BK BH 1997/108
BK BH 1997/108
1997.03.01.
I. Életveszélyt okozó testi sértés bűntette helyett emberölés kísérletének minősül a vádlott cselekménye, aki a sértettre egy 15 cm-es pengehosszúságú konyhakéssel a hastájékra irányított, közepes erejű szúrást mért, mely legalább 10 cm-es szúrcsatornájú sérülés kétszeresen sértette a vékonybelet, a sértett életét pedig csak az idejekorán alkalmazott szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg [Btk. 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford., 16. §].
II. Az erőszakos közösülés bűntette nem valósul meg, ha a vádlott a korábbi élettársát – annak lakásába erőszakkal és éjjel behatolva – hiányos öltözetben elhurcolja, a saját lakására viszi, és ott vele – erőszak, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés nélkül – közösül [Btk. 175. § (2) bek. c) pont, 176. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 197. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette, magánlaksértés bűntette és a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 8 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélete. Megszüntette a korábban vele szemben kiszabott 7 évi fegyházbüntetés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot, és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A tényállás lényege a következő.
A vádlott nőtlen, gyermektelen, munkanélküli. Letartóztatása előtt havi 8500 forint segélyben részesült, vagyontalan, az általános iskola hét osztályát végezte el. Többszörös visszaeső, 1989-ben rablás bűntette miatt, mint különös visszaesőt 7 évi fegyházbüntetésre, valamint 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélték. A szabadságvesztésből kedvezménnyel 1994. március 13-án szabadult, továbbá 1/8 közkegyelemben is részesült. A büntetés végrehajtása alatt a szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási bíró börtön fokozatra változtatta át, majd e fokozatnak megfelelően a közkegyelemmel csökkentett 6 év 1 hó 15 napi büntetésből 1/4 kedvezménnyel 1994. március 13. napján szabadult. A feltételes szabadsága 1995. év szeptember 22. napján telt volna le.
A vádlott gyermekkora óta ismerte a sértettet, aki távoli rokona volt. Miután a vádlott az utolsó, hosszú tartamú büntetéséből szabadult, a mintegy 20 000 forint rabkeresményéből mulatozott. Ezen mulatozások alkalmával volt látogatóban 1994. március-áprilisban a sértett lakásán, ahol annak kezdeményezésére - a férj távollétét kihasználva - közösültek. Ezt követően mintegy két hét múlva a sértett a legkisebb gyermekével megszökött otthonról, és 1994 májusától előbb a vádlott öccsének a lakásán, majd édesanyjának a lakásán élettársi kapcsolatra lépett a vádlottal. 1994 augusztusában a sértett a legkisebb gyermekét is hazaküldte a férjéhez azért, hogy ő tartsa el a három gyermeket, aki időközben összeállt a sértett húgával, és így élettársi kapcsolatban gondoskodott a gyermekekről.
A vádlottnak még nem volt gyermeke, ezért megegyezett a sértettel, hogy gyermeket szül neki. A vádlott anyja a sértettet menyének elfogadta, ámbár elítélte, hogy három gyermekét elhagyta. A vádlott rendszeresen italozott, ezért egyre gyakrabban fordultak elő közöttük veszekedések, tettlegességre azonban csak egyszer került sor olyan formában, hogy a vádlott a sértettet arcul ütötte, aki emiatt elhagyta. A vádlott azonban utána ment, és visszakönyörögte, majd még egy alkalommal összevesztek, és akkor is elhagyta őt a sértett, de nem a férjéhez, hanem a rokonaihoz költözött. Az élettársi kapcsolat megszakítása mindkét alkalommal csak néhány napig tartott, mert a vádlott kérésére a sértett mindig visszaköltözött. 1995 januárjában a sértett teherbe esett, ezt közölte a vádlottal is, aki ezt örömmel fogadta.
1995 áprilisában a vádlott leittasodott, és ittas állapotban a sértettet a velük egy házban lakó édesapjával gyanúsította meg. A sértett ezen megsértődve elhatározta, hogy elhagyja őt. Nyíltan nem mondta meg a vádlottnak, hogy ez a szándéka, mert attól tartott, hogy nem engedné el. Így azt állította, hogy a terhessége miatt vérvételre kellett mennie, de valójában a testvéréékhez utazott. Az ezt követő napokban határozta el, hogy a gyermeket elveteti, mert ez volt a feltétele annak, hogy a férje őt visszafogadja. A sértett elköltözése, 1995. április 5-e és a jelen ügyben szereplő cselekmény elkövetése, 1995. április 15-e közötti időben a vádlott több ízben is járt a sértett lakásában, és arra akarta rávenni, hogy költözzék vissza hozzá, a sértettet mások előtt is leszúrással, megöléssel fenyegette.
1995. április hó 13. napján a sértett a terhességét megszakíttatta, majd még ugyanezen a napon visszaköltözött férje lakására, ahonnan ezzel egyidejűleg testvérhúga az élettársi kapcsolatot megszüntette, elköltözött. A vádlottnak nem volt arról tudomása, hogy a sértett a terhességét megszakíttatta, amikor 1995. április 15. napján ismét a sértetthez utazott azért, hogy őt - ha kell erőszakkal is - visszavigye. 23-24 óra közötti időben ittas állapotban érkezett a sértetthez, magával vitt egy mintegy 25 cm teljes hosszúságú, kb. 15 cm pengéjű, hegyben végződő, csak egyik oldalán kiélezett konyhakést. Így felfegyverkezve a sértett családi házához ment, ahol ekkor már sötét volt. A sértett és a férje, valamint a három gyermek a lakásban aludtak. A vádlott egy, a helyszínen talált betondarabbal a konyhaablakot betörte, majd az így kitört ablakon át bemászott a konyhába. A sértett és a férje az üvegcserepek törésére ébredtek fel, és elsőként a szobából a konyha felé vezető folyosóra a sértett férje ment ki megnézni, hogy a zaj mitől származik. A folyosón a gyermekek miatt - mivel féltek - állandóan égett a villany, így ahogy az ajtón kilépett, és maga mögött azt behúzta, a konyha felől közeledő vádlottat nyomban észlelte. A vádlott ekkor a jobb kezében, csípő magasságban tartott késsel - melynek a markolatát úgy fogta, hogy a penge a hüvelykujjánál állt ki - hátulról előrefelé irányuló, vízszintes, kaszáló mozdulattal, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, a sértett férjének a hasába szúrt. A kést visszarántotta, és kérdezte, hogy hol van a sértett, de ő már ekkorra kilépett a folyosóra.
A vádlott felszólította, hogy menjen vele, majd amikor a sértett közölte, hogy nem akar, akkor megfenyegette, hogy a kezében levő késsel a nyakát elvágja. Ezután ráparancsolt, hogy nyissa ki az ajtót, majd a kést is a nyakához tette fenyegetésképpen, így sikerült rábírnia, hogy vele menjen. A sértett éjszaka melegítőbe öltözve feküdt le, és ilyen ruházatban ment a vádlottal úgy, hogy a lábán papucsot viselt, felül pedig rövid ujjú pólóinget. Ezen az éjszakán a hőmérséklet - 2 °C volt.
Távozásuk után a sértett férje - nem akarta, hogy a gyermekei megriadjanak - a szomszédba ment át az ott lakó rokonaihoz, és kért segítséget, így értesítették a mentőket, akik rövid időn belül kórházba szállították.
A vádlott és a sértett ezalatt nem a rendes úton, hanem a szántóföldeken keresztül gyalog mentek a község felé úgy, hogy amikor olyan helyre értek, ahol a sértett a vizes fűre panaszkodott, őt a hátára vette, és a kabátját is ráadta. Útközben már a sértettet nem fenyegette, mert ő tiltakozni nem mert, és egyébként sem lett volna értelme, mivel a szántóföldeken az éjszakai órákban segítséget senkitől nem remélhetett. A sértett ezalatt közölte a vádlottal, hogy a terhességét megszakíttatta, de ezt a vádlott nem akarta elhinni, és emiatt egy ízben nyitott tenyérrel arcul ütötte. 1995. április 16. napján a hajnali órákban érkeztek meg a vádlott édesanyjának a lakására. A vádlott anyja, aki látta, hogy a sértett milyen "lengén" van öltözve, mondta a fiának, hogy miért vitte oda ismét a sértettet, amikor már egyszer visszament a férjéhez, de azért megengedte, hogy az általuk korábban használt szobát ismét elfoglalják, melynek a külső ajtaját a vádlott testvére kívülről rájuk zárta. Ezzel a szobával szomszédos helyiségben tartózkodott ekkor a vádlott másik testvére, valamint a további helyiségekben a testvérei, az édesanyja, az édesapja, akik egyébként a sértettnek is rokonai.
Miután ebben a helyiségben kettesben maradtak, a vádlott kérte a sértettet, hogy közösüljön vele, ami ellen a sértett szóban úgy tiltakozott, hogy most nem szabad, mert abortuszon esett át, fertőzést kaphat. Amikor a vádlott őt tovább kérlelte azzal, hogy nem lesz semmi baj, a sértett teljesítette a kérését, önként levetkőzött, és hagyta, hogy közösüljön vele. Miközben közösültek, érkeztek meg a sértett férjének a rokonai által kiértesített rendőrök, akik keresték a vádlottat, valamint a sértettet, de a vádlott rokonai eltitkolták, hogy megérkeztek, a lezárt szobaajtóról pedig a rendőrök azt hitték, hogy odabent senki sem tartózkodik.
A sértett a rendőrök megérkezésekor és előtte sem próbált meg segítséget kérni. Miután a rendőrök távoztak, a vádlott és a sértett a vádlott egy testvéréhez mentek át, és náluk töltötték a következő két napot, mely napokon kb. három alkalommal közösültek. A közösülés érdekében egyik alkalommal sem alkalmazott a vádlott fenyegetést vagy erőszakot.
1995. április 17. napján az esti órákban a vádlott édesanyjának a lakására akartak menni, amikor útközben a rendőrök elfogták. A sértettnek ennek előtte azt ígérte, hogy el fogja engedni, csak a börtönre akar felkészülni.
A vádlott letartóztatása után a sértett több "szerelmes" levelet írt a vádlottnak a megyei büntetés-végrehajtási intézetbe, és a levelezéssel csak akkor hagyott fel, amikor már a férjétől ismét teherbe esett.
A vádlott szúrása következtében a sértett férje a köldök alatt két harántujjnyival, attól egy harántujjnyira jobbra elhelyezkedő, 2,5-3 cm éles szélű, szúrt sebet szenvedett. Az orvosi iratokban nem rögzítették a szúrcsatorna hosszát, de ez az anatómiai viszonyok alapján legalább 10 cm hosszúságú volt. A szúrcsatorna eljutott egészen a háti résznél levő ún. görgeteges izomzatig, így a szúrás közepes erejű volt.
A szúrás a vékonybelet kétszer is sértette, a hasüregen áthatolt, a hashártyalemez mögötti izomzatot is sértette, így az közvetlen életveszélyes sérülést hozott létre, a hasüregben 1,5-2 liter vért észleltek a műtét során. A sértett életét csak az idejekorán alkalmazott szakszerű és célszerű orvosi kezelés mentette meg. Az előbbi sérülésekkel oki összefüggésben sem maradandó fogyatékosság, sem súlyos egészségromlás nem következett be, a sérülés tényleges gyógytartama négy hétre volt tehető.
A 27 éves vádlott nem elmebeteg, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved, értelmi képessége a normalitás alacsony övezetében van, fejletlen, kialakulatlan, kiegyensúlyozatlan személyiségű. A vádlott a cselekmény elkövetésének idején sem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely képtelenné tette vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, s ennek megfelelően cselekedjék. Az idült alkoholizmus lelki és testi tünetei nem voltak nála fellelhetők, és nem tekinthető alkoholistának.
A sértett 1995. április 18-án a megyei rendőr-főkapitányságon kijelentette, hogy "amennyiben ez is bűncselekmény", erőszakos közösülés bűntette miatt is magánindítványt terjeszt elő, továbbá a magánlaksértés bűntette miatt szintén magánindítvánnyal élt.
Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott cselekményeinek téves jogi minősítése miatt, valamint súlyosításért; a vádlott és a védő a bizonyítási indítvány elutasítása miatt és felmentésért, illetve enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész a fellebbezést módosítva tartotta fenn, a vádlott életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként értékelt cselekményének emberölés bűntette kísérletekénti minősítését, a vádlott erőszakos közösülés bűntettének vádja alóli felmentését és a büntetés súlyosítását indítványozta.
Az ügyészi fellebbezés a következők szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság az ügy eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi bizonyítékot feltárta, azok kellően megindokolt értékelésével lényegében helyesen állapította meg a tényállást. Nem megalapozott azonban annak a tényként való rögzítése, hogy a vádlott kaszáló mozdulattal szúrta hasba a sértett férjét. Az igazságügyi orvos szakértő tárgyaláson előterjesztett véleménye szerint ugyan nem kizárt a sérüléseknek kaszáló mozdulattal történt keletkezése sem, de ezt az elkövetési mechanizmust az elsőfokú bíróság által feltárt és elfogadott bizonyítékok nem támasztják alá. Ilyenre a vádlott sem hivatkozott. Ebben a kérdésben egybehangzóan azt vallották, hogy a vádlott kb. csípő magasságban, vízszintes mozdulattal, egyenesen hasba szúrta a sértettet. Ezzel a helyesbítéssel a tényállás teljes.
Az elsőfokú bíróság meggyőző érvekkel fogadta el a sértettek következetes vallomását, amelyet a vádlott részbeni beismerése és az orvos szakértői vélemény is megerősített. Indokoltan utasította el a vádlottnak a teljes bizonyítás megismétlésére irányuló bizonyítási indítványát.
A vádlott és a védő felmentést célzó fellebbezése a bizonyítékok értékelését támadja, amely a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállásból okszerűen következik a vádlott bűnössége és a sértett férjének a sérelmére elkövetett cselekmény kivételével törvényes a cselekmények jogi minősítése.
A helyesbített tényállás alapján az elkövetés alanyi és tárgyi tényezőit elemezve az elkövetett cselekmény vonatkozásában a vádlott eshetőleges ölési szándékára kell következtetni annak ellenére, hogy ölésre utaló kijelentések nem hangzottak el, és ismételt szúrásra sem került sor. Ezzel kapcsolatban az ítélet indokolása is módosításra szorul.
A vádlott az emberi élet kioltására feltétlenül alkalmas, 15 cm pengehosszúságú, hegyben végződő, kiélezett konyhakéssel, közvetlen testközelből, közepes erővel, köztudottan életfontosságú szerveket tartalmazó hastájékra irányított szúrást adott le. A legalább 10 cm hosszúságú szúrcsatornájú sérülés közvetlen életveszéllyel járt, a hasüregen áthatolva, a háti résznél levő ún. görgeteges izomig eljutva, kétszeresen sértette a vékonybelet és a hashártya mögötti izomzatot. A hasüregben 1,5-2 liter vérgyülemet idézett elő. A sértett életét csak az idejekorán alkalmazott szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. Ilyen körülmények mellett, figyelemmel a cselekmény előzményére, indítékára és a vádlottnak a cselekmény elkövetése utáni - a vérző sértettet az éjszakai órákban magára hagyó - közömbös magatartására, arra kell következtetni, hogy a vádlott tudata átfogta a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét, ha azt kifejezetten nem is kívánta, de abba belenyugodva cselekedett. Ezért a vádlott cselekménye a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét valósítja meg. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a vádlott terhére az erőszakos közösülés bűntettének törvényi tényállási elemei - az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel kényszerítés, illetve a sértett komoly ellenállása - hiányában nem állapítható meg. Mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, az erőszakos közösülés bűntette miatt emelt vád alól a vádlott felmentésének van helye.
Ugyanakkor a sértett sérelmére a személyi szabadság megsértésének a sértett sanyargatásával elkövetett minősített esetét a sértett erőszakkal, élet elleni fenyegetéssel, hiányos öltözékben, éjszakai órákban történő elhurcolása már önmagában is megalapozza. Az erőszakos közösülés bűntettére vonatkozó felmentő rendelkezés meghozatala pedig akkor sem mellőzhető, ha az elsőfokú bíróság az adott esetben "magát a közösülést is a sanyargatás, mint minősítő körülmény részeként" értékelte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a vádlottat az ellene erőszakos közösülés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A büntetés kiszabása körében a minősítés változtatása folytán a vádlott javára jelentkező enyhítő körülmény az emberölés bűntettének kísérleti szakban maradása, az eshetőleges szándékkal való elkövetés, ellenben mellőzni kell a súlyosító tényezők sorából az éjszakai elkövetést, mivel az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét éjjel elkövetett magánlaksértésben is megállapította, így e körülménynek súlyosítókénti külön figyelembevétele ugyanannak a ténynek a kétszeres értékelését jelentené. A vádlott terhére további súlyosító körülmény, hogy a többszörös visszaesői minőségét megalapozó büntetésein felül is elítélték.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés - figyelemmel a sértett előzőekben tanúsított közrehatására és megbocsátására, valamint a cselekmények féltékenység általi motiváltságára - a sértett férje sérelmére elkövetett cselekmény súlyosabb minősülése ellenére is megfelelő, és arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával és az alanyi bűnösség fokával, így annak súlyosítása, de enyhítése sem indokolt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a részbeni felmentésen és a jogi minősítés megváltoztatásán túlmenően helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 645/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás