870/B/1996. AB határozat
870/B/1996. AB határozat*
2007.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 14. §-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 71. §-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 71. §-a, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 14. §-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó első indítványában – az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét állítva – a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal 7–8/1996. számú jogerős határozatának megsemmisítésére terjesztett elő kérelmet az Alkotmánybírósághoz.
Hiánypótlást követően az indítványozó akként pontosította a beadványát, hogy azt – az első indítványában kifejtett indokai alapján – egyfelől a hivatkozott jogerős határozattal szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszként tartotta fenn, másfelől indítványozta a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv1.) 71. §-a, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 14. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítását és a támadott törvényi rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Az indítványozó részletesen ismertette az indítványa alapjául fekvő szabálysértési ügyét, amelynek lényege az alábbiakban foglalható össze.
Az indítványozó a tulajdonában és üzemeltetésében álló vendéglátóipari egység előterében pénznyerő automatákat helyezett el, és azokat engedély nélkül üzemeltette. Az első fokon eljárt szabálysértési hatóság pénzbírság megfizetésére kötelezte az üzemeltetőt (panaszost) és – az első fokú határozatot kiegészítő határozatával – elkobozta a pénznyerő automatákban talált pénzösszeget. Fellebbezést követően az első fokon eljárt szabálysértési hatóság a pénznyerő automatákban lévő pénzt visszautalta az indítványozónak. A határozat ellen az ügyészség óvást jelentett be, mivel álláspontja szerint – figyelemmel arra, hogy az automatákban lévő pénz jogosultja ismeretlen – a lefoglalt pénz az államot illeti meg, ezért az eljáró szabálysértési hatóságnak a lefoglalt pénzösszegről az állam javára kellett volna rendelkezni. A másodfokú szabálysértési hatóság – egyetértve az ügyészi óvásban foglaltakkal – az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős határozatával kötelezte az indítványozót az automatákból lefoglalt és a panaszosnak korábban kiutalt pénzösszeg állam javára történő visszafizetésére.
Az indítványozó álláspontja szerint a pénznyerő automatákban lévő pénzösszeg jogosultja nem ismeretlen, az őt mint a pénznyerő automaták tulajdonosát és üzemeltetőjét illette volna meg.
Az indítványozó azt tekintette ellentétesnek az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, és arra alapította az alkotmányjogi panaszát, hogy az ügyészi óvás nyomán meghozott másodfokú jogerős határozattal szemben nem élhetett jogorvoslattal. Az indítványozó ugyanezzel az indokkal utólagos normakontroll keretében is kérte az Sztv1. 71. §-a és az Ütv. 14. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. Az Sztv1. indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezése:
„71. § (1) Az ügyész felügyel a szabálysértési ügyekben eljáró szervek határozatainak és intézkedéseinek törvényességére. Ennek során az ügyészt az általános törvényességi felügyelet alapján gyakorolt jogok illetik meg, ezenfelül tárgyalási joggal részt vehet az ügyben tartott tárgyaláson.
(2) Az ügyész a törvénysértő határozat vagy intézkedés miatt a szabálysértési hatóságnál óvást nyújt be. A törvénysértő gyakorlat vagy a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése érdekében felszólalással, a jövőben bekövetkező törvénysértés veszélye esetén pedig figyelmeztetéssel él.
(3) Az óvásnak a kifogásolt határozat (intézkedés) végrehajtására halasztó hatálya van. Az elkövető terhére óvásnak csak a határozat jogerőre emelkedésétől, illetőleg az intézkedés megtételétől számított hat hónapon belül van helye.
(4) Az óvásra, a felszólalásra és a figyelmeztetésre egyébként az ügyészségről szóló jogszabályok irányadók.
(5) Az ügyésznek a pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtására, illetőleg az elkövető szabadon bocsátására vonatkozó egyedi ügyekben adott utasításait az eljáró szervek teljesíteni kötelesek. Az ügyész utasítása ellen az érintett szerv a felettes ügyészhez előterjesztéssel élhet. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya.”
3. Az Ütv. indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezése:
„14. § (1) Ha az ügyész a szervek jogerős, illetőleg végrehajtható rendelkezéseiben törvénysértést állapít meg, annak kiküszöbölése végett a törvénysértést elkövető szervhez vagy annak felettes (felügyeleti, állami törvényességi felügyeletét ellátó, a továbbiakban: felettes) szervéhez óvást nyújthat be. Az óvásban a megtámadott rendelkezés végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja.
(3) Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be – amennyiben törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet.
(4) Az egyedi határozatok vagy általános érvényű rendelkezések meghatározott fajtái ellen irányuló ügyészi óvást csak törvény vagy törvényerejű rendelet zárhatja ki.”
4. Az Ütv. indítvány elbírálásakor hatályos – vizsgálatba bevont – rendelkezése:
„14. § (1) Ha az ügyész a szervek jogerős, illetőleg végrehajtható rendelkezéseiben törvénysértést állapít meg, annak kiküszöbölése végett a törvénysértést elkövető szervhez vagy annak felettes (felügyeleti, állami törvényességi felügyeletét ellátó, a továbbiakban: felettes) szervéhez óvást nyújthat be. Az óvásban a megtámadott rendelkezés végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja.
(2)
(3) Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő három éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet.
(4) Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő, vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés jogot nem korlátozhat vagy vonhat el, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg, kivéve a nem jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat, ha a jogerős rendelkezés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárta ki.
(5) Ha az ügyész az óvást nem közigazgatási ügyben hozott egyedi, jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő öt éven túl nyújtja be, az óvás folytán tett intézkedés jogot korlátozhat vagy vonhat el – annak jóhiszemű szerzésére és gyakorlására tekintet nélkül –, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt állapíthat meg, ha
a) az ügy nem tartozik az eljáró szerv hatáskörébe vagy illetékességi körébe,
b) a határozat tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki,
c) a határozatot hozó testületi szerv nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány.
(6) Az egyedi határozatok vagy általános érvényű rendelkezések meghatározott fajtái ellen irányuló ügyészi óvást csak törvény zárhatja ki.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően az Sztv1.-t – és ennek részeként az indítványozó által támadott Sztv1. 71. §-át – 2000. március 1-jével hatályon kívül helyezte a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv2.) 168. §-a.
Az Ütv. 14. § (3)–(6) bekezdését – ugyancsak az indítvány benyújtását követően – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 176. § (2) bekezdése módosította 2005. november 1-jei hatállyal.
Az Alkotmánybíróság – főszabály szerint – a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróság akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.).
A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés és 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.].
A jelen ügyben az indítványozó utólagos normakontroll iránti kérelmet és alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival alkotmányjogi szempontból azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 14/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.].
Erre tekintettel az utólagos normakontrollra irányuló indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság az Ütv. indítvány elbírálásának időpontjában hatályos – tartalmilag a korábbival alkotmányjogi szempontból azonos – rendelkezéseire nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
Az Alkotmánybíróság – az Abtv. 48. §-ának, valamint irányadó gyakorlatának megfelelően – az Sztv1. és az Ütv. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései alapján bírálta el az alkotmányjogi panaszt.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmi vizsgálata során elsőként az utólagos normakontrollra irányuló indítványt bírálta el.
Az indítványozó az Ütv. indítvány benyújtásakor hatályos 14. §-át az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos joggal azért tekintette ellentétben állónak, mert az álláspontja szerint a szabálysértési ügyekben – így az indítványozó egyedi ügyében – nem biztosított jogorvoslati jogot az ügyészi óvás nyomán meghozott másodfokú, jogerős szabálysértési határozattal szemben. Az Ütv. indítvány benyújtásakor hatályos 14. §-a az ügyészi óvás benyújtásának az Ütv.-ben szabályozott általános törvényi feltételeit – benyújtásának módját és esetköreit – határozta meg.
Az Ütv. indítvány elbírálásakor hatályos 14. §-a ugyanebben a tárgykörben szabályoz, erre, továbbá arra tekintettel, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a jelenleg hatályos szabályozással összefüggésben is fennáll, az Alkotmánybíróság az Ütv. elbíráláskor hatályos rendelkezését vizsgálta. Az indítvány tartalmából megállapíthatóan az indítványozó nem az Ütv. 14. §-ában foglalt, az ügyészi óvásra vonatkozó (általános jellegű) törvényi rendelkezéseket kifogásolta, hanem azt, hogy a szabálysértési eljárásban az ügyészi óvás alapján meghozott jogerős másodfokú szabálysértési határozattal szemben nincs lehetőség további jogorvoslat igénybevételére.
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ütv. 14. §-a – az indítványozó által kifejtett indokokkal – nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. Az Ütv. 14. §-a nem az ügyészi óvás alapján egyedi szabálysértési ügyben meghozott másodfokú jogerős határozattal szemben igénybe vehető jogorvoslat tárgyában tartalmaz szabályozást, hanem az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében alkalmazható felügyeleti intézkedéseinek egyike, az óvás benyújtásának általános törvényi szabályait (feltételeit és esetköreit) tartalmazza.
Az említett törvényi rendelkezések a jogorvoslathoz való alkotmányos joggal – azzal az indítványozói érveléssel, hogy nem teszik lehetővé az egyedi szabálysértési ügyben meghozott másodfokú jogerős határozattal szembeni további jogorvoslatot – nem állnak érdemi (tartalmi) elbírálást lehetővé tevő alkotmányos kapcsolatban.
Az érdemi alkotmányossági kapcsolat hiánya – az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében – az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.]
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 1. pontjában foglaltak szerint – az indítványt elutasította.
3. Az indítványozó az Sztv1. 71. §-ának az alkotmányellenességét – a fent kifejtett érvelés mellett – a jogorvoslathoz való alkotmányos jog sérelmére [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] alapította. Azt kifogásolta, hogy az Sztv1. támadott rendelkezése nem tette számára lehetővé a jogerős másodfokú szabálysértési határozattal szemben további jogorvoslat igénybevételét.
Az Sztv1. 71. §-a a szabálysértési eljárás során az ügyész törvényességi felügyeleti jogköréről (annak szabályairól) rendelkezett, és nem tartalmazott rendelkezést az ügyészi óvás alapján meghozott jogerős másodfokú határozattal szemben igénybe vehető jogorvoslatokról. A jogerős szabálysértési határozattal szemben igénybe vehető bírósági felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket az Sztv1. 71/A. §-a tartalmazta, amely csak szűk körben – a pénzbírságot elzárásra átváltoztató határozat ellen – tette lehetővé a bírói út igénybevételét.
Az indítvány elbírálásakor hatályos Sztv2. rendelkezései is tartalmazzák az ügyészi törvényességi felügyeletre vonatkozó szabályozást [Sztv2. 91. §], ám hasonlóan az indítvány benyújtásakor hatályban volt Sztv1. indítványozó által támadott rendelkezéséhez, nem ezek rendelkeznek a szabálysértési határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokról.
Az Sztv2. egészének – és ezen belül a szabálysértési határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatoknak – a szabályozása tartalmában lényegesen eltér a korábbi szabályozástól, így az indítványozó által eredetileg felvetett és az indítvány benyújtását követően hatályát vesztett törvényi rendelkezéssel összefüggésben megfogalmazott alkotmányossági probléma az indítvány elbírálásakor hatályos Sztv2. alapján már nem vizsgálható.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 2. pontjában foglaltak szerint – az Sztv1. 71. §-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.
4. Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívást követően – akként pontosította az indítványát, hogy azt elsődlegesen alkotmányjogi panaszként tartotta fenn, s ekként kérte elbírálni. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványozó által előterjesztett alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 48. §-ában, valamint az Alkotmánybíróság e hatáskörben történő eljárására vonatkozó korábbi alkotmánybírósági határozatokban foglalt feltételeknek.
Az Abtv. 48. §-a értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt az fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs a számára biztosítva. Az Alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani az Alkotmánybírósághoz [Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdés].
A vizsgált ügyben az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául fekvő Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal 7–8/1996. számú jogerős határozatát 1996. március 8-án vette kézhez, ehhez képest az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglalt 60 napos határidőn belül, 1996. április 1-jén érkezett be az Alkotmánybíróságra az indítványozó első indítványa. Az indítványozó hiánypótlásra történt felhívását követően az Alkotmánybírósághoz 1996. május 21-én beérkezett kiegészítő indítványában az eredetileg előterjesztett indítványát alkotmányjogi panaszként tartotta fenn, így erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitvaálló határidő számításánál az indítványozó által elsőként előterjesztett indítvány Alkotmánybírósághoz történő beérkezésének az időpontját vette alapul. Ehhez képest a panasz a törvényes határidőn belül került előterjesztésre, ezért az Alkotmánybíróság azt érdemben vizsgálta.
Az indítványozó az utólagos normakontrollra irányuló kérelmével azonos indokok alapján és azonos alkotmányi rendelkezés [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] sérelmét állítva terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, és kérte az Sztv1. 71. §-a valamint az Ütv. indítvány benyújtásakor hatályban volt 14. §-a alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró hatóság a panasz alapjául fekvő jogerős határozat meghozatala során sem az Sztv1. 71. §-át, sem az Ütv. 14. §-át nem alkalmazta az ügydöntő (érdemi) határozat meghozatala során. Az ügydöntő határozat tartalmából megállapíthatóan az eljáró hatóság az Sztv1. 45. § (6) bekezdése alapján hozta meg a határozatát, ez alapján került sor az üzemeltető (panaszos) arra történő kötelezésére, hogy a tulajdonát képező és általa üzemeltetett pénznyerő automatákban talált és lefoglalt pénzösszeget fizesse vissza az állam javára.
A jogerős határozat csak utalásszerűen hivatkozik az Sztv1. 71. § (4) bekezdésében foglaltakra, azzal összefüggésben, hogy a felhívott törvényi rendelkezés szerint az ügyészi óvásra vonatkozó az Sztv1.-ben nem szabályozott kérdésekben az Ütv. rendelkezései az irányadók.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy Sztv1. és az Ütv. indítvány benyújtásakor hatályban volt támadott rendelkezései – a jelen határozatban kifejtettek szerint – nem állnak alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban a jogorvoslathoz való joggal, ebből következően az említett törvényi rendelkezéseknek az ügydöntő határozat meghozatala során történő alkalmazása sem idézhette volna elő a panaszos jogorvoslathoz való alkotmányos jogának a sérelmét.
A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 3. pontjában foglaltak szerint – az Ügyrend 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2007. december 4.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás