BK BH 1996/9
BK BH 1996/9
1996.01.01.
Az áthaladási elsőbbségre vonatkozó közlekedési szabály durva megsértése folytán a két személy halálát is eredményező halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétsége esetén végrehajtandó szabadságvesztés és a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt [Btk. 187. § (2) bek. b) pont, KRESZ 28. § (2) bek. b) pont és (3) bek.].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg, ezért főbüntetésül 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre, mellékbüntetésül 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott nős, 2 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, a kft. alkalmazásában kisegítőként dolgozik, havi jövedelme 13 000 forint, büntetve volt: 1989. évben a városi bíróság gondatlan rongálás vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte. A vádlott 1977-ben szerzett "B" kategóriás, majd 1980-ban "C" és 1986-ban "E" kategóriás vezetői engedélyt, azóta kb. 800 000 km-t vezetett, egy közúti balesete volt 1989-ben.
A vádlott 1993. augusztus 7-én reggel a kft. tulajdonában levő tehergépkocsival és a hozzákapcsolt pótkocsis szerelvénnyel közlekedett. A községet elhagyva a 8. sz. főút felé tartott. A vádlott ezzel a gépkocsival már 40-50 000 km-t vezetett, ezen az útvonalon azonban először járt. A 8. sz. főút előtt "Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblát helyeztek el, előjelző táblával és az útburkolatra felfestett útburkolati jellel együtt. A vádlott észlelte, hogy balra bizonyos mértékben akadályozva van a kilátásban, ennek ellenére mintegy 31-42 km/óra sebességgel közelítette meg a kereszteződést, és nem állt meg a 8. sz. főút előtt, hanem a fenti sebességgel lassan begurult a kereszteződésbe, és eközben nem győződött meg arról kellően, hogy a főúton van-e forgalom. Behajtott a védett útkereszteződésbe és ott ütközött a főúton neki balkéz felől mintegy 60-70 km/órás sebességgel haladó, a sértett által vezetett személygépkocsival, amely már fékezni sem tudott.
Az ütközés miatt a sértett a kórházba szállítás után, míg felesége, aki a jobb oldali első ülésen utasa volt, a helyszínen meghalt. A két személy halála és a bekövetkezett baleset között közvetlen okozati összefüggés volt. A sértett gépkocsivezető halála a közlekedési baleset során elszenvedett nagy erejű tompa erőbehatás okozta koponyaalapi csonttörés, valamint az ehhez társuló lágyburki vérzés, durva agyzúzódás és az ezek következtében fellépő vérbelehelés, fulladás együttes hatására állt be, a feleségének halálát ugyancsak a közlekedési baleset során elszenvedett nagy erejű tompa erőbehatás okozta, mely a szervi sérülések együttes hatására, traumás és vérzéses sokk következtében állt be. A baleset azért következett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ 28. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket.
A baleset bekövetkezésekor száraz, napos idő volt, jók voltak a látási viszonyok, a baleset száraz aszfalt úttesten következett be. A vádlott által vezetett járműszerelvény 31-42 km/órás sebességéhez tartozó féktávolság az adott körülmények között 19,5-28,1 m volt, míg a sértett által vezetett személygépkocsi 60-70 km/órás sebességhez tartozó féktávolsága 35,3-42,9 m volt.
A vádlott vezetői engedélyét a rendőrkapitányság a baleset napján visszavonta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést enyhítésért, és a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése végett; a megyei főügyész az első fokú ítélet megváltoztatását, a főbüntetésként kiszabott fogházbüntetés tartamának az enyhítését indítványozta.
A másodfokú bíróság a fellebbezéseket, és a főügyész indítványát nem találta alaposnak.
A másodfokú bíróság a felülbírálat eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy a városi bíróság a perrendi szabályokat megtartva, a bizonyítási eljárás folyamán beszerezte és megvizsgálta az ügy eldöntése szempontjából lényeges adatokat és bizonyítékokat. A tényállás lényegében a vádlott - egyéb bizonyítékok által is megerősített - beismerő vallomásával összhangban került rögzítésre. A tényállás kisebb pontatlanság folytán - a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjára utalással - csupán az alábbiakkal szorult kiegészítésre és helyesbítésre az iratok tartalma alapján:
- a vádlott a gépjárművel változatlan sebességgel, fékezés nélkül haladt be az útkereszteződésbe;
- a balesettel összefüggésben a vádlott a KRESZ 28. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést is megszegte;
- a vádlott által vezetett járműszerelvény pótkocsi része fékszerkezetének műszaki állapota az első tengely baloldali kerekének fékezhetetlensége miatt nem elégített ki a hatósági előírásokat, így a vádlott a balesettől függetlenül megszegte a KRESZ 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezést is.
Ezekkel a kiegészítésekkel és pontosításokkal együtt az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentessé vált a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt - megalapozatlanságot előidéző - hibáktól és hiányosságoktól, ekként a felülbírálat során is irányadónak tekintendő.
Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, és az általa kifejtettekkel a fellebbezési bíróság is egyetértett. A vádlott védekezésével összefüggésben helytállóan mutatott rá arra, hogy a különböző tereptárgyak a főútvonalra való rálátást csak részben, egyes útszakaszokon korlátozták, így a vádlottnak valóban módja lett volna arra, hogy a védett út forgalmi viszonyairól meggyőződjék. A vádlott azonban egyrészt nem tanúsított kellő figyelmet és körültekintést, másrészt pedig olyan sebességgel közelítette meg az előjelző táblával is ellátott útkereszteződést, hogy a késői észlelés folytán az elsőbbséggel rendelkező gépjármű áthaladásának a biztosítására már nem nyílt lehetősége, ily módon a közreható tényezőkre nem hivatkozhat eredménnyel.
A tényállás alapulvételével az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság általában helyesen tárta fel. A súlyosító körülmények köréből mellőzendő a cselekmény nagy tárgyi súlyára utalás, ezt ugyanis mindenekelőtt a kettős halállal járó eredmény alapozza meg, amely körülményt az elsőfokú bíróság ugyancsak felhívta, így valójában kétszeres értékelésre kerülne sor.
A vádlott büntetlen előélete súlytalannak tekintendő, minthogy korábban ugyancsak kifogás alá eső közlekedési magatartása következményeként került sor vele szemben büntetőjogi felelősségre vonásra. E körben nem annak a ténynek van jelentősége, hogy az általa megvalósított cselekmény - gondatlan rongálás - jelenleg már nem bűncselekmény, hanem annak, hogy a vagyon elleni cselekményre a közlekedés körében, ugyancsak gépjárművezetés során elkövetett közlekedési szabályszegés eredményeként került sor. Enyhítőként értékelendő viszont az időmúlás, amely a vádlottnak nem róható fel.
A fentiekre is figyelemmel az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülmények helytálló értékelésével határozta meg a vádlottal szemben alkalmazásra kerülő büntetések nemét és mértékét.
A vádlott az alapvető jelentőségű közlekedési szabályt kirívóan durva módon szegte meg akkor, amikor az alárendelt útvonalról az országos főútvonalra - többszöri figyelemfelhívás ellenére - kellő körültekintés és sebességcsökkentés nélkül hajtott be. Szabályszegő közlekedési magatartása eredményeként súlyos eredménnyel járó balesetet okozott. Mindebből következően a vádlott gondatlanságának, azaz a bűnösségének a foka és a cselekmény tárgyi súlya jelentős. Az elsőfokú bíróság által kiszabott fogházbüntetés tartama a törvényi büntetési tétel alsó határa felé közelít, és egyébként sem tekinthető oly mértékben súlyosnak, amely jelentősebb mérvű enyhítést tenne indokolttá. A kifejtettekkel összhangban - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság BK 153. számú állásfoglalásának II/a pontjában írt szempontokra is - a másodfokú bíróság a főbüntetés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztésére sem látott lehetőséget.
A mellékbüntetés alkalmazására a városi bíróság által meghatározott mértékben ugyancsak törvényesen került sor. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései is helytállóak. Ezért a másodfokú bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Vas Megyei Bíróság Bf. 270/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás