PK BH 1996/95
PK BH 1996/95
1996.02.01.
Biztosítási szerződés értelmezése, ha a biztosított személygépkocsi forgalmazása időközben megszűnt [Ptk. 549. § (2) bek., 207. § (1) bek.].
A felperes Ford Orion 1.8 GHIA típusú személygépkocsiját 1992. január 30-án ismeretlen tettes ellopta. Az alperes a gépkocsi újkori értékét 1 522 000 forintban állapította meg, és az önrész valamint a biztosítási díj levonása után 1 372 189 forintot fizetett meg a felperesnek.
A felperes az alperest további 340 500 forint megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt gépjármű-szakértő megállapította, hogy a káreset idején a biztosított típusú személygépkocsit már nem forgalmazták, újkori fogyasztói ára így nem volt, ezért számítással, összehasonlító adatok felhasználásával új értékét 1 511 000 forintban határozta meg.
A szakértői vélemény elfogadásával az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezésére a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest 293 926 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Tényként állapította meg, hogy a káreset idején a perbeli típus helyett már más, módosított konstrukciójú gépkocsik gyártására tértek át. Álláspontja szerint a szerződési feltételekből kitűnően a felek akarata arra irányult, hogy a biztosított a gépjármű ellopása esetén olyan biztosítási összeghez jusson, amelyből a gépjárművet a belföldi kereskedelmi forgalomban be tudja szerezni. Miután azonos típusú új gépkocsi már nem volt vásárolható, a hasonló, ahhoz legközelebb álló gépjármű átlagos belföldi fogyasztói árát indokolt figyelembe venni. Az újabb típusú és drágább gépkocsik újkori átlagos fogyasztói árát a másodfokú bíróság 1 856 250 forintban fogadta el, és ennek alapján határozta meg a marasztalási összeget.
A jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében az alperes annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon értelmezte és változtatta meg a felek közötti szerződés tartalmát. Rámutatott arra, hogy a felektől függetlenül bekövetkezett változások nem tehetik terhesebbé az eredeti vállalását.
A felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiakra figyelemmel megalapozott.
A perben nem volt vitás, hogy a felek a Ptk. 549. §-ának (2) bekezdése szerinti biztosítási szerződést kötötték meg. Szerződésük részletes tartalmát az extra casco biztosítási szabályzat állapította meg. A szabályzat 17/a pontja szerint az új állapotban forgalomba helyezés időpontjától számított két éven belüli kár esetén a biztosító nem von le értékemelkedést, hanem új értéket térít. A b) pont úgy rendelkezik, hogy új értéken legfeljebb a járműnek a belföldi kereskedelmi forgalomban kialakult újkori, átlagos fogyasztói árát kell érteni. Szabályzatából következően tehát az alperes biztosító a szerződés megkötésével azt vállalta, hogy legfeljebb a járműnek a belföldi kereskedelmi forgalomban kialakult újkori, átlagos fogyasztói árát fogja megtéríteni. Járműn pedig minden kétséget kizáróan a biztosítási szerződésben szereplő, konkrétan megjelölt típusú személygépkocsit kell érteni. Miután a perbeli típusú jármű a káreseménykor már nem volt kereskedelmi forgalomban, így fogyasztói ára sem lehetett, az elsőfokú bíróság értelmezése szerint ezért ezt az értéket a szakértőnek kellett megállapítania. Ezzel szemben a másodfokú bíróság olyan álláspontot képviselt, hogy a felperes a módosított konstrukciójú és drágább gépkocsi fogyasztói árát igényelheti, mert csak így jut olyan összeghez, amelyből egy új gépjárművet a belföldi kereskedelmi forgalomban megvehet.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A felek szerződési nyilatkozata tartalmazza az akaratukat kifejező kölcsönös kötelezettségvállalásukat. Ennek megfelelően az alperes a szerződésben arra kötelezte magát, hogy a felperes által fizetendő díj fejében nem von le értékemelkedést. Azt azonban nem vállalta, hogy az adott típusú személygépkocsi újkori értékét meghaladó értéket térít a felperesnek. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felek jognyilatkozatából arra következtetett, hogy az alperes egy eltérő konstrukciójú, modernebb és drágább személygépkocsi fogyasztói árát is köteles megfizetni. A felek csupán abban állapodtak meg, hogy az alperes a biztosított vagyontárgy újkori értékét fogja pótolni. Az alperes a biztosítási díjat is a biztosított típusú személygépkocsi értékéhez arányosítva határozta meg. A másodfokú bíróság által alkalmazott megoldás a biztosítási díj és a biztosító által vállalt kockázat közötti egyensúly megbomlását is eredményezhetné.
A szakértői véleményből következően az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének a pert megelőzően eleget tett, az elsőfokú bíróság ezért jogszerűen utasította el a felperes keresetét. Döntésének részbeni megváltoztatásával a másodfokú bíróság jogszabályt sértett, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő határozatát hatályon kívül helyezve az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20 225/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás