BK BH 1997/117
BK BH 1997/117
1997.03.01.
Nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy a háromévi szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett miatt indult ügyben az 1995 évi LXI. tv. hatálybalépése után kitűzött tárgyalást az ügyész távollétében tartotta meg, habár az ügyész korábban a vádiratban bejelentette, hogy a részvétele a tárgyaláson kötelező [Be. 19. § (1) és (2) bek., 90. § (2) bek.; 1995 évi LXI. tv. 1. §].
A városi ügyészség a bírósághoz érkezett vádiratában az I. r. és a II. r. vádlottal szemben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádat. A vádiratában feltüntette, hogy az ügyész részvétele a Be. 19. §-ának (1) bekezdése alapján kötelező.
A vádirati tényállás szerint - mellyel a későbbiek során azonos tényállást állapított meg a bíróság mindkét vádlott vonatkozásában - a vádlottak rendszeresen jártak a helyi kórház műveseállomására művesekezelésre. A kezeléssel kapcsolatos utazási költségeket a megyei egészségbiztosítási pénztár megtérítette.
Az I. r. vádlott 1991. október 26-tól 1993. május 22-ig mintegy 79 esetben az utalványain olyan utazási időpontokat tüntetett fel, mely alkalmakkor művesekezelésen nem járt, és ezeket az utalványokat a társadalombiztosítási igazgatóság pénztárába elszámolásra benyújtotta. A fenti módon kitöltött utazási utalvány alapján 36 910 forintot vett fel jogtalanul, amelyből utóbb 18 455 forintot visszafizetett. A fentieken túl az I. r. vádlott 1993. május 17-én 4 db olyan utazási igazolást nyújtott be az édesanyja nevére kiállítva, melyben 16 kezelést szerepeltetett, holott az édesanyja csupán egy alkalommal járt kezelésen. A vádlott részére 7320 forint útiköltség kifizetése azonban nem történt meg. Az I. r. vádlott az utazási igazolásokhoz mellékelte az édesanyja által adott, a pénz felvételére szóló meghatalmazást de a tanúk nevét a vádlott maga hamisította alá.
A II. r. vádlott 1991. december 3-tól 1993. április 29-ig összesen 74 esetben az útiköltség-utalványain olyan utazási időpontokat tüntetett fel, mely alkalmakkor nem volt művesekezelésen. Ezeket az utazási utalványokat benyújtotta elszámolásra a társadalombiztosítási igazgatósághoz, ahol a II. r. vádlott 43 242 forintot jogtalanul vett fel.
Az elsőfokú bíróság 1995. március 17-én tartott az ügyben először tárgyalást, ahol a II. r. vádlott szabályszerű idézésre nem jelent meg, és a távolmaradását orvosi igazolással kimentette, ezért az elsőfokú bíróság az ő vonatkozásában a büntetőügyet elkülönítette.
Az I. r. vádlott vonatkozásában az 1995. június 14-én megtartott tárgyaláson az ügyész részvételével döntést hozott. Megállapította, hogy az I. r. vádlott megvalósította a folytatólagosan elkövetett csalás bűntettét és a magánokirat-hamisítás vétségét, ezért őt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A végzés ezen a napon jogerőre emelkedett.
Ezt követően az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott elkülönített ügyében 1995. november 15-ére tárgyalást tűzött ki, amely határnapról - a tárgyalási jegyzék másodpéldányával - értesítette az ügyészséget. A tárgyalási jegyzéken azonban azt tüntette fel, hogy a büntetőügyben az ügyész nem vesz részt. 1995. szeptember 1-jén ugyanis hatályba lépett a Be. 90. §-ának az 1995. évi LXI. törvény 1. §-ával módosított (2) bekezdése, amely szerint a vétségi eljárás szabályait kell alkalmazni az olyan bűntett miatt folytatott eljárásban, amelyre a törvény 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel. Az említett törvény átmeneti rendelkezése szabályozta azt is, hogy a módosítást a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
Az ügyészség a törvényes határidőben megküldött tárgyalási jegyzék alapján részvételi szándékát nem jelentette be, de írásbeli indítványt sem terjesztett elő a II. r. vádlott vonatkozásában.
Az elsőfokú bíróság az 1995. november 15. napjára kitűzött tárgyaláson a bizonyítási eljárást lefolytatta, és az ügyész távollétében érdemi döntést hozott, megállapította a II. r. vádlott vonatkozásában, hogy elkövette a folytatólagosan elkövetett csalás bűntettét és a magánokirat-hamisítás vétségét, és ezért a vádlottat 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést eljárási szabálysértés miatt, az elsőfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezése végett.
A főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helyezze hatályon kívül. A megyei bíróság megállapította, hogy a városi bíróság nem valósított meg eljárási szabálysértést, amikor 1995. november 15-én az ügyész távollétében tartott érdemi tárgyalást. Az 1995. szeptember 1-jén hatályba lépett 1995. évi LXI. törvény 1. §-a ugyanis ekkor már lehetőséget adott arra, hogy a városi bíróság a vétségi eljárás szabályait alkalmazhassa. A II. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróság az említett törvény hatálybalépése előtt még a tárgyalást nem kezdte meg, erre az ő vonatkozásában először 1995. november 15-én került sor, a tárgyalást kitűző végzés is 1995. október 12-én kelt.
A városi bíróság az ugyancsak 1995. október 12-i keltezésű tárgyalási jegyzékkel szabályszerűen értesítette az ügyészt arról, hogy a II. r. vádlott vonatkozásában tárgyalást tart. Az ügyészségnek tehát a tárgyalási jegyzék alapján módja lett volna nyilatkozni abban a vonatkozásban, hogy a tárgyaláson részt kíván-e venni, és erre nézve az indítványát írásban előterjeszthette volna.
A Be. 18. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata szerint az ügyész megtekintheti az ügy iratait, és a bírósági döntés előtt az ügyben felmerülő valamennyi kérdésben indítványt tehet. Ezzel kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság kifejtette azt az álláspontját, hogy az ügyésznek ez a jogosultsága nem jelenti azt, hogy minden olyan esetben, amikor az ügyész a tárgyaláson nem vett részt, a bíróságnak a tárgyalás valamennyi fejleményéről tájékoztatást kell adnia. Csupán a törvényben kötelezően előírt esetben kell az ügyész figyelmét ezzel kapcsolatosan jogaira felhívni.
Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben az ügyész részvétele már nem volt kötelező az ügyész a tárgyalási határnaptól a tárgyalási jegyzék másodpéldánya alapján időben értesült, ezért őt az elsőfokú bíróság nem akadályozta abban, hogy a törvényes jogait gyakorolhassa.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság határozata egyéb vonatkozásban is megalapozott, a tényállást a bizonyítékok gondos és okszerű mérlegelésére alapította, abban a megyei bíróság megalapozatlanságot nem észlelt, így az irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Helyesen állapította meg, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményeket, és a cselekmények jogi minősítése is törvényes.
Maradéktalanul felismerte a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket és ezekre, valamint a bűncselekmények tárgyi súlyára figyelemmel helyesen járt el, amikor a vádlottal szemben intézkedést alkalmazott.
A megyei bíróság a megalapozott érdemi döntésre is figyelemmel megállapította, hogy az ügyészi indítvány elmaradása - amelyet az ügyészség a bíróság terhére ró - a Be. 261. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján nem tekinthető olyan eljárási szabálysértésnek, ami az ítéletet lényegesen befolyásolta volna. A tárgyalás során elkülönített két vádlott által megvalósított bűncselekmények nagyfokú hasonlósága, az I. r. vádlott vonatkozásában megtett ügyészi indítvány, valamint az ennek megfelelő bírói döntés is ezt támasztja alá.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Veszprém Megyei Bíróság Bf. 817/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás