BK BH 1997/116
BK BH 1997/116
1997.03.01.
A tanács összetételében történt változások miatt elölről kezdett tárgyaláson elkövetett sorozatos és lényeges eljárási szabálysértések és jegyzőkönyvezési hiányosságok az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi felülbírálatra alkalmatlanná tehetik [Be. 10. §, 64. § 66. § (2) bek., 87. § (1) és (4) bek., 115. § (2) bek. d) pont és (3) bek., 163. § (4) bek., 197. §, 198. § a) pont, 203. § (3) bek., 261. § (1) bek.].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő felmentés, másodlagosan pedig a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.
A legfőbb ügyész átiratában számos eljárásjogi, jegyzőkönyv-vezetési, illetve tényállásbeli és indokolásbeli hiányosság felsorolása mellett a tényállásnak a kiegészítését és az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezési tárgyaláson a védő a fellebbezést módosított tartalommal, az ítélet hatályon kívül helyezése iránt tartotta fenn. Azt az álláspontját fejtette ki, hogy az első fokú eljárásban elkövetett perrendi szabálysértések az ügy érdemét is érintették; a tényállás hiányos volta, iratellenessége, az indokolási kötelezettség elmulasztása pedig alkalmatlanná teszi az első fokú ítéletet annak érdemi felülbírálatára. A legfőbb ügyészség a fellebbezési tárgyaláson szintén az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt.
A védői fellebbezés és a legfőbb ügyészi indítvány alapos. A megyei bíróság ítélete a II. r. vádlott tekintetében kihirdetéskor - 1995. május 29. napján - jogerőre emelkedett, ezért a Legfelsőbb Bíróság csupán az I. r. vádlott vonatkozásában bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét. Ennek során észlelte, hogy a megyei bíróság az alábbi perrendi szabályok megsértésével folytatta le az eljárást:
1. Az elsőfokú bíróság az ügyben első ízben 1995. február 20. napján tartott tárgyalást, majd a tanács összetételében történt változás miatt 1995. május 29. napján megismételte azt, a megismételt tárgyalásról készített jegyzőkönyv szerint azonban a vádirat ismertetésére nem került sor [Be. 198. § a) pont].
2. Az I. r. vádlott a vallomás megtagadásának a jogával nem élt, ennek ellenére részletes kihallgatása nem történt meg [Be. 87. § (1) bek.], ehelyett a tanács elnöke csupán "ismertette" a korábbi tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt vallomását, és ezáltal megsértette a szóbeliségnek és a közvetlenségnek a Be. 10. §-ában foglalt eljárási alapelveit is.
3. Az I. r. vádlottnak tárgyalási és a nyomozati vallomásai között lényeges körülményekre nézve ellentmondás volt, de az elsőfokú bíróság a Be. 87. §-ának (4) bekezdésében írtak figyelmen kívül hagyásával ennek az okát nem tisztázta. Az I. r. vádlott nyilatkozatai közül csak azt a nyomozati vallomását ismertette, amely a személyi adatain kívül mást nem tartalmazott.
4. A Be. 115. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni - egyebek mellett - az eljárásban részt vevő személy képviselőjének és a tanúnak a nevét, a Be. 1 15. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint pedig az eljárási cselekmény menetét akként kell rögzíteni, hogy a jegyzőkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is ellenőrizni lehessen. Ez utóbbi törvényhely értelmében a jegyzőkönyvet a hatóság tagja és a bírósági eljárásban a jegyzőkönyvvezető is aláírja. Az itt idézett perrendi szabályok ellenére a tárgyalási jegyzőkönyv egyetlen helyen sem utal arra, hogy az I. r. vádlott védelmében ki járt el; a jegyzőkönyvből nem tűnik ki annak a tanúnak a neve, akinek vallomását rögzítették; csak a szöveg tartalmából állapítható meg, hogy az az ügyészi perbeszédet tartalmazza; a tárgyalási jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető nem írta alá.
5. A megismételt tárgyalásról a bíróság az igazságügyi elmeorvos szakértőt és a szerológus szakértőt nem értesítette, ennek ellenére mindkét szakvéleményt felolvasta [Be. 203. § (3) bek.].
6. D. S.-né tanút illetően az I. r. vádlott azt vallotta, hogy a sértett bántalmazásában - egy karóval - ő is részt vett, G. T. tanúra ugyanilyen tartalommal a II. r. vádlott is tett a nyomozás során terhelő vallomást. A terhelő adatok ellenére a tanács elnöke a tanúkat a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti mentességi jogukra - amely szerint megtagadhatják a válaszadást azzal a kérdéssel kapcsolatban, amellyel magukat vádolnák bűncselekmény elkövetésével - nem figyelmeztette [Be. 66. § (2) bek.].
7. D. S.-né tanúnak a tanács elnöke nem adott módot arra, hogy vallomását összefüggően előadja [Be. 6 4. § (1) bek.], ehelyett a nyomozati vallomását felolvasta, és ezzel a Be. 10. §-a szerinti alapelveket sértette meg.
8. Nem került sor e tanú és az I. r. vádlott vallomása között mutatkozó ellentmondás feloldásának szembesítéssel történő megkísérlésére [Be. 64. § (2) bek.].
A perrendi szabálysértéseknek ez a sorozata - még ha azok némelyike a fellebbezési eljárásban orvosolható is lett volna - nemcsak kétséget ébresztett az első fokú eljárásnak a törvényességét illetően, hanem az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással volt.
9. A megyei bíróság a bizonyítékok sokoldalú mérlegelését igénylő indokolási kötelezettségének az elmulasztásával a Be. 163. §-ának (4) bekezdésében írt perrendi szabályt is megsértette.
Mindezek a törvénysértések együttesen az ítélet átfogó megalapozatlanságát - a tényállás felderítetlenségét, hiányos voltát, iratellenességét - eredményezték [Be. 239. § (2) bek. a), b), c) pont, 261. § (1) bek.].
A fentebb taglalt eljárásjogi szabálysértésekre is visszavezethető okokból az ítélet érdemi felülbírálatra teljes mértékben alkalmatlannak bizonyult.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a módosított védői fellebbezést és a legfőbb ügyészi indítványt alaposnak találta, és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Az eljárást a tárgyalási szaktól kell megismételni. (Legf. Bír. Bf. IV. 551/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás