1093/B/1997. AB határozat
1093/B/1997. AB határozat*
1998.10.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (4) bekezdése, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 1. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványt és a megsemmisítésükre vonatkozó kérelmet elutasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. §-ában megfogalmazott jogállamiságot sérti a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja tv.) 1. § (4) bekezdése, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: Tao tv.) 1. § (2) bekezdése. Mindkét rendelkezés alapelveket fogalmaz meg, de az adókedvezmények alkalmazhatóságát feltételhez köti, mégpedig ahhoz, hogy az a kedvezmény célját megvalósítsa. E célt azonban a törvény nem fogalmazza meg – mondja az indítványozó –; ezzel a jogalkotó az adózót kötelezi olyan körülmény bizonyítására, amelyet nem ismer, tehát elbizonytalanítja jogai megítélését illetően. Ez sérti a jogbiztonságot.
2. Az Szja tv. 1. § (4) bekezdése szerint:
„Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkentését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazandó, illetve érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, vagy más hasonló szerződés tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értéktől, áraktól való eltérésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.”
A Tao tv. 1. § (2) bekezdése szerint:
„Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkentését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.”
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint:
„A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó által sérelmezett törvényi rendelkezések – az Szja tv., illetőleg a Tao tv. kifogásolt rendelkezései – a törvény további részeiben tételesen megjelölt adókedvezmények alkalmazásánál az adózót, illetőleg az adóhatóságot egyaránt kötelező jogalkalmazási alapelveket fogalmaznak meg. Ezeket az elveket azonban nem önmagukban, hanem csak a tételes joganyagban meghatározott adómentességi, adókedvezmény szabályokkal összefüggésben kell és lehet értelmezni.
Az Szja tv. VIII. fejezete tartalmazza az összevont adóalap adóját csökkentő adókedvezményeket. E fejezet 35–43. §-ai célok szerint rendelkeznek a kedvezmények feltételeiről: a nyugdíjjal, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba történő befizetésekkel (35. §), a tandíjjal (36. §) a lakáscélú kedvezménnyel (37–38. §), a tevékenységi kedvezménnyel (39. §), a személyi kedvezménnyel (40. §), a közcélú adományokkal összefüggő kedvezménnyel (41. §), a biztosítások kedvezményével (42. §) és végül a befektetési adóhitel kedvezményével összefüggésben. E feltételekből egyértelműen megállapíthatók azok a célok, amelyek megvalósítása érdekében a törvényalkotó adókezdvezményt nyújtott.
Ugyanez áll a Tao tv. szabályaira. Az 1. § (2) bekezdésbeli alapelv is csak a tételes kedvezmény-szabályokkal összefüggésben értelmezhető.
A Tao tv. III. fejezet 20. §-a az adómentességeket sorolja fel, ezek értelmezéséből a mentesség céljai világosan megállapíthatók. Így: a közhasznú szervezetek, a közhasznú társaság és vizitársulat részére biztosított, vagy a 21. §-ban meghatározott beruházási kedvezmények, a 22. § térségi és egyéb adókedvezmények, valamint a 23. §-ban részletezett eljárási feltételek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, az alapelvek mindig általánosan megfogalmazott, a jogalkalmazást segítő szabályok, amelyek a törvény egyéb rendelkezéseivel összefüggésben és mindig a konkrét adójogviszonyban érvényesülnek.
Az adókedvezmény (előny) egyben mindig a főszabály alóli kivételt jelenti. Az abban foglalt feltételek fennállását tehát értelemszerűen a kedvezmény jogosultjának, illetőleg az abban érdekeltnek kell bizonyítania, szemben az adókötelezettséget megállapító szabályokkal, amelyekben a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságot terheli. A kifogásolt rendelkezésekkel összefüggésben jelentkező bizonyítási kötelezettség szabályozása nem vet fel alkotmányossági aggályokat. Tévedett tehát az indítványozó, amikor a normaszöveg alkotmánysértő hiányosságára hivatkozott a két törvényben megfogalmazott alapelvvel kapcsolatban.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. §-ával összefüggésben már korábban rámutatott arra, – a jogállamisághoz szorosan kapcsolódó jogbiztonságról szólva –, hogy a jogbiztonság „az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ...előre láthatóak legyenek.” [11/1991. (III. 5.) AB határozat ABH 1992, 84.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett Szja tv. 1. § (4) bekezdése, a Tao tv. 1. § (2) bekezdése e feltételeknek megfelel. A két törvényben megfogalmazott alapelvekben foglaltak a tételesen szabályozott adókedvezményekre-és mentességekre vonatkozó szabályokkal együtt, az adókedvezmények céljait mindenki számára egyértelművé teszik, a feltételek világosak és az érintettek számára előre kiszámíthatóak. Nem állnak tehát ellentétben az Alkotmány 2. §-ával. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1998. október 12.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás