10/1997. (II. 28.) AB határozat
10/1997. (II. 28.) AB határozat1
1997.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletek alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Sátoraljaújhely Város Önkormányzatának a víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőire való áthárításáról szóló 10/1991. (VII. 18.) rendeletét módosító 12/1995. (VI. 8.) rendelete, az önkormányzati tulajdonban lévő lakások és helyiségek bérletére vonatkozó egyes szabályokról szóló 22/1993. (XI. 4.) rendeletet módosító 13/1995. (VI. 8.) rendelete, a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg a közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló 2/1995. (I. 12.) rendeletet módosító 14/1995. (VI. 8.) rendelete, továbbá a távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági díjáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló 15/1992. (X. 14.) rendeletet módosító 15/1995. (VI. 12.) rendelete 1. § (4) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendeleteket, illetve rendeleti előírást megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Sátoraljaújhely Város Önkormányzatának a víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőire való áthárításáról szóló 10/1991. (VII. 18.) rendeletét módosító 12/1995. (VI. 8.) rendelete (a továbbiakban: Ör.1.), az önkormányzati tulajdonban lévő lakások és helyiségek bérletére vonatkozó egyes szabályokról szóló 22/1993. (XI. 4.) rendeletet módosító 13/1995. (VI. 8.) rendelete (a továbbiakban: Ör.2.), a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg a közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló 2/1995. (I. 12.) rendeletet módosító 14/1995. (VI. 8.) rendelete (a továbbiakban: Ör.3.), továbbá a távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági díjáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló 15/1992. (X. 14.) rendeletet módosító 15/1995. (VI. 12.) rendelete (a továbbiakban: Ör.4.) 1. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendeletek, illetve rendeleti előírás azért alkotmányellenes, mivel adók módjára behajtandó köztartozásnak nyilvánította a közüzemi víz- és csatornadíjat, az önkormányzati tulajdonban lévő lakások és helyiségek bérlőit terhelő víz- és csatornadíjat, a lakás- és helyiségbérleti díjat, továbbá a távhőszolgáltatás díját.
Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a kifogásolt szabályozások kizárják az Alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való jog érvényesülését, sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), továbbá az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény bizonyos előírásait.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja:
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
1. Az Ör.3. 1. §-a a következőket tartalmazza: ,,A közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg a közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjat tartalmazó számla összege a számla lejártát követően köztartozásnak minősül, és adók módjára behajtható.''
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 13. § (1) bekezdése az ivóvíz- és csatornaszolgáltatásra vonatkozóan a következőket állapítja meg: ,,A víziközművek működtetése során végzett vízellátás, szennyvízelvezetés, -elhelyezés és -tisztítás, valamint egyesített rendszer esetén a csapadékvíz-elvezetés közüzemi tevékenység. A víziközművek működtetőit a közüzemi tevékenység keretében az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés szolgáltatására szerződéskötési kötelezettség terheli.''
E § (2) bekezdése pedig így rendelkezik: ,,Az (1) bekezdésben említett közüzemi tevékenységre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésre vonatkozó általános szabályait és a közüzemi szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.''
A közüzemi szerződésre vonatkozóan a Ptk. 387. §-a ezt írja elő: ,,Közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a fogyasztó számára folyamatosan és biztonságosan a fogyasztó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást – így különösen gázt, villamos energiát és vizet – nyújtani, a fogyasztó pedig köteles időszakonként díjat fizetni.'' A Vgtv. 13. § (3) bekezdés első mondata is úgy rendelkezik, hogy ,,a közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni''.
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) melléklete szerint az önkormányzati víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját a települési önkormányzat – fővárosban a Fővárosi Önkormányzat – képviselő-testülete, az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés díját a települési önkormányzat – fővárosban a Fővárosi Önkormányzat – képviselő-testülete, az állami tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz díját és az állami tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés díját pedig a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter állapítja meg.
A vázoltak alapján az Ör.-ben említett ivóvíz-, illetve csatornaszolgáltatás ellátása közüzemi szerződés keretében történik. E szerződés sajátossága, hogy a szolgáltatás díját nem a felek határozzák meg. E díj azonban – a szerződéses kapcsolat jellegének megfelelően – a szolgáltatót illeti, és sem az Ötv., sem a Vgtv., sem az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, illetve más törvényi előírás szerint nem minősül köztehernek, közjogi bevételnek, így meg nem fizetése esetén sem keletkezhet köztartozás.
Az Ör. támadott előírásához hasonló tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozást megsemmisítő 59/1996. (VII. 22.) AB határozat elvi jelleggel hangsúlyozta, hogy ,,a közteherviselésre, a közjogi bevételek körének megállapítására, így az e bevételek elmaradása esetén keletkező bevételkiesés, azaz tartozás köztartozássá minősítésére kizárólag törvény jogosult'' (ABK 1996. december 405.). Mindezekből fakad az a következtetés is, hogy valamely tartozás (így a díjhátralék) adók módjára történő behajtását is csak törvény írhatja elő.
Mivel az Ör.3. idézett rendelkezése nem felelt meg ennek az alkotmányos követelménynek, a vizsgált rendelet további szabályai pedig kizárólag a hatálybalépésre vonatkozó előírást tartalmaznak, ezért az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően az Ör.3.-at teljes egészében megsemmisítette.
2. Az Ör.1. 1. §-a a víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőire való áthárítását szabályozó 10/1991. (VI. 18.) rendeletet így egészíti ki: ,,A víz- és csatornadíjat tartalmazó számla összege a számla lejártát követően köztartozásnak minősül és adók módjára behajtható.''
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 35. § (2) bekezdése alapján az önkormányzati lakás bérlője által igénybe vett különszolgáltatás díját önkormányzati rendelet állapítja meg. Az említett törvényi előírás szerint nem kifogásolható, hogy önkormányzati rendelet határozza meg azoknak a különszolgáltatások díját, amelyeket a bérbeadó a bérleti szerződésben vagy az erre irányuló más megállapodásban a bérlővel szemben érvényesíthet. Az e határozat indokolásában foglaltakból azonban kitűnik, hogy díjtartozás adók módjára történő behajtását csak törvény rendelheti el. A vázoltak alapján tehát az Alkotmánybíróság az Ör.1. alkotmányellenessé nyilvánításáról és megsemmisítéséről is határozott.
3. Az Ör.2. 1. §-a azt írja elő, hogy ,,a lakbér és a különszolgáltatások díjait tartalmazó számla összege köztartozásnak minősül, és a számla lejártát követően adók módjára behajtható''.
Az Ör.2. 2. §-a pedig így rendelkezik: ,,Az önkormányzati tulajdonú nem lakás céljára szolgáló helyiségek béreit tartalmazó számla összege köztartozásnak minősül, és a számla lejártát követően adók módjára behajtható.''
Az Lt. 2. § (1) bekezdése szerint a lakásbérleti jogviszonyt, a 36. § (1) bekezdése értelmében pedig a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletére irányuló jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre. Az Lt. 34. § (1) bekezdés első fordulatának megfelelően az önkormányzati lakás lakbérének mértékét önkormányzati rendelet állapítja meg, a 36. § (2) bekezdés második mondata alapján viszont a helyiség bérleti díjának mértékét nem kell önkormányzati rendeletben meghatározni – így annak mértéke az Lt. 38. § (1) bekezdésére is figyelemmel – a szerződő felek megállapodásának tárgya.
Az 59/1996. (XII. 22.) AB határozat már rámutatott arra, hogy ,,az önkormányzat a tulajdonában lévő lakás és helyiség bérleti díja megfizetésének elmaradásának esetén az Lt., a Ptk., valamint az ezek figyelembevételével alkotott rendelete előírásai alkalmazásával járhat el, nincs azonban törvényi lehetősége a lakbér, illetve helyiségbér köztartozássá minősítésére és azok adók módjára történő behajtásának elrendelésére'' (ABH 1996. december 405.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör.2.-t alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.
4. Az Ör.4. 1. § (4) bekezdése a következőket állapítja meg: ,,A távhőszolgáltatásért fizetendő díjat tartalmazó számla összege köztartozásnak minősül, és a számla lejártát követően adók módjára behajtható.''
A lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátásáról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. r.) foglaltak alapján a lakossági távfűtés- és melegvíz-szolgáltatás közüzemi szolgáltatásnak minősül, amelyet a szolgáltató közüzemi szerződés alapján lát el.
Az Ártv. melléklete szerint a lakossági távfűtés- és melegvíz-szolgáltatás díját a települési önkormányzat, a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg.
Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában már rámutatott arra, hogy valamely díj, illetve annak hátraléka köztartozássá minősítését, illetve adók módjára történő behajtását kizárólag törvény írhatja elő. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör.4. 1. § (4) bekezdését alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1239/H/1996/3.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás