927/B/1996. AB határozat
927/B/1996. AB határozat*
2003.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX. 9.) KHVM rendelet melléklete „Függelék”-ének F2. pontjában a 36. Szentendre körzetből a „8. Nagykovácsi” megjelölés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közcélú távbeszélő szolgáltatások díjáról szóló 30/1993. (XI. 23.) KHVM rendelet 3. számú mellékletének 1. számú függelékében a szentendrei körzetből a „Nagykovácsi” megjelölés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó előadása szerint Nagykovácsiban a lakosság kezdeményezésére 1989-ben megkezdődött a község telefonhálózatának kiépítése. A lakosokat – akik befizetéseikkel a távbeszélőhálózat kiépítéséhez hozzájárultak – úgy tájékoztatták, hogy a megalakítandó távközlési részvénytársaságban majd részvényt jegyezhetnek, s a távbeszélő állomásuknak tulajdonosai lesznek. 1990 márciusában azután zártkörű alapítással jött létre az Első Hazai Távközlési Részvénytársaság (a továbbiakban: Eht.), amely a nagykovácsi telefonhálózatot a budapesti hálózat részeként, budapesti díjtarifával üzemeltette. Az Eht. a lakosokkal kötött távközlési szolgáltatási szerződéseiben az előfizetőket a távbeszélő állomás tulajdonosának nevezte.
Ilyen előzmények után lépett hatályba a közcélú távbeszélő-hálózat struktúratervéről szóló 26/1993. (IX. 9.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R1), illetve a közcélú távbeszélő szolgáltatások díjáról szóló 30/1993. (XI. 23.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R2), amelyek az indítványozó véleménye szerint súlyosan sértették a távbeszélő állomások tulajdonosainak az Alkotmányban biztosított, tulajdonhoz fűződő jogát. Az R1 ugyanis leválasztotta Nagykovácsit a budapesti hálózatról, s a 36. számú szentendrei primer körzetbe sorolta be, az R2 pedig a szolgáltatás díját ennek az átsorolásnak megfelelően állapította meg. Az indítványozó véleménye szerint ez azért volt alkotmánysértő, mert az előfizetők elveszítették a budapesti hívószámhoz és a budapesti tarifához való, szerződés által biztosított jogukat, amely – álláspontjuk szerint – tulajdonjoguk részét képezte. Az indítványozó szerint „a megsemmisíteni kért jogszabályhelyek sértik továbbá az Alkotmány 2. § (1) és 9. § (1) bekezdését, mivel ezek kimondják, hogy a szerződés által szerzett jogok utólagos csorbítása ellentétes a jogállamiság követelményével, és a szerződési szabadság alkotmányos alapelvével.”
Ennek megfelelően az R1 és az R2 azon részeinek alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését indítványozta, amelyek Nagykovácsit a szentendrei primer körzetbe sorolták.
Az indítványozó és társai az alkotmánybírósági eljárást megelőzően 29.P.92.601/1995. szám alatt polgári pert is indítottak a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium és társai alperesek ellen. E per tárgya – többek között – annak eldöntése is volt, hogy az előfizetők rendelkeztek-e tulajdonjoggal távbeszélő állomásuk felett. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a tulajdonjog fennállásának kérdése az alkotmánybírósági határozat szempontjából (ti. hogy lehet-e szó tulajdonvédelemről) olyan előkérdés, amelynek eldöntése a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az általa hozandó határozat függ a polgári per megállapításaitól, és 927/B/1996/25. számú végzésével eljárását a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 29.P.92.601/1995. szám alatt folyó per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 1998. november 27-én 45.Pf.23.398/5. szám alatt meghozta az ügyet lezáró jogerős ítéletet. Jogerős ítéletében a bíróság megállapította, hogy a felperesek tulajdonosi jogokra való hivatkozása nem alapos. Mivel az Eht. zártkörű alapítással jött létre, a felperesek részvényt nem jegyezhettek, így tulajdoni részesedést sem szerezhettek. A tulajdonjog megszerzését a távbeszélő hálózat, illetve a távbeszélő állomás tekintetében az akkor hatályos, a postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény is kizárta. Ebből következően az egyéni előfizetői szerződésekben az Eht. jogszabályba ütköző, tehát a Polgári Törvénykönyv szerint semmis kikötéssel biztosított tulajdonjogot a tartalma szerint távközlési beruházási hozzájárulásnak minősülő befizetést teljesítő személyek számára. A semmis szerződési kikötéshez pedig érvényes jogszerzés nem fűződhetett.
A bíróság ítéletében azt is megállapította, hogy a felperesek a jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzett és gyakorolt jogaikat – mely szerint őket, mint „tulajdonosi” előfizetőket a budapesti hálózat részeként budapesti hívószám és díjszabás illeti meg – egy egyedi államigazgatási határozatra, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter engedélyére, illetve az Eht.-val kötött egyedi előfizetési szerződésekre alapították. A bíróság hangsúlyozta, hogy a hivatkozott engedély az előfizetők javára semmilyen jogot nem biztosított, kizárólag az Eht. számára engedélyezte, hogy a budapesti hálózathoz csatlakozó távközlési összeköttetést létesítsen, azt üzemben tartsa és azon szolgáltasson.
A bíróság megállapítása szerint az a szindikátusi szerződéses kikötés, mely szerint a megépítendő nagykovácsi távközlési hálózat a budapesti egységes hálózat részeként illeszkedik az országos hálózathoz, nem minősül olyan jogosultságnak, amelyből következően a község távközlési szolgáltatása kizárólag a budapesti egységes hálózat részeként lenne működtethető. Ez csupán az akkori technikai feltételeknek megfelelő állapot definiálása volt. Sem a szindikátusi szerződés, sem az egyéni előfizetői szerződések nem tartalmaztak rendelkezést a budapesti kapcsolási számról és díjszabásról. Ezt a kérdést az Eht. által kiadott árközlemény rendezte. A fentieket összegezve a bíróság leszögezte, hogy a budapesti hálózathoz tartozást, és ehhez igazodóan a budapesti kapcsolási számhoz és díjtételhez való jogosultságot nem biztosította sem szerződés, sem jogszabályi rendelkezés.
Az Alkotmánybíróság a polgári peres eljárás jogerős befejezését követően a felfüggesztett eljárás folytatását rendelte el.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezések:
Az R1 melléklete függelékének F2. pontja azon része, amely Nagykovácsit a szentendrei primer körzetbe sorolja:
„Körzet: 36. Szentendre
...
8. Nagykovácsi”
Az R2 (időközben hatályon kívül helyezett) 3. számú melléklete 1. számú függelékének azon része, amely a díjalkalmazás szempontjából Nagykovácsit a szentendrei körzetbe sorolja:
„A szentendrei körzetből:
...
Nagykovácsi”
III.
Az R1 tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította: mivel az előfizetők nem rendelkeztek és a hatályos jogszabályok szerint nem is rendelkezhettek távbeszélő állomásuk tulajdonjogával és az egyéni előfizetői szerződés megkötésével nem szereztek jogot sem budapesti hívószámhoz, sem az annak megfelelő tarifa alkalmazásához, így e feltételek későbbi megváltozása nem sértette tulajdonjogukat és nem jelentette szerzett jogaik utólagos csorbítását. Ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseknek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, illetve 13. § (1) bekezdésébe való ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Az Alkotmánynak az indítványban szintén meghivatkozott 9. § (1) bekezdése tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az semmilyen alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe nem hozható a kifogásolt rendelkezésekkel, így az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R2 3. számú mellékletét 1998. január 1-jével hatályon kívül helyezte a közcélú távbeszélő szolgáltatások igénybevételének díjáról szóló 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet 22. § (1) bekezdése. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozatának 31. § a) pontja szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált. (ABK 2003. augusztus-szeptember 569.) Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az R2 tekintetében a rendelkező részben foglaltak szerint az eljárást megszüntette.
Budapest, 2003. november 10.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás