BK BH 1997/1
BK BH 1997/1
1997.01.01.
Ha külföldi bíróság által a magyar állampolgárságú terhelttel szemben emberölés miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a magyar hatóság átveszi, a büntetés-végrehajtási fokozat és a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége tekintetében a Btk-ban foglalt büntető anyagi jogi rendelkezések az irányadók [1996. évi XXXVIII. törvény].
A terheltet a Kassai Kerületi Bíróság az 1994. június 8. napján jogerőre emelkedett ítéletével gyilkosság (emberölés) miatt 10 évi szabadságvesztésre ítélte.
A Magyar Köztársaság igazságügyi minisztere hozzájárult a külföldi bíróság által a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvételéhez, aminek a következtében a terheltet a szlovák hatóságok 1995. november 30. napján a magyar hatóságnak átadták, a F.-i Bíróság pedig végzésével elrendelte a letartóztatását.
A F.-i Bíróság a nyilvános tárgyalás eredményeként 1996. március 25. napján meghozott végzésével megállapította, hogy a terhelttel szemben a Kassai Kerületi Bíróság ítéletével kiszabott 10 évi szabadságvesztést a magyar törvény szerint 10 évi börtönbüntetésként kell végrehajtani, és e börtönbüntetésből a terhelt a büntetés háromnegyed részének a letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, továbbá beszámította a börtönbüntetés tartamába mind a Szlovákiában, mind a Magyarországon fogva tartásban töltött időt.
A végzés ellen a terhelt és a védője a feltételes szabadság nagyobb mértékű alkalmazása végett fellebbezett.
A legfőbb ügyész a fellebbezéseket alaptalannak tartva, az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terheltnek a külföldi ítélet tényállásában leírt cselekménye a magyar törvény szerint a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni rendelt emberölés bűntettének minősülne, ezért a külföldi bíróság által jogerősen kiszabott 10 év tartamú szabadságvesztés nem ütközik a hazai jogba, tehát a büntetés tartamának a megváltoztatására nincs alap.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a külföldön jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztést "börtön" végrehajtási fokozatban és úgy rendelte végrehajtani, hogy a terhelt a büntetés háromnegyed részének a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
A Btk. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtásának az átvétele esetén a büntetés végrehajtásának a módjára a magyar törvényt kell alkalmazni. Ebből következően helyes volt, hogy az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 43. §-ának a) pontja szerint "börtön" fokozatban jelölte meg.
Érdemben helyes az is, hogy a Btk. 47. §-ának (2) bekezdése szerint - a börtönben végrehajtandó büntetés háromnegyed részének a letöltése esetére - tette lehetővé a terhelt feltételes szabadságra bocsátását.
A Magyarországon folyó büntetőeljárásban a magyar bíróság által kiszabott határozott tartamú büntetés esetén a feltételes szabadságra bocsátás időpontjáról az ítéletben rendelkezni nem kell [csak a feltételes szabadságból való kizárásra [Btk. 47. § (3) bek.] kell az ítéletnek rendelkezést tartalmaznia] - ezzel kapcsolatban ugyanis a törvényi rendelkezés a büntetés végrehajtása során automatikusan érvényesül -, a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtásának az átvétele során nem kell ezt a rendelkezést a végzésnek tartalmaznia.
Mindazonáltal a Btk. 47. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tartamtól való eltérésre, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének korábbi időpontban történő meghatározására a Btk. 7. §-ának (1) és a Be. 394/B. §-ai alapján eljáró bíróságnak nincs módja.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az 1996. április 30. napján hozott határozatával az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 776/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás