BK BH 1997/112
BK BH 1997/112
1997.03.01.
A kitartottság bűntette megállapításának az a feltétele, hogy a kitartó üzletszerűen – tehát rendszeres haszonszerzésre törekedve – folytasson üzletszerű kéjelgést, a kitartott pedig az ebből származó folyamatos juttatást egészben vagy részben a maga részére megszerezze;
e feltételek hiányában a cselekmény a segítőként elkövetett tiltott kéjelgés szabálysértését valósíthatja meg [Btk. 206. §, Sztv. 13. §, 48. § (1) bek. g) pont, 92. §].
A városi bíróság a vádlottat kitartottság bűntette miatt, mint visszaesőt 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott 1994. augusztus közepe után - közelebbről meg nem határozható időpontban - a feleségével és annak a barátnőjével élt egy háztartásban. Mivel nem volt pénzük, felvetődött közöttük, hogy a pénzhiány leküzdése érdekében a felesége barátnője - B. V. - egy parkolóban kamionosokkal pénzért közösülni fog. B. V. ebbe beleegyezett, a vádlott pedig vállalkozott arra, hogy a közeli bokrokban figyel és "vigyáz" B. V.-re. B. V. 1994. augusztus 22-én legalább két ízben közösült, illetve fajtalankodott az általa kiválasztott kamionosokkal, melyért ellenértékül 2000 forintot és 20 DM-et kapott. A kapott pénzt a vádlottnak adta, aki azt az élelmezésükre költötte.
B. V. és a vádlott felesége újabb kamionosokra várakozott, amikor a rendőrjárőr 1994. augusztus 23-án igazoltatta, majd a rendőrségre előállította, eközben a vádlott a bokrokban elrejtőzve figyelt. A vádlott ebben az időszakban a megélhetését biztosító jövedelemmel vagy vagyonnal nem rendelkezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlott és a védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül. A megállapított tényállást megalapozottnak találta, és ezért az irányadó volt a felülbírálat során.
I. Téves volt az elsőfokú bíróságnak az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetése, mely a jogszabály helytelen értelmezésére és alkalmazására vezethető vissza. A Btk. 206. §-a szerint a kitartottság bűntettét az valósítja meg, aki az üzletszerű kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát.
A kitartottság bűntette miatt eljáró bíróságnak elsősorban azt kell elbírálnia, hogy a kitartó üzletszerű kéjelgést folytató személy-e. A törvény a kitartó részéről nem csupán az üzletszerűséget követeli meg, hanem annak a folytatását is. Az üzletszerű kéjelgés folytatása akkor állapítható meg, ha a közösülést avagy fajtalanságot megvalósító személy hasonló jellegű cselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik (Btk. 137. § 7. pont). Az üzletszerű kéjelgést az valósítja meg, aki a szexuális cselekményeket több, egymástól elkülönülő alkalommal fejti ki, amelyből a prostitúcióra - a pusztán vagyoni előny érdekében, személyválogatás nélkül, a nemi partner személye iránti közömbösséget feltételező nemi kapcsolatra - mint életmódra, életformára egyértelműen lehet következtetni. Az alkalmi, eseti jellegű, anyagi ellenszolgáltatás fejében megvalósuló szexuális kapcsolat - ha nem bizonyítható a rendszeres haszonszerzésre törekvés és az ilyen jellegű tevékenység folytatására irányuló szándék - szabálysértési szankciót vonhat ugyan maga után, nem alapozza meg azonban az "üzletszerű kéjelgés folytatásának" a megállapíthatóságát. Ennek tisztázására azért van szükség, mert bár maga az "üzletszerű kéjelgés" az elkövető terhére a jelenlegi törvényi szabályozás szerint már nem bűncselekmény, a prostitúcióhoz kapcsolódó más bűncselekmények törvényi tényállása tartalmazza az üzletszerű kéjelgés folytatásának a fogalmát (Btk. 205. §-a = üzletszerű kéjelgés elősegítése, Btk. 206. §-a = kitartottság). Más részről a kitartás - amely tartalmilag eltartást jelent ugyan, de arra utal, hogy az elkövető részben vagy egészben nem törvényes megélhetési forrásból tartja fenn magát - csak akkor állapítható meg, ha az üzletszerű kéjelgést folytató személy rendszeresen ad nem jelentéktelen mértékű juttatásokat a kitartottnak. A juttatások rendszeres elfogadásával megvalósuló elkövetési magatartás folyamatos jellegű, és éppúgy mint az üzletszerű kéjelgés folytatása, tehát maga a prostitúció, kialakult vagy kialakítani szándékozott, nem kívánatos és társadalmilag nem elfogadott életmódot, életformát feltételez.
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított, és a megyei bíróság által is irányadónak tartott tényállásból bizonyíthatóan csak az a következtetés volt levonható, hogy B. V. két ízben közösült pénzért a vádlott tudtával úgy, hogy a vádlott a közelben elrejtőzött és jelenlétével B. V. biztonságát kellett biztosítania. A kapott pénzt a vádlott, a vádlott felesége és B. V. közösen elköltötték, majd másnap egy hasonló próbálkozás alkalmával a cselekmény a rendőrjárőr közbelépése folytán megszakadt.
Az eljárás során nem volt kétséget kizáró tényként megállapítható - és ilyen adatot az irányadó tényállás helyesen nem is tartalmaz -, hogy B. V. ezen alkalmi szabálysértési törvénybe ütköző pénzszerzési módon túlmenően rendszeres haszonszerzésre törekedve, más alkalmakkor is vagyoni előny fejében létesített volna, avagy szándékozott létesíteni szexuális kapcsolatot. Nem bizonyítható tehát, hogy B. V. prostitúciót folytatott. Ugyanakkor nem állapítható meg - az irányadó tényállás alapján - az sem, hogy rendszeres, nem jelentéktelen mértékű juttatásokat kapott és fogadott volna el a vádlott akár B. V.-től akár bárki mástól, aki üzletszerű kéjelgést folytatna.
Arra sem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, hogy kifejezetten megállapodott volna B. V. és a vádlott arra nézve, hogy a jövőben B. V. prostitúciót folytat, és az ellenszolgáltatásból részben vagy egészben rendszeresen eltartja a vádlottat. Ez esetben - kétséget kizáró bizonyítékok mellett - szóba kerülhetett volna a bűncselekmény kísérlete. A megállapított és irányadó tények csupán alkalmi pénzszerzésre utalnak mind a vádlott, mind a közösülést megvalósító B. V. részéről.
Minderre figyelemmel a vádlott a tényállásban írt cselekménye a törvényi tényállási elemek hiányában nem valósítja meg a Btk. 206. §-ában írt bűncselekményt.
II. Vizsgálta a megyei bíróság, hogy a vádlott tényállásbeli cselekményével megvalósított-e szabálysértést.
A többször módosított 1968. évi I. törvény (Sztv.) 92. §-ának (1) bekezdése tartalmazza a "tiltott kéjelgés" szabálysértésének a tényállását, amelyet az követ el, aki pénzért közösül vagy fajtalankodik, és 10 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
A tényállásban írt esetben, miközben B. V. kamionosokkal pénzért közösült, a vádlott a közelben elbújva - az előzetes megbeszélésüknek megfelelően - mintegy "vigyázott" B. V.-re, tevékenysége pszichikailag az egyébként szabálysértést megvalósító elkövetőre szándékerősítőleg hatott. Ezáltal a vádlott az Sztv. 13. §-a szerinti segítői minőségben megvalósította az Sztv. 92. §-ának (1) bekezdésében írt tiltott kéjelgés szabálysértését.
Ezért a megyei bíróság - megváltoztatva az első fokú ítéletet - a vádlottat a Btk. 208. §-ába ütköző kitartottság bűntettének vádja alól felmentette, megállapítva egyúttal, hogy elkövette az Sztv. 92. §-ában írt tiltott kéjelgés szabálysértését az Sztv. 13. §-a szerinti segítőként.
Figyelemmel a szabálysértés súlyára és elsősorban az elkövetés, valamint az elbírálás között eltelt hosszú időre, amelynek folytán az elévülés beálltáig kevesebb, mint 3 hónap hiányzott, továbbá figyelemmel arra a tényre, hogy az elkövetőt azon túl, hogy hosszú ideig állt az eljárás hatálya alatt, még kényszerintézkedés is sújtotta, a megyei bíróság nem tartotta szükségesnek büntetés alkalmazását, hanem az elkövetőt az Sztv. 20. §-a alapján figyelmeztetésben részesítette, egyúttal a segítőként megvalósított tiltott kéjelgés szabálysértése miatt indult eljárást az Sztv. 48. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján megszüntette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 167/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás