PK BH 1997/119
PK BH 1997/119
1997.03.01.
Kereskedelmi forgalomban nem tulajdonostól csak akkor lehet tulajdonjogot szerezni, ha a szerződést engedéllyel bíró természetes vagy jogi személy köti (pl. eladóként, bizományosként, lízingbe adóként) üzleti körén belül. Nem tulajdonos megbízottól kereskedelmi forgalomban nem lehet tulajdonjogot szerezni [Ptk. 118. § (1) bek.].
A felperes módosított keresetében 823 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A keresetlevelében előadta, hogy az A. Autókölcsönzőnek bérautókénti hasznosításra átadott VW Passat típusú személygépkocsiját 1993. augusztus hónapjának végén egy parkolóból ismeretlen tettes ellopta. A gépkocsi bérlője, B. J. a tényt azonnal jelentette a rendőrségen, és arról őt az A. vezetője értesítette. A felperes akkor olyan tájékoztatást kapott a rendőrőrsön, hogy a hasonló esetekben országos körözést szoktak elrendelni. 1993. október elején a felperes levelet kapott egy ismeretlen személytől, amelynek tartalmából megtudta, hogy a gépkocsit L. L. a K. Kereskedelmi Bt. közvetítésével megvásárolta N. N.-től A felperes ezután tudta meg a Gy.-i Rendőrkapitányságon, hogy a gépkocsi országos körözését a B. Megyei Rendőrfőkapitányság korábban nem rendelte el, csupán három megyére kiterjedően ún. regionális körözés kiadása történt augusztus 28-án. Időközben felmerült annak gyanúja, hogy a gépkocsit a feljelentő B. J. lopta el, aki ellen - egyéb bűncselekmények miatt is - folyt az eljárás.
A B. Megyei Rendőr-főkapitányság október 18-án kiadta az országos körözést, amelyet november 3-án visszavontak.
A bűnügyben eljárt K.-i Rendőrkapitányság 1994. január 11-én kelt határozatával elutasította a felperesnek az időközben lefoglalt, de L. L.-nél hagyott gépkocsi kiadására irányuló kérelmét, mert ő a Ptk. 118. §-ának (1) bekezdésére alapított tulajdonszerzésre hivatkozott. A felperes a keresetlevelében előadta még, hogy a gépkocsi többször gazdát cserélt, mielőtt L. L. megvette volna.
A felperes álláspontja szerint a Belügyminisztérium alperesnek az államigazgatási jogkörben elkövetett mulasztása - az országos körözés kiadásának mellőzése - eredményezte azt, hogy L. L. a gépkocsin tulajdonjogot szerezhetett, és végső soron ez okozta a károsodását. A módosított kereset szerinti főkövetelésből 423 000 forint a gépkocsi értéke és 400 000 forint az elmaradt haszon.
Az alperes a kereset elutasítását kérte: nem róható mulasztás a terhére, mert a regionális körözést azonnal elrendelték, utóbb az országos körözést is kiadták. Álláspontja szerint a felperes kárigényét a bűncselekmény ismertté vált elkövetője ellen érvényesítheti. A kár összegszerűségét nem tette vitássá.
Az elsőfokú bíróság az alperest a módosított kereset szerint kötelezte kártérítésre a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 349. §-ának (1) bekezdése alapján. Rámutatott az alperes Körözési Szabályzatának tartalmára, amely szerint minden adat rendelkezésre állt ahhoz, hogy az országos körözést elrendeljék, és ennek hiánya okozta, hogy a rendőri szervek nem tudtak időben intézkedni, és még arra hivatkozott, hogy L. L. kereskedelmi forgalomban történt adásvétel folytán megszerezte a gépkocsi tulajdonjogát.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében a kereset elutasítását kérte. Az első fokú eljárásban tett nyilatkozatainak fenntartása mellett arra is hivatkozott, hogy a körözés elrendelése nem a közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenység, csupán a büntetőeljárás egyfajta intézkedése, így a jogviszony elbírálása nem vonható a Ptk. 349. §-a alá.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletében utalt az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásra és az arra alapított döntést jogszerűnek minősítette. Kifejtette, hogy a körözés elrendelése-a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK 42. számú állásfoglalása értelmében - a rendőrségnek a közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenysége. Az alperes alkalmazottja az országos körözés elrendelésének elmulasztásával közvetett módon a felperes károsodását okozta. A felperes nem volt köteles a kár érvényesítése iránt a közvetlen károkozóval szemben fellépni; nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy az alperessel szemben érvényesítse a követelését.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kereset elutasítását kérte. Kérelmében első helyen arra hivatkozott, hogy az országos körözés elrendelése csupán lehetőség, amely a mérlegelés körébe tartozik, így annak elmulasztása nem alapozza meg az alkalmazott s így az alperes magatartásának vétkességét. Másodsorban kétségessé tette azt, hogy L. L. kereskedelmi forgalomban vásárolta a gépkocsit, s ezzel tulajdont szerzett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerinti államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti kötelezettség a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség speciális esete. Eszerint a felelősség megállapítására - a 349. § (1) bekezdésében írt további feltételek fennállása esetén - csak akkor kerülhet sor, ha valaki mással szemben olyan jogellenes magatartást tanúsít, amely az adott esetben felróható is, és a magatartással okozati összefüggésben kár keletkezik. Ha e feltételek bármelyike is hiányzik, a kártérítő felelősség megállapítására nincs lehetőség. Ebből okszerűen következik, hogy a bíróság hivatalból vizsgálni köteles valamennyi feltétel megvalósulását akkor is, ha az a személy, akitől kártérítést követelnek, egyszerűen csak a kereset elutasítását kéri. Nem szükséges tehát az alperesnek valamennyi feltétel meglétének hiányára utalni, ugyanakkor a követelés összegszerűségének az elfogadása nem minősül a jog elismerésének is.
Az első- és a másodfokú ítélet indokolásából megállapítható, hogy a bíróságok csupán a felróhatóság kérdését tették vizsgálat tárgyává, azt, hogy az alperes alkalmazottai úgy jártak-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Ebben a keretben helyes álláspontot foglaltak el. Helytálló hivatkozással állapították meg, hogy az alperes alkalmazottai mulasztottak, amikor a rendelkezésükre álló adatok alapján nem rendelték el a gépkocsi országos körözését, amely különben a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységnek minősül.
A kártérítés egyéb feltételeinek vizsgálata azonban elmaradt. Nem derítették fel a bíróságok, hogy az alperes felróható magatartása folytán kárt szenvedett-e a felperes, s így a magatartás ennek folytán jogellenessé vált.
Azoknak a személyeknek a felróható magatartása, akikért az alperes helytállni tartozik, az által válhatott jogellenessé - legalábbis a ténylegesen felmerült kár esetében -, ha a felperes biztosan és véglegesen elvesztette a gépkocsi tulajdonjogát vagy azért, mert az országos körözést nem rendelték el azonnal, vagy azért, mert a büntetőeljárás során a gépkocsit nem adták ki a felperesnek. Ebben a kérdésben azonban az elsőfokú bíróság egyáltalán nem állapított meg tényállást. Ítéletének indokolásában csupán arra tett utalást, hogy az országos körözésről időben hozott intézkedés hiánya folytán a rendőrhatóság a forgalmi engedélybe több új tulajdonos tulajdonjogát bejegyezte. Erre helyes eljárás esetén nem kerülhetett volna sor, ekként "nem történhetett volna meg az, hogy az ellopott gépkocsin a bűncselekmény elkövetését követően a kereskedelmi forgalomban tulajdonjogot lehessen szerezni". A tulajdonjog megszerzése körében a másodfokú bíróság is csak a rendőrségi határozat indokaira utalt, amellyel megtagadták a gépkocsinak a felperes részére történő kiadását. Ha a törvény kivételt nem tesz, tulajdonjogot átruházással csak tulajdonostól lehet szerezni [Ptk. 117. § (1) bek.].
A Ptk. 118. §-ának (1) bekezdése szerint kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos. A törvény nem határozza meg a kereskedelmi forgalom fogalmát, sem azokat a szerződéseket, amelyeket kereskedelmi forgalomban kötött és tulajdonjogot eredményező szerződésnek kell tekinteni. Általában azok a megállapodások sorolhatók ebbe a körbe, amelyeket engedéllyel bíró természetes vagy jogi személy üzleti körén belül köt eladóként, bizományosként, lízingbe adóként stb. a másik féllel, aki így szerez - származékos módon - tulajdonjogot. Ebből következik, hogy nem lehet "kereskedelmi forgalomban" tulajdonjogot szerezni megbízottól, mert ő a szerződésben csak képviselőként vesz részt, így a vevő stb. a tulajdonjogát nem tőle származtatja. Még inkább vonatkozik ez arra az esetre, ha az egyébként kereskedelmi tevékenységet kifejtő személy csupán közvetítőként vagy ügynökként jár el, és a szerződő feleket - közvetítői (ügynöki) díj ellenében - csupán összehozza az ügyletkötésre, akik azután a szerződést a saját nevükben önállóan kötik meg, s emellett a közvetítő (ügynök) a saját felelősségét teljeskörűen ki is zárja.
A bíróságok nem derítették fel a K. Kereskedelmi Bt.-nek az N. N. és L. L. szerződésében játszott szerepét. A szerződés szövegéből, kölcsönösen annak 6. pontjából azonban eddig arra lehet következtetni, hogy a bt. ténykedése nem haladta meg a közvetítői szerepkört. Ugyanakkor a bíróságok nem derítették fel azt sem, hogy korábban nem jött-e létre olyan szerződés, amely kereskedelmi forgalomban kötött szerződésnek minősül, amely után már nem volt akadálya a tulajdonszerzésnek. A felperes pedig a keresetlevelében szerződések sorát adta meg, de a bíróságok a szerződéseket nem szerezték be, és így ezeket, de még az október 6-i, az iratokhoz másolatban csatolt, hamisnak nevezett szerződést sem vizsgálták érdemben. Az elsőfokú bíróság értékelhető bizonyíték nélkül állapította meg azt is, hogy a gépkocsi forgalmi engedélyébe több új tulajdonos nevét bejegyezték.
Ha L. L. a gépkocsira nem szerzett tulajdonjogot, a felperes az N. L. szerződés folytán nem vesztette el a tulajdonjogát, csupán a dolog birtokát vonták el tőle. Mivel a tulajdonjogból fakadó jogosítványok erősebbek a kártérítési igénynél, a felperes ebben az esetben a gépkocsi kiadását követelheti a birtokostól, amely már nem a kártérítési követelések sorrendiségét, illetőleg a felelősök közötti választási jogosultságot jelenti. Természetesen fel kell deríteni a gépkocsi jelenlegi helyét, helyzetét, és módot kell biztosítani a felperesnek arra, hogy ha erre lehetőség van, külön perben érvényesítse a tulajdonjogát. Ha az erre irányuló pert megindítja, a kártérítési per annak befejezéséig a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján felfüggeszthető. Az alperes felelőssége a tényleges kárra vonatkozóan csak akkor kerülhet szóba, ha a felperes a tulajdonjogát valóban elvesztette, mert a felróható magatartás csak a kár bekövetkezése folytán válhat jogellenessé.
Vizsgálat tárgyává kell tenni azonban az okozati összefüggés fennállásának kérdését is. Az alperes kártérítési felelősségének a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha egyértelművé válik, hogy a felperes a tulajdonjogát az országos körözés időben történt elrendelésének elmulasztása okából vesztette el. Itt különös gonddal kell összevetni a tulajdonjog elvesztésének és az azonnali körözés kiadása lehetőségének időpontjait, az utóbbinak - a rendőri szervekhez történő - "átfutási idejét". E kérdés megválaszolása az elmaradt haszon nagyságára is kihatással lehet.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot a fentieknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. X. 21 006/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás