BK BH 1997/115
BK BH 1997/115
1997.03.01.
A pszichológiai szakértői vizsgálat és ennek keretében a poligráfos vizsgálat eredménye – más bizonyítékokkal együtt – figyelembe vehető a büntetőeljárás során [Be. 5. § (3) bek., 60. § (3) bek., 68. §, Btk., 166. § (1) bek., (2) bek. a), b) és f) pont].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat felbujtóként, előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt 12 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte;
a II. r. és a III. r. vádlottakat társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ezért a II. r. vádlottat 12 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra;
a III. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés végett; a II. r. és a III. r. vádlottak és védőik a tényállás téves megállapítása miatt és felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le. Eljárási szabálysértés nélkül történt a poligráf alkalmazása a II. r. vádlott esetében. Az első fokú ítélet a pszichológiai szakértői vizsgálattal kapcsolatban a következőket fejtette ki:
A nyomozás során elvégezték a II. és a III. r. vádlottak pszichofiziológiai vizsgálatát. A bíróság meghallgatta a vizsgálatot végző mindkét pszichológust a vizsgálati módszerekre, a vizsgálat lefolyására, a vádlottak viselkedésére, a feltett kérdésekre és a bemutatott képsorokra adott reakciókra nézve.
Már a vizsgálat elején tisztázást nyert - és ezt a vádlottak később sem vitatták -, hogy a II. r. és a III. r. vádlott egyáltalán nem ismerte a sértetteket, és egyikük sem járt korábban a sértettek lakásában.
A vádlottak fiziológiai reagálása a lakás jellemzőbb tárgyainak bemutatására (pl. a sértett szobájában levő tükrös szekrényre, a hálószobában lévő poszterre és a sértettek hullájára) azt igazolta, hogy mindkét vádlott személye a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható. Arra a kérdésre pedig, hogy "ketten voltak-e", a III. r. vádlott spontánul és ösztönösen igennel válaszolt, noha előtte, amikor a kérdéseket megbeszélték, végig nemmel válaszolt. A pszichológusok ezt nevezik "spontán igaz reakciónak" amikor a vizsgált személy szinte gondolkodás nélkül megadja a helyes választ. A bíróság a pszichológus szakértők véleményét meggyőzőnek találta, és azt a következtetést is, hogy a vádlottak összefüggésbe hozhatók a bűncselekménnyel. Noha a vádlottak tagadták, hogy valaha is jártak a sértettek lakásán, a vizsgálatokon a berendezési tárgyakra adott reakciók mást igazoltak, a holttestekre adott reakció is felismerést jelzett.
Ez a vizsgálati eredmény - amely a bíróság szerint aggálymentes a II. r. vádlott estében is - egy a bizonyítékok láncolatában, és figyelembe véve az egyéb, már felsorolt tényeket is, jelentős, mert olyan tényt igazol, amit a II. és III. r. vádlottak az eljárás során tagadtak.
Az eljárási hibáktól mentesen lefolytatott eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg. A Legfelsőbb Bíróság a korábbi, hatályon kívül helyező végzésében foglalt útmutatásokat is betartva, a rendelkezésre álló bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben gondosan értékelte, és erről a mérlegelő tevékenységről az ítéletben számot adott, az indokolási kötelezettségét is teljesítette.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott védőjének azt az álláspontját, hogy a poligráfos vizsgálat eredményét ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből. A Be. 5. §-ának (3) bekezdése az ún. "szabad bizonyítás" elvét rögzíti, mely szerint a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz és bizonyíték, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet; a hatóságok ezeket egyenként és összességükben szabadon értékelik, és ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el. Ennek korlátja csupán a bizonyítás törvényességére vonatkozó, a Be. 60. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint a Be. rendelkezéseivel ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye bizonyítékként nem vehető figyelembe. Mivel azonban a poligráfos vizsgálat során nem sértették meg a törvény rendelkezéseit, annak eredménye bizonyítékként felhasználható volt. (Legf. Bír. Bf. 11 535/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás