1063/B/1997. AB határozat
1063/B/1997. AB határozat*
2001.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Párizsi Békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. Cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában azt sérelmezte, hogy a Párizsi Békeszerződés alapján túlélőnek minősül, azonban nyugdíj-kiegészítésben csak a 60. életéve betöltését követően részesülhet. Álláspontja szerint ezzel a jogalkotó az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző diszkriminációt alkalmaz, s egyben sérül a 70/E. §-ban rögzített szociális biztonsághoz való jog. Ezen túlmenően megjelöli az indítványozó az Alkotmány 7. §-át, azonban e tekintetben nem terjesztett elő határozott kérelmet.
Az indítványozó az alkotmányellenesség megállapítását kérte.
Az Alkotmánynak az indítvány által érintett rendelkezései a következők:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
Az indítvány által érintett törvényi rendelkezések a következők:
a) a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában született 1947. évi XVIII. törvény 27. Cikk 2. pontja értelmében:
„2. A magyar kormány mindazoknak a személyeknek, szervezeteknek vagy közösségeknek Magyarországon levő összes javait, jogait és érdekeit, akik, illetőleg amelyek egyénenként vagy mint összességek tagjai faji, vallási vagy más fasiszta szellemű zaklató rendszabály tárgyai voltak, amennyiben azokra nézve a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónap alatt örökös nem jelentkezett vagy igénybejelentés nem érkezett, át fogja ruházni az ilyen személyeket, szervezeteket vagy közösségeket Magyarországon képviselő szervezetekre. Az átruházott javakat ezek a szervezetek az említett magyarországi összességek, szervezetek és közösségek életben maradt tagjainak támogatására és helyreállítására fogják fordítani. Ezeket az átruházásokat a jelen Szerződés életbelépése után 12 hónapon belül kell foganatosítani s azok magukban fogják foglalni a jelen Cikk 1. bekezdése értelmében visszaállítandó javakat, jogokat és érdekeket is.”
b) a Párizsi Békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. Cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény 2. §- a szerint:
„2. § (1) A kárpótlási jegy annak az állandó jelleggel (életvitelszerűen) Magyarországon élő, magyar állampolgárnak javára váltható át életjáradékra, aki a Párizsi Békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. Cikkének 2. pontja szerint támogatásban részesíthető.
(2) E törvény alapján életjáradékot az kaphat, aki 1997. január 1. napjával, illetve az ezt követő években a 60. életévét betöltötte. Az életjáradék összegét a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Étv.) melléklete alapján az igénybejelentéskor betöltött életkor figyelembevételével kell megállapítani.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az érdemi vizsgálat során az Alkotmánybíróság elsőként azzal az indítványozói állítással foglalkozott, mely szerint a túlélői kárpótlás sérelmezett jogszabályi rendelkezése az Alkotmány 70/E. §-ba ütközik.
1.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a szociális biztonsághoz való jog kérdésével. E körben az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában kimondta, hogy „az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.” (ABH 1998. 251.)
A rászorulókról való gondoskodás esetén nem a szociális jogok tekintetében fennálló alanyi jogról, hanem állami feladatról van szó. Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége pedig az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése, és működtetése. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 163.]
Fentiekből jól láthatóan a szociális biztonsághoz való jognak nincs olyan aspektusa, melyből alkotmányossági szempontból releváns összefüggést kimutatva levezethető lenne a jelen ügy alapjául szolgáló kárpótlás intézménye.
1.2. A kárpótlás alapvető lényegi sajátosságait az Alkotmánybíróság már vizsgálta, s arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányossági vizsgálat nem foglalkozhat a kárpótlás Országgyűlés által választott módja, társadalmi vagy gazdasági hatásaival, politikai megítélésével stb., hanem kizárólag arra szorítkozik, hogy a törvényben megtestesülő megoldás nem ellentétes-e az Alkotmánnyal. [15/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1993. 112., 114.] Tekintve, hogy a kárpótlás alapvetően ex gratia jellegű juttatás, a jogalkotó igen nagy szabadsággal rendelkezik a részletek szabályozása tekintetében. E jogalkotói szabadság végső soron az Alkotmányban rögzített alapjogok tiszteletben tartása, illetve a megkülönböztetés terén az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása által korlátozott. Ebből tehát az is következik, hogy az ex gratia juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ban foglaltak, hiszen a széles mérlegelési jogkör ellenére a tiltott megkülönböztetés lehetősége elviekben mindenképpen fennáll. [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991. 58., 62.]
2. Ezzel összefüggésben vizsgálta az Alkotmánybíróság az indítványozó azon állítását, mely szerint a jogalkotó diszkriminatív megkülönböztetést tett a túlélők között, életkorukra tekintettel.
A diszkrimináció kérdését az Alkotmánybíróság számos határozatában vizsgálta, és kimondta, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog, vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [pl.: 38/1999. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1999. 435., 437–438.; 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 75.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281–282.; 776/B/1998. AB határozat, ABK 2001. február, 77.]
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Párizsi Békeszerződés szerint túlélőnek minősülő személyekre, vagyis az azonos szabályozási csoportba tartozókra a jogalkotó egységes szabályozást alkalmaz. Valamennyien csak akkor válthatják át kárpótlási jegyüket életjáradékra, ha betöltötték 60. életévüket. Így alkotmányellenesség diszkrimináció címén nem állapítható meg.
3. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság fontosnak tartja megjegyezni, hogy a túlélői kárpótlás keretében biztosított lehetőség a kárpótlási jegyek életjáradékká történő átváltására csupán egyik eleme a túlélőkről való gondoskodásnak. Aki még nem töltötte be a jogszabály által előírt 60. életévét, az is részesülhet szociális ellátásban, ha személyes szükségletei, körülményei, helyzete azt indokolttá teszi. Az átváltás intézménye viszont a kárpótlási jegyek ellenében azt teszi lehetővé, hogy az idős, rászoruló túlélők – kérelmükre – havonta folyósított életjáradékban részesüljenek, melyet a nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíjjal együtt kézbesít számukra.
4. Az indítványozó megjelölte még az Alkotmány 7. §-át, azonban e tekintetben alkotmányossági problémát nem jelölt meg, így az érdemi alkotmányossági vizsgálat lefolytatására e téren nem volt mód.
5. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2001. november 27.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás