1177/B/1997. AB határozat
1177/B/1997. AB határozat*
1998.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés alapján indult alkotmányossági vizsgálat ügyében meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítés kulcsairól, tételeiről szóló 151/1989. (XII. 28.) MT rendelet módosításáról rendelkező – már hatályban nem lévő – 68/1991. (V. 30.) Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése alkotmányellenes. Az alkotmányellenes rendelkezés a Zalaegerszegi Városi Bíróságon a 7.Kp.20.659/1997. számon folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.
I n d o k o l á s
I.
A Zalaegerszegi Városi Bíróság Lágler Márta felperesnek az APEH Hatósági Főosztály alperes ellen indult 7.Kp. 20.659/1997. sz. alatt folyamatban lévő közigazgatási perében az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 38. § alapján a fenti számon hozott végzésével az eljárást felfüggesztette, és kérte az ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítását.
A bíróság álláspontja szerint a fogyasztási adóról és az árkiegészítésről szóló – már nem hatályos, de az ügyben alkalmazandó – 1989. évi LI. törvény (a továbbiakban: Fat.) 10. §-ával ellentétes rendelkezést tartalmaz a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés kulcsairól rendelkező 151/1989. (XII. 28.) MT rendeletet módosító 68/1991. (V. 31.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a, mert azzal, – a törvény feltételei szerint már megnyilt – árkiegészítési igény érvényesítésének lehetőségét az azonnal hatálybalépő és új kikötéseket tartalmazó rendelkezéssel elvonta. Mindez szerzett jogokat is sért az indítványozó szerint.
Az árkiegészítés igénybevételi határidejét az R. ugyanis március 31-re, illetve augusztus 31-re korlátozta, holott a törvény csupán a számlában megjelölt teljesítés napját, illetve az ellenérték átvételének napját jelöli meg az igényérvényesítés időpontjaként. Mindez – álláspontja szerint – sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését is.
II.
Az indítvány megalapozott.
Az Alkotmánybíróság a már hatályban nem lévő, de a folyamatban lévő bírósági eljárásban alkalmazandó rendelkezéseket az indítvány keretei között vizsgálta, és a következőket állapította meg.
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló – az ügyben irányadó – Fat. 10. § (1) bekezdése a következőkről rendelkezik:
„Az árkiegészítés attól a naptól igényelhető, amelyet a termék értékesítéséről, illetve a szolgáltatás nyújtásáról kiállított számlán a teljesítés időpontjaként feltüntettek, vagy amelyen az ellenértéket készpénzben kiegyenlítik. Az az adóalany, aki a jogszabályban előírt könyvvezetési kötelezettségének pénzforgalmi szemléletben jogosult eleget tenni, az ellenérték kiegyenlítésének időpontjától igényelheti az árkiegészítést.”
A törvény zárórendelkezései között, a 16. § (4) bekezdésében a Minisztertanács (a Kormány) részére a következő felhatalmazást adta:
„A Minisztertanács felhatalmazást kap, hogy rendeletben állapítsa meg a költségvetési törvényben előírányzott bevételek, illetve kiadások keretei között, az 1. és 2. számú mellékletben szereplő termékek és szolgáltatások után fizetendő fogyasztási adó, illetve igényelhető fogyasztói árkiegészítés, e törvényben meghatározott mértékein belül az alkalmazandó konkrét kulcsokat vagy tételeket, s ezek hatálybalépésének időpontját.”
Az R. 2. § (3) bekezdése szerint:
„Ha az adóalany az 1991. május 31. előtt kiadott és 1991. május 31-ig beváltott tüzelőanyag-utalványok ellenében legkésőbb 1991. augusztus 31-ig teljesíti a tüzelőanyag-szállítást, a fogyasztói árkiegészítést igénybe veheti.”
A tüzelőanyagok után nyújtható árkiegészítést 1991. május 30-án kihirdetett R. hatályba lépésének napjával, június 1-jével lényegében megszüntette. A 2. § (3) bekezdése ehhez képest késlelteti a hatálybalépést a már beváltott tüzelőanyag-utalványok esetében.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotónak van jogosítványa arra, hogy egy korábban bevezetett kedvezményt vagy költségvetési támogatást a jövőre nézve ne tartson fenn.
Alkotmányos jogállamban azonban az ilyen változtatás nem sérthet már megszerzett jogot, nem teremthet a gazdasági élet szereplői számára kiszámíthatatlan, váratlan helyzetet. A Kormány nyilvánvalóan ennek kívánt formálisan eleget tenni e késleltetett hatálybaléptetéssel.
Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy az R. a 2. § (3) bekezdésében foglalt megoldás nem felel meg az alkotmányossági követelményeknek.
Szerzett jogot sért ugyanis azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja a törvény által megfogalmazott feltételeket. Az igényérvényesítés megnyíltát a Fat. az „ellenérték kiegyenlítése”, illetőleg „kiállított számlán a teljesítés időpontjaként feltüntetett időpont”-hoz köti. Az R. ehhez képest új leszűkítő feltételeket állít: a Fat. idézett rendelkezése szerint a már megnyílt és érvényesített igény teljesítését is korlátozza, azt az 1991. augusztus 31-ig történő teljesítéshez köti. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló perben az igényérvényesítés 1991. augusztus 31-ig való „késleltetési” lehetősége a felperes helyzetét nem oldja meg megnyugtató módon, mivel a bíróság megállapítása szerint a felperes – bízva az akkor hatályos jogi szabályozásban – már 1991. januárjában szerződést kötött a szenet szállító szénbányával és a vevők igényeit csak az e szerződés szerinti ütemezésben volt képes kielégíteni.
Az árkiegészítés költségvetési támogatás. A költségvetési támogatás alanya – ha a törvény által számára biztosított igénnyel él – az állam (állami költségvetés) és közötte létrejött adójogviszonyból folyóan az árkiegészítésre az adóalanynak alanyi joga keletkezik. Az ilyen jog megvonására az R-ben írt formában nem kerülhet sor.
A 11/1991. (III. 29.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá, hogy a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét (...).” (ABH 1991, 34, 35.)
A 21/1993. (IV. 2.) AB határozat utalva e korábbi határozatra kimondja azt is, hogy „az Alkotmánybíróság felfogásában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság alkotmányi elvéhez kapcsolódik A jogbiztonság pedig – az Alkotmánybíróság értelmezésében – az államtól és a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek és a norma címzettjei számára is értelmezhetőek és követhetőek legyenek. A jogbiztonság e szempontjainak súlyos megsértése egyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság sérelmét is jelenti.” (ABH 1993, 172, 180.)
Amikor tehát a Kormány úgy vonta meg a tüzelőutalványok alapján járó árkiegészítést, hogy a megnyílt igények kielégítését, új feltételek beiktatásával megvonta, szerzett jogokat sértett meg. Az igényérvényesítés új feltételeinek megállapítására egyébként – a Fat. 16. § (4) bekezdését figyelembe véve – a Kormánynak felhatalmazása sem volt. Az R. 2. § (3) bekezdés szűkítő rendelkezése pedig a Fat 10. § (1) bekezdésével került ellentétbe. Ez pedig sérti az Alkotmány 35. § -át, és ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiság elvével.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 68/1991. (V. 30.) Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése alkotmányellenes, és a folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.
Budapest, 1998. március 31.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás