét a sértettek vallomása, továbbá a gyanúsított társak vallomásai alátámasztják. A gyanúsított cselekménye a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdésének a) pontja szerint minősülő különösen nagy értékre elkövetett rablás bűntettének a megállapítására alkalmas.
A gyanúsítás tárgyát képező bűncselekmény tárgyi súlyára és a gyanúsított személyi körülményeire tekintettel, így különös figyelemmel arra, hogy vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt több esetben volt büntetve, a gyanúsított szökésétől, továbbá a gyanúsított társakkal történő összebeszélés miatt az eljárás meghiúsításától, megnehezítésétől alaposan tartani lehet. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság álláspontja - amely szerint a gyanúsítottal szemben a kényszerintézkedésnek a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott feltételei fennállnak - megalapozott, ezért a gyanúsított előzetes letartóztatását elrendelő határozat törvényes.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor a gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 1995. december 1. napjáig rendelte el.
A gyanúsított előzetes letartóztatását az ügyben a városi bíróság 1995. április l. napján elrendelte, majd 1995. július hó 11. napjáig meghosszabbította. A gyanúsított előzetes letartóztatását ezt követően a megyei bíróság hosszabbította meg 1995. július 7. napján kelt határozatával 1995. szeptember 11. napjáig. A városi ügyészség az 1995. július 27. napján kelt határozatával a gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette, majd ezt követően az ügyész 1995. augusztus 10. napján, immár a megyei bíróság előtt a gyanúsított előzetes letartóztatásának az ismételt elrendelését indítványozta a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb 1995. december 1. napjáig.
A megyei bíróság az ügyészi indítványnak megfelelően a Be. 379/A. §-ában írt eljárás keretében, a meghallgatáson, a gyanúsított előzetes letartóztatását a Be. 95. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra utalással elrendelte, tartalmát azonban a kényszerintézkedés meghosszabbítására vonatkozó szabályok alapján állapította meg.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a gyanúsított előzetes letartóztatását - az időközbeni ügyészi megszüntetés ellenére - folyamatosnak tekintve -, az előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó szabályok szerint rendelte el, vagyis tartalmilag a gyanúsított előzetes letartóztatását meghosszabbította.
A másodfokú bíróság megítélése szerint, ha a gyanúsított előzetes letartóztatásának a megszüntetése és a gyanúsított szabadlábra helyezése után ismét felmerül az előzetes letartóztatás elrendelésének a szükségessége, a korábbi előzetes letartóztatás időtartamát a határidő-számítást illetően figyelmen kívül kell hagyni, és az előzetes letartóztatás határideje az újabb elrendelés napjával veszi kezdetét. Erre az álláspontra figyelemmel azonban az eljárás lefolytatására a Be. 379/A. §-ának (1) bekezdésben írt eljárási szabályok az irányadók, és az a körülmény, hogy a gyanúsított előzetes letartóztatásának ismételt elrendelését megelőzően a gyanúsított előzetes letartóztatását már a megyei bíróság hosszabbította meg, a döntést nem utalja a magasabb hatáskörű bíróság feladatkörébe.
A Be. 95. §-ában foglalt eljárási szabályok helyes értelmezése szerint az előzetes letartóztatás megszakításával és a határidő "újraindulásával" az előzetes letartóztatás ismételt elrendelésére - figyelemmel a Be. 379/A. §-ban írt speciális rendelkezésekre - a helyi bíróság jogosult azzal, hogy az ismételt elrendelés tartamára vonatkozóan is a Be. 95. §-ának (1) bekezdésében írt az a szabály az irányadó, amely szerint az előzetés letartóztatás elrendelése első esetben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tarthat. Ebből következően pedig az előzetes letartóztatás meghosszabbítására is a Be. 95. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések az irányadók.
Minthogy a Be. 379/B. §-ának (1) bekezdésében, a Be. 268. §-ában foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezésére törvényes lehetőség nincs, a másodfokú bíróság az eljárási szabálysértést csupán megállapítva, az elsőfokú bíróság végzését az előzetes letartóztatás tartamát érintően megváltoztatta, és úgy határozott, hogy a gyanúsított előzetes letartóztatása az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 1 hónapig tart. (Vas Megyei Bíróság Bkf. 118/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás