BK BH 1997/118
BK BH 1997/118
1997.03.01.
A nyomozati szakban levő ügyben az előzetes letartóztatás törvényi feltételeinek a megállapítása során a bíróság a bizonyítékokat annyiban vizsgálhatja, hogy azok alapján a bűncselekményre vonatkozó alapos gyanú megállapítható-e;
nincs azonban lehetősége az ellentétes bizonyítékok szembeállítására, a bizonyító erejük mérlegelésére és a valóságtartalmuk vizsgálatára [Be. 92. § (1) bek. a) és b) pont, 95. § (1) bek., 379/B. § (1) és (6) bek.].
A városi bíróság végzésével az erőszakos közösülés bűntette miatt a rendőrkapitányságnál folyamatban levő büntetőügyben az őrizetben levő gyanúsított előzetes letartóztatásának az elrendelése iránti ügyészi indítványt elutasította. A végzés indokolása szerint a városi ügyészség indítványa értelmében alapos a gyanú arra, hogy a gyanúsított a sértettel erőszakkal közösült. Az indítvány tartalmazza azt is, hogy ezenkívül más nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetésével is alaposan gyanúsítható, erre vonatkozóan azonban az indítvány csupán azt a tényállást rögzíti, hogy a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket részben gyermekkorú, részben fiatalkorú sértettek sérelmére követte el. Az ügyészség a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozással tartotta szükségesnek az előzetes letartóztatás elrendelését.
A gyanúsított a nyomozás során tagadta a cselekmények elkövetését, a letartóztatás után megtartott bírói meghallgatáson is azt állította, hogy nem követte el azokat a bűncselekményeket, amelyeket az ügyészi indítvány tartalmaz.
A bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló eddigi adatok alapján a gyanúsított tagadásával szemben nem állapítható meg az alapos gyanú arra vonatkozóan, hogy az indítványban megjelölt nemi erkölcs elleni bűncselekményeket elkövette volna. A meghallgatás során a bizonyítékok nem mérlegelhetők, ennek ellenére abban a vonatkozásban állást kell foglalni, hogy az alapos gyanú megléte megállapítható-e vagy sem. A bíróság az utóbbi körülmény vizsgálata során azt állapította meg, hogy a sértett bizonytalan vallomást tett, állítása szerint is a gyanúsított lakásáról azért igyekezett elmenni, mert időre vissza kellett mennie a kollégiumba. A nyomozati iratokhoz becsatolt orvosi igazolás szerint a sértett semmiféle olyan sérülést nem szenvedett, ami az erőszakos közösülés véghezvitelére utalna. Az indítványban szereplő másik sértett - akivel állítólag a gyanúsított ugyancsak erőszakkal közösült - vallomásában azt állította, hogy 11 éves korában ismerte meg a gyanúsítottat, majd ez után egyszer elvitte magával a gyanúsított a lakására, ahol őt lefogta, és ezután közösült vele. Ez utóbbi tanú a jegyzőkönyvben rögzített vallomása szerint 1980-ban született, jelenleg 16. életévében van. A sérelmére megtörtént cselekmény viszont állítása szerint 11 éves korában történt. A jegyzőkönyv arra vonatkozóan semmiféle adatot nem tartalmaz, hogy a sértett 5 év távlatából miként tud visszaemlékezni arra, hogy cselekmény mikor történt a sérelmére. Ez utóbbi alapján bizonytalan, hogy a cselekmény akkor történt-e, amikorra azt a sértett előadja, de bizonytalan az is, miként történt a cselekmény végrehajtása. Az utóbb felsorolt személyek értelmi fogyatékosok, és emiatt a vallomásaik ugyancsak nem elegendőek annak a megállapítására, hogy az alapos gyanú fennáll a sérelmükre elkövetett bűncselekmények tekintetében. Mindezekre figyelemmel a városi bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló ügyészi indítványt elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az ügyészi indítvány elutasítása miatt, a gyanúsított előzetes letartóztatásának az elrendelése végett.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint a gyanúsított vonatkozásában a kényszerintézkedés alkalmazásának az általános feltétele, a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja nem áll fenn. Figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság döntését - bár a határozatának indokolásában leszögezte, hogy "a meghallgatás során a bizonyítékok nem mérlegelhetők" - a bizonyítékok bizonyító erejének olyan értékelésére alapította, melyre az eljárás jelen szakaszában nincs törvényes lehetőség.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a gyanúsított alaposan gyanúsítható 2 rb., a Btk. 197. §-ának (1) bekezdésében meghatározott - figyelemmel egyik esetben a Btk. 210. §-ára is - erőszakos közösülés bűntettével. Az ezt megalapozó bizonyítékok - a sértett tanúk vallomása, továbbá B. J., K. K., K. I.-né tanúvallomásai, az orvosi igazolás és a videokazetták - rendelkezésre állnak.
A bíróságnak kétségtelenül a rendelkezésére álló bizonyítékok vizsgálata alapján kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a bűncselekmény elkövetésének gyanúja fennáll-e, és amennyiben fennáll, abban, hogy ez a gyanú alapos-e. Ennek azonban a bizonyítékok egységes, legfeljebb felsorolásszerű megnevezésükig terjedő értékelésével kell megtörténnie. A bíróságnak a meglévő - akár ellentétes tartalmú - bizonyítékokat összességükben kell alkalmasnak találnia az alapos gyanú megállapítására. Nincs tehát lehetősége az ellentétes tartalmú bizonyítékok szembeállítására, bizonyító erejük mérlegelésére és valóságtartalmuk vizsgálatára. Ezt egyrészt a bíróság - a közvetlenség elvének sérelme nélkül - csak a tárgyaláson felvett bizonyítás, illetve a tárgyalás anyagává tett bizonyítékok vonatkozásában teheti meg, másrészt az eljárás jelen szakaszában a büntetőjogi főkérdések megnyugtató eldöntéséhez szükséges bizonyítékoknak csak a töredéke áll rendelkezésre.
A fentieken túlmenően a másodfokú bíróság álláspontja szerint fennállnak az előzetes letartóztatás elrendelésének az ún. különös feltételei is. Az alapos gyanúval érintett bűncselekmények és a várható büntetés súlyossága folytán alapos okkal lehet arra következtetni, hogy a gyanúsított szabadlábon maradása esetén megszökne, illetve a hatóság elől elrejtőzne. Fennáll annak veszélye is, hogy a kényszerintézkedés elmaradása esetén az eljárást megnehezítené. Az egyes videofelvételeken látható gyermek és fiatalkorú személyek azonosítása csak részben történt meg. A további sértettek felkutatását, a rájuk vonatkozó nyomozati cselekmények lefolytatását a gyanúsított szabadlábon maradása veszélyezteti.
A fenti indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogorvoslattal támadott határozatát megváltoztatta, és a gyanúsított előzetes letartóztatását a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontján írt okból az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, legfeljebb azonban egy hónap leteltéig elrendelte. (Baranya Megyei Bíróság Bkf. 226/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás