PK BH 1996/98
PK BH 1996/98
1996.02.01.
I. Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügylethez való hozzájárulására vonatkozó törvényi vélelem nem érvényesül, ha az ügyletkötő harmadik személy tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a házastárs az ügylethez nem járult hozzá [Ptk. 116. § (1) bek., Csjt. 27. § (1) bek., 30. § (2) bek.].
II. A jogvita érdemi elbírálása szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó fél az ítéletben elrendelt fizetési kötelezettségének miként fog eleget tenni [Pp. 74. §].
III. Az a fél, aki hozzájárult a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához, utóbb a hozzájárulását nem vonhatja vissza, ha hozzájáruló nyilatkozatáról az ellenérdekű felek is tudomást szereztek [Pp. 274. § (4) bek.].
IV. Az elsőfokú ítélet azon rendelkezése ellen, amelyet a fél fellebbezéssel nem támadott, felülvizsgálati kérelmet sem terjeszthet elő [Pp. 271. § (1) bek., a) pont, 273. § (2) bek. a) pont].
A felperes feleség és az I. r. alperes 1959-ben kötöttek házasságot. Életközösségük fennállása alatt, 1966-ban vásárolták meg a perbeli társasházi lakást, amelynek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba egyedül az I. r. alperes nevére jegyeztették be. A lakásban a házastársak két gyermekükkel együtt laktak.
Az I. r. alperes az utóbbi években több üzleti vállalkozásban vett részt, amelyekkel kapcsolatban anyagi nehézségei merültek fel, ezek rendezéséhez jelentősebb összeghez kívánt jutni.
1991. május 14-én az I. r. alperes a perbeli lakást 6 375 000 forintért eladta korábbi munkatársának, a II. r. alperesnek azzal, hogy ha a lakást 1991. augusztus 15-ig nem adja birtokba, a II. r. alperes jogosult a szerződéstől elállni és az I. r. alperes köteles a vételárat visszafizetni.
Az I. r. alperes sem anyagi nehézségeiről, sem a lakás eladásáról házastársát, a felperest nem tájékoztatta, mert remélte, hogy üzleti vállalkozásai jövedelméből a szerződésben előírt határidőben azt vissza tudja vásárolni. Minthogy azonban erre a meghosszabbított határidőben sem került sor, a II. r. alperes 1991. november 27-én telefonon közölte a házastársak fiával, hogy az öröklakást megvásárolta, és birtokba kíván lépni. A felperes ekkor értesült az adásvételről és a földhivatalnál eljárva meggyőződött arról, hogy a II. r. alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A II. r. alperes 1992. január 8-án többedmagával megjelent a lakásában, és a felperest, valamint a két gyermeket annak elhagyására kényszerítette.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a perbeli lakás 1/2 hányada házastársi közös vagyon címén a felperes tulajdona, és elrendelte a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Megállapította, hogy az I. és a II. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt az eredeti állapotot állítsák helyre: az I. r. alperes fizesse vissza a II. r. alperesnek a vételárat annak kamatával együtt, míg a II. r. alperes ezzel egyidejűleg köteles az ingatlant beköltözhetően az I. r. alperes és a felperes rendelkezésére bocsátani. Elrendelte az ítélet jogerőre emelkedését követően az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy ő az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett tulajdonjogot, és a felperesnek, mint házastársnak az ügylethez való hozzájárulását a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése értelmében vélelmezni kell.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az I. r. alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történt visszajegyzése határidejének módosításával - helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a Ptk. 116. §-ának (2) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége akkor érvényesül, ha jogszabály kivételt nem tesz. Ilyen kivételes eset az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés [Ptk. 116. § (1) bek.], amelynek egyik leggyakoribb esete a házastársnak a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésén alapuló tulajdonszerzése. Ezzel az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzéssel szemben a jóhiszemű visszterhesen szerző harmadik személyt a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése azáltal védi, hogy vélelmet állít az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügylethez való hozzájárulása mellett. Ez a vélelem azonban nem érvényesül, ha az ügyletkötő harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Az adott esetben a perbeli szerződés megkötésének körülményeiből egyértelműen megállapítható, hogy a II. r. alperesnek a felperes hozzájárulásának hiányáról tudnia kellett az I. r. alperessel korábban munkatársak voltak, tudta, hogy az I. r. alperes a lakásban a családjával él, a bizonyítékokból kitűnik, hogy sem ő, sem az I. r. alperes nem kívánták az adásvételt a felperes tudomására hozni. A II. r. alperes a lakást megtekintés nélkül vásárolta meg, a felperessel történt találkozáskor még csak célzást sem tett a lakás megvásárlására, annak ellenére, hogy akkor már a birtokbaadási határidő letelt. A felperes és az I. r. alperes közötti házassági bontóper és vagyonmegosztási per anyaga, valamint O. J. ellentétes tanúvallomása sem adnak alapot annak a következtetésnek a levonására, hogy az említett körülmények mellett a II. r. alperes nem tudott volna arról, hogy a felperes az ügylethez nem járult hozzá. Ily módon a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltétel hiányában a létrejött adásvételi szerződés a felperes vonatkozásában nem hatályosulhat, és a felperes igényt tarthat arra, hogy tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba minden további feltétel nélkül bejegyzést nyerjen.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint nem bizonyított hiteltérdemlően, hogy tudott a felperes hozzájárulásának hiányáról. Hivatkozott arra, hogy az eredeti állapot helyreállítására nincs mód, mert az I. r. alperes ismeretlen helyen. van.
A felperes személyesen beadott ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az I. r. alperes ügygondnoka érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Mindhárom fél hozzájárult a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához.
A felperes jogi képviselő útján előterjesztett beadványában kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását, és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az egyidejű teljesítés mellőzése érdekében.
A törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az a fél, aki hozzájárult a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához, és e perbeli nyilatkozatáról az ellenérdekű felek is tudomást szereztek, utóbb a hozzájárulását visszavonja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A Pp. 274. §-ának (2) és (5) bekezdésére tekintettel alkalmazott 244. §-ának (2) bekezdése szerint a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet legkésőbb a felülvizsgálati kérelem kézbesítésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni. A felperesnek a felülvizsgálati kérelmet 1994. december 29-e előtt kézbesítették (ekkor érkezett ellenkérelme a Legfelsőbb Bírósághoz), ezért az 1995. június 1-én benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelme elkésett. Egyébként a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az első fokú ítéletnek olyan rendelkezésére vonatkozik, amelyet a felperes fellebbezéssel nem támadott, így ezzel kapcsolatban a Pp. 271. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján még határidőben sem terjeszthetett volna elő csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elkésett és kizárt csatlakozó felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította [Pp. 244. §-ának (3) bekezdése, 273. §-a (2) bekezdésének a) pontja].
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A bíróság a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelve, iratellenes ténymegállapítás vagy okszerűtlen következtetés nélkül állapította meg, hogy az adott esetben a II. r. alperes tudott vagy legalábbis - az elvárható gondosság mellett - tudnia kellett arról, hogy a felperes az adásvételhez nem járult hozzá. A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerinti hozzájárulás hiánya ugyanis nemcsak akkor állapítható meg, ha az ügyletkötésben részt nem vett házastárs azt a harmadik személy tudomására hozza, hanem akkor is, ha a körülmények arra mutatnak, hogy az ügylet nyilvánvalóan ellentétes a házastársak közös érdekeivel [pl. a harmadik személy a házastársak vagyoni helyzetét, körülményeit ismerve, a szerződés tárgyát képező dolog rendeltetéséből vagy értékéből is következtethet arra, hogy az ügylethez a másik házastárs nem járult hozzá (PJD. I. 467.)]. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá azokra a tényekre, amelyek a II. r. alperes ilyen jellegű tudomását megalapozzák.
Annak a körülménynek, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó I. r. alperes miként tud az ítéletben elrendelt fizetési kötelezettségének eleget tenni, a jogvita elbírálása szempontjából semmilyen jelentősége nincs.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 22 910/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás