BK BH 1997/110
BK BH 1997/110
1997.03.01.
A kényszerítés bűntette helyett erőszakos közösülés bűntettének minősül az erőfölényben levő vádlott cselekmény, aki úgy kényszeríti a sértettet közösülésre, hogy őt arcul üti, a sértettnek pedig az adott körülmények között nincs módja segítséget kérni, és – az előzményekre is figyelemmel – az ellenállást kilátástalannak tartja [Btk. 174. §, 197. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat személyi szabadság megsértésének vétsége, könnyű testi sértés vétsége és kényszerítés bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, és elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. A tényállás lényege a következő.
A vádlott 8 általános iskolát végzett, jelenleg munkanélküli, segélyének összege 10 000 forint, nőtlen, gyermektelen, vagyontalan.
T. Gy. és R. M. sértettek 1994. október 1-jén egy ismerős házaspárral diszkóba mentek a szomszéd községbe. Az éjszaka folyamán a diszkóban összetalálkoztak a vádlottal, valamint M. J. és B. Zs. helyi lakosokkal, akik M. J. Trabant gépkocsijával voltak. Az említettek felajánlották a sértetteknek, hogy a diszkó végén hazaviszik őket, de földúton fognak menni, mert a gépkocsiban így öten lesznek, és nehogy baj legyen belőle.
A vádlott és két társa azonban megbeszélte, hogy menet közben a gépkocsit vezető M. J. azt színlelve, hogy a benzin elfogyott, az autóval megáll, és ekkor majd a lányoknak közösülésre tesznek ajánlatot. Megbeszélték azt is, hogy M. J. R. M. sértettel, míg a vádlott és B. Zs. T. Gy.-vel fog közösülni.
1994. október 2-án hajnali 3.45 óra körüli időben indultak haza a diszkóból. M. J. a gépkocsival a sértettek lakóhelyének az irányába vezető földútra hajtott. A vádlott T. Gy.-t útközben simogatta, fogdosta, de nem volt erőszakos, mintegy 15 percnyi utazás után - a korábban megbeszéltek szerint - M. J. azt színlelve, hogy a benzin elfogyott, a gépkocsival megállt. Ekkor a vádlott a sértetteknek közösülésre tett ajánlatot, amit azok elhárítottak.
R. M. sértett a gépkocsiból kiszállt, majd követte őt M. J. és kis idő elteltével B. Zs. is, mondván, hogy a vádlott dolga az, hogy mit tesz T. Gy.-vel. B. Zs. a vádlott kérésére a gépkocsi ajtaját is rájuk csukta. T. Gy. sértett a gépkocsiból ki akart szállni, de ebben a vádlott megakadályozta, nem engedte az ülést előrehajtani, a sértett kezeit lefogta, és könyörgésére sem engedte ki a gépkocsiból. Közben a vádlott olyan kijelentést tett a sértettnek, hogy "engedd magad megkúrni, mert különben elvágom a nyakad". Ennek hatására T. Gy. sértett sírni kezdett, és könyörgött a vádlottnak, hogy engedje el. R. M. sértett T. Gy. segítségére akart lenni, kinyitotta a Trabant vezető felőli ajtaját és kérte a vádlottat, hogy engedje el T. Gy.-t. A vádlott ekkor azt felelte R. M.-nek, hogy fogja be a száját, és csukja be az ajtót, mert kap egy pofont. A vádlott a gépkocsiba behajló R. M.-et arcul ütötte, közben T. Gy. a gépkocsiból ki akart menekülni, de a vádlott visszarántotta őt. Ekkor R. M. azt kiáltotta a vádlottnak, hogy "a barátnőmmel is azt akarod tenni, mint Sz. E.-vel". A vádlott a kijelentés miatt R. M.-et ismét megütötte, mivel az Sz. E. sérelmére elkövetett cselekmény miatt vádat emeltek ellene. Sz. E. sértett egyébként meghalt, de az orvos szakértői vélemény szerint a halál és a vádlott cselekménye nem volt közvetlen okozati összefüggésben. A vádlott ütésétől R. M. jobb oldali szemzugától a szemhéj közepéig terjedő vérömlennyel járó sérülést szenvedett, a sérülés tényleges gyógytartama 8 napon belüli volt. R. M. sértett a gépkocsitól sírva távozott.
T. Gy. sértett M. J.-t kérte, hogy segítsen neki a gépkocsiból kiszállni. M. J. fellépésére a vádlott elengedte T. Gy. sértettet. T. Gy. és R. M. sértettek a helyszínről futva távoztak, utánuk ment azonban B. Zs., és kérte őket, hogy szálljanak be a gépkocsiba, és a továbbiakban nem lesz semmi baj. T. Gy. és R. M. azonban ennek a kérésnek már nem tettek eleget, a földútról az út melletti kukoricásba mentek és ott haladtak hazafelé.
A vádlott, valamint M. J. és B. Zs. beültek a Trabant gépkocsiba, és ugyanabba az irányba haladtak. A vádlott megkérte M. J.-t, hogy álljon meg a gépkocsival, mert hátha el tud a lányoknál érni még valamit. M. J. ennek eleget is tett, a vádlott a gépkocsiból kiszállt, a gépkocsi pedig a közelben megállt, és a gépkocsiban maradt B. Zs. és M. J. is, akik a gépkocsiban elaludtak.
A gépkocsi a földúton megelőzte a kukoricásban haladó sértetteket, a sértettek egy idő után a kukoricásból kimentek a földútra, ahol eléjük toppant a vádlott. R. M. sértett ekkor éppen azt fejtegette T. Gy.-nek, hogy milyen kár, hogy nem volt nála gázspray, mert akkor lefújta volna a vádlottat. A vádlott a két sértett haját megragadta, majd az út szélére vezette őket. Itt a vádlott a sértettek haját elengedte, majd arról beszélt, hogy nagyon rosszul esett neki, amit R. M. mondott Sz. E.-vel kapcsolatban, hiszen ő meghalt. Beszélgetés közben a vádlott cigarettát vett elő, és megkínálta cigarettával T. Gy.-t, aki azt elfogadta. R. M. ekkor megkérdezte, hogy őt nem kínálja-e meg a vádlott cigarettával, a vádlott olyan kijelentést tett, hogy őt az elmondottak miatt nem kínálja meg. R. M. sértett észlelte azt, hogy a Trabant gépkocsi a közelben tartózkodik, a vádlott azonban R. M.-et távozásra hívta fel, és azt mondta, hogy a gépkocsival úgysem fogják elvinni.
A vádlott felhívására R. M. sértett elindult a földúton hazafelé, a gépkocsiban tartózkodó M. J.-től és B. Zs.-től nem kért segítséget. Közben T. Gy. sértett is észlelte azt, hogy a földúton egy gépkocsi halad, egy másik gépkocsi pedig az ellenkező irányba. A vádlott ekkor erősen megragadta T. Gy. sértett kezét és a kukoricás belseje felé vonta őt. T. Gy. sértett nem kiáltott R. M. után, de a gépkocsiban ülő személyek felé sem, bár tudta, hogy a gépkocsi a közelben van, és tudta azt is, hogy M. J. a vádlottal szemben a segítségére volt, és az ő fellépésére sikerült a személygépkocsit elhagynia. T. Gy. sértett nem kért segítséget annak ellenére sem, hogy B. Zs. előzőleg a már leírtak szerint a gépkocsiból kiszállt, és a sértettek távozása után felajánlotta, hogy gépkocsival hazaviszik őket
Miután a vádlott és T. Gy. sértett az úttól már beljebb mentek a kukoricásba, a vádlott ismételten megkérdezte a sértettől, hogy hajlandó-e vele közösülni, a sértett ekkor ezt visszautasította, a vádlott pedig olyan kijelentést tett, hogy "most már sikoltozhatsz, de sem az anyuci, sem az apuci nem hallja meg".
A sértett ezt követően más semmiféle ellenállást nem tanúsított, hagyta, hogy a vádlott levesse róla a ruháit, a vádlott a földre terítette a dzsekijét, majd a sértettel közösült. A közösülést követően a vádlott a sértettel visszament a gépkocsihoz, a sértettet az ölébe vette, és úgy mentek haza. T. Gy. és R. M. másnap a helyi eszpresszó előtt találkoztak, R. M. megkérdezte T. Gy.-től hogy történt-e valami, mire T. Gy. azt válaszolta, hogy "gondolhatod", ezt követően azt közölte, hogy őt a vádlott megerőszakolta.
Ezt követően T. Gy. és R. M. sértettek magánindítványt terjesztettek elő a vádlott megbüntetésére. T. Gy. erőszakos közösülés bűntette, míg R. M. könnyű testi sértés vétsége miatt.
Az első fokú ítélet ellen az ügyész fellebbezett a vádlott terhére a személyi szabadság megsértésének bűntette, valamint erőszakos közösülés büntette megállapítása végett, továbbá hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabásáért.
A megyei főügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását indítványozta akként, hogy a vádlott személyi szabadságot sértő cselekményét a bíróság 1 rb. személyi szabadság megsértése bűntettének, a T. Gy. sérelmére elkövetett további cselekményét pedig erőszakos közösülés bűntettének minősítse, és a vádlottal szemben hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabjon ki.
A megyei bíróság a bejelentett jogorvoslatok folytán az első fokú ítéleti tényállást az iratok tartalma, ezen belül R. M., valamint T. Gy. sértett tanúvallomásairól készült jegyzőkönyv adatai alapján - összhangban az első fokú ítélet indokolási részében foglaltakkal - a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az alábbiakkal egészítette ki: Amikor a vádlott a sértettet és barátnőjét a kukoricás szélén a földúton utolérte, azzal szólította fel R. M.-et távozásra, hogy amennyiben nem engedelmeskedik, úgy "rosszul fog járni". R. M. a korábbi pofonok hatására félt a vádlottól, és elhagyta a helyszínt. Miután a vádlott behúzta T. Gy. sértettet a kukoricásba, és a sértett a vele közösülni szándékozó vádlottat újból visszautasította, a vádlott a sértettet pofon ütötte, aki ezt követően már nem ellenkezett. Az így kiegészített tényállás megalapozott, és az irányadó volt a felülbírálatnál.
A városi bíróság a bizonyítást teljes körben felvette, a bizonyítékokat kellően mérlegelte, indokolási kötelezettségének eleget tett, eljárási szabályt nem sértett. A bizonyítékok mérlegelése során helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítését illetően.
A személyi szabadság sérelmére elkövetett bűncselekmény - az elkövetéskor és az elbíráláskor is hatályos törvény értelmében - nem vétség, hanem bűntett. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben személyi szabadság megsértése vétségében mondta ki bűnösnek a vádlottat, holott ennek a bűncselekménynek ma már nincs vétségi alakzata. Tévedett azonban akkor is az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott további - a T. Gy. sérelmére megvalósított - cselekményét a Btk. 174. §-a szerinti kényszerítés bűntettének minősítette. Az első fokú ítélet szerint a bíróság megállapította, hogy a vádlott a sértett kezét megragadva őt behúzta a kukoricásba, és közölte vele a közösülési szándékát. T. Gy. sértett a közösülésre nem volt hajlandó, erre a vádlott a sértettet pofon ütötte. Ezt követően került sor - és ekkor a sértett már nem ellenkezett - a közösülésre. Tévedett a városi bíróság, amikor - ezt a helyzetet értékelve azt a következtetést vonta le, hogy a közösülést közvetlenül megelőző erőszak nem volt alkalmas az akarat megtörésére, és tévedett akkor is, amikor nem látta megállapíthatónak azt, hogy a sértett lenyűgöző erejű pszichikai fenyegetettség hatása alatt állott, amikor a vádlott közösült vele. Figyelmen kívül hagyta ugyanis a városi bíróság azt a tényt, hogy milyen előzményeket követően érte utol a sértettet és barátnőjét a vádlott a kukoricás szélén a földúton. Figyelmen kívül hagyta, hogy ekkor T. Gy. sértett nem észlelte a közelben parkoló személygépkocsit, és ha észlelte volna is, nem volt elvárható tőle, hogy azoktól kérjen segítséget, akik nem sokkal korábban még maguk is a vádlottal együtt vele és a barátnőjével közösülni szándékoztak, akiknek a személygépkocsijába korábban nem is mertek visszaülni, hanem inkább elbújtak a kukoricásban. Ugyanakkor a sértett - habár félt a vádlottól - a kukoricás szélén már alappal hihette, hogy a vádlott - aki ekkor már szóba sem hozta a közösülést - letett a közösülési szándékáról.
Fenyegetett helyzetbe újból akkor került T. Gy. sértett, amikor a vádlott elzavarta a társaságában levő barátnőjét, és rögtön ezt követően őt akarata ellenére behúzta a kukoricásba, ahol azzal a kijelentéssel: "Itt már sikoltozhatsz, senki nem hallja meg, " kinyilvánította ismételten közösülési szándékát, amelyet - a sértett nemleges válaszát, sőt könyörgését követően - még egy pofonnal is nyomatékosított. Az időpont, a hely, az említett előzmények, a vádlott fizikai erőfölénye, a vádlott kijelentései és az alkalmazott erőszak együttesen teremtettek olyan kilátástalan helyzetet T. Gy. sértett számára, hogy sem a segítségkérésre, sem a fizikai ellenállásra eredményesen nem lett volna lehetősége. Így a pszichikai fenyegetettség - amely ebből a kilátástalan helyzetből adódott - és az erőszak a sértett akaratának megtörésére, ellenállásának a leküzdésére teljesen alkalmas volt.
Minderre tekintettel a vádlott a tényállásban írt cselekményével T. Gy. sérelmére - a személyi szabadságot sértő bűncselekményen túl - a Btk. 197. §-ának (1) bekezdésébe ütköző erőszakos közösülés bűntettét valósította meg.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a kényszerítés bűntettének szubszidiárius jellegéből fakadóan, a sértett jogi tárgyra figyelemmel ebben a helyzetben fogalmilag kizárt volt a kényszerítés bűntettének a megállapítása olyan körülmények között, amikor a tényállásból is kitűnően a vádlott az erőszakot a közösülés érdekében fejtette ki.
Minderre tekintettel a másodfokú bíróság - megváltoztatva az első fokú ítéletet - a vádlottnak T. Gy. sérelmére elkövetett cselekményeit 1 rb. személyi szabadság megsértése bűntettének, és a Btk. 197. §-ának (1) bekezdése szerinti erőszakos közösülés bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabásánál figyelembe jövő bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság nagyrészt feltárta. A megyei bíróság további súlyosító körülményként értékelte a vádlott terhére a gátlástalan, útonálló módon történő elkövetést. Ugyanakkor az enyhítő körülmények köréből kirekesztette a "sértett közrehatására" történő utalást.
A vádlott által elkövetett cselekmények tárgyi súlyára, a megváltozott jogi minősítésre tekintettel - figyelemmel a súlyosító körülményekre is - a városi bíróság által kiszabott büntetés kirívóan enyhe, ezért azt a megyei bíróság 2 évi börtönbüntetésre súlyosította.
Figyelemmel elsősorban az erőszakos közösülés bűntetteként elbírált bűncselekmény kiemelkedő társadalomra veszélyességére, a megyei bíróság nem látott lehetőséget a kiszabott börtönbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére, így ezt a rendelkezést mellőzte.
A másodfokú bíróság a vádlottat méltatlannak találta a közügyekben részvételre, ezért mellékbüntetésül a közügyektől 2 évre eltiltotta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 739/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás