BK BH 1997/111
BK BH 1997/111
1997.03.01.
A személyiségi jogokat sértő cselekmények körében az egyén cselekvési szabadságának a sérelme esetén a kényszerítés bűntette helyett a személyi szabadság megsértése bűntettét kell megállapítani, ha az erőszakkal vagy fenyegetéssel elkövetett cselekmény a sértett mozgási, helyváltoztatási vagy a tartózkodási hely megválasztásának a lehetőségétől való megfosztásban jelentkezik (Btk. 175. §, 174. §).
Az F.-i Bíróság katonai tanácsa végzésével az I-IV. r. sorkatonai szolgálatot teljesítő honvéd vádlottakkal szemben a kényszerítés bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őket megrovásban részesítette.
A tényállás szerint a sorkatona vádlottak 1996. január 13-án 19 óra körüli időben az alegységük elhelyezési körletének hálótermében tartózkodtak, és itt beszélgetés során elhatározták, hogy J. Z. honvéd katonatársukat korábbi magatartása miatt "megleckéztetik". Ezt követően a sértettet a hálókörletbe hívták, őt közösen megragadták, az egyik ágyra lenyomták, és ott lefogva tartották. Felsőtestén a zubbonyát felhúzták, majd a II. r. vádlott a hasát csókolgatni kezdte, és az I. r. és III. r. vádlott a tiltakozó sértett nyakát több helyen kiszívta. Ezután a vádlottak a sértettet elengedték. A cselekmény elkövetésének nemi célzata nem volt. A sértett a cselekmény következtében a nyakán elöl és kétoldalt összesen 3 rb. vérbeszűrődéses jellegű lágyrész sérülést szenvedett el, mely sérülések 8 napon belüli gyógytartamúak voltak.
A sértett könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész által a jogi minősítés miatt bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül az első fokú határozatot. Ennek során megállapította, hogy a végzés tényállása megalapozott, azt csupán azzal egészítette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a sértett fogva tartása kb. 20 percig tartott.
Az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményét kényszerítés bűntetteként értékelte azzal az indokkal, hogy a sértett személyi szabadságának a korlátozása csupán egyik eleme a kényszerítés bűntettének. A cselekmény teljes körű értékelése a kényszerítés bűntettének a törvényi tényállását valósítja meg. A fogva tartás, a mozgásban és helyváltoztatásban való akadályozás eszközcselekménye az érdeksérelemmel járó erőszakos magatartásnak, ugyanis a sértett katonatársai erőszakos magatartásának eredményeként kényszerült eltűrni, hogy csókolgassák és a nyakát kiszívják. A célzat nem szexuális jellegű, hanem a barátnőjével kapcsolatos viszonyának a stabilitását veszélyeztette, és egyben az emberi méltóságát sértette.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy ez a jogi álláspont, valamint annak indokolása téves.
A kényszerítés és a személyi szabadság megsértésének bűntette azonos jogtárgyat sértő cselekmény, a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények körében nyert elhelyezést. A kényszerítés azonban kisegítő jellegű, subsidiarius bűncselekmény, és csak akkor valósul meg, amikor más bűncselekmény nem állapítható meg. Az egyetlen magatartással elkövetett szabadság és emberi méltóság elleni bűncselekmény látszólagos alaki halmazatban áll az egyéb speciális bűncselekményekkel, és ez esetben önállóan nem értékelhető. A vádlottak mintegy 20 percig a mozgásában, helyváltoztatásában erőszakkal akadályozták a katonatársukat, egyben kizárólag megleckéztetés jelleggel sérülést is okoztak, mely érdeksérelemmel járt, ugyanis másnap - a vádlottak által is tudottan - a sértettet a barátnője meglátogatta, és észlelte a sértett nyakán levő elváltozást. A cselekmény végrehajtásának módja és jellege a sértett emberi méltóságát érintette. Ez a sérelem azonban a katonatársak részéről nem okozott olyan fokú és mértékű jelentős érdeksérelmet, amely a személyi szabadság megsértésének minősített esetét megalapozná. A megleckéztetést - ha az durva és megalázó jellegű volt is - nem a bosszú motiválta, amely az aljas indok vagy cél megállapítását vonhatná maga után.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottak cselekményét a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette, amelyet a négy vádlott társtettesként valósított meg.
Az elsőfokú bíróság az általa felsorolt bűnösségi tényezőkre tekintettel, a cselekmény tárgyi súlyát is helyesen megítélve, törvényesen döntött akként, hogy a cselekmény olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, amely büntetés kiszabását nem indokolja. Ezért törvényes a büntetőeljárást megszüntető és a vádlottakkal szemben intézkedésül megrovást alkalmazó első fokú döntés. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az első fokú végzés minősítését a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben pedig azt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1072/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás