1191/B/1997. AB határozat
1191/B/1997. AB határozat*
2002.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedés rendjéről szóló 1988. évi I. törvény 43. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult, miután a Megyei Közlekedési Felügyelet határozatával az indítványozó tulajdonában lévő, az országos közút külterületi szakasza mellett kihelyezett reklámtábla elbontására kötelezte. A határozat alapjául a közúti közlekedés rendjéről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 12. § (3) és (4) bekezdéseit 1996. március 15-ei hatállyal módosító 1996. évi X. törvény 2. §-ában foglalt rendelkezés szolgált, amely az országos közutak külterületi szakaszai mellett, meghatározott távolságon belül reklámtábla, reklámhordozó és egyéb reklámcélú berendezés elhelyezését megtiltotta, s a jogszabály-módosítás hatálybalépésekor már kihelyezett reklámtáblák eltávolítására 1997. március 15. napjáig adott haladékot.
Az indítványhoz csatolt iratokból megállapíthatóan az indítványozó az elsőfokú államigazgatási határozat kézhezvétele után rövid idővel az Alkotmánybírósághoz fordult, és az indítványát képező határozott kérelmében a Kkt. 43. §-a utólagos alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az szerinte sérti a tulajdonnal való rendelkezés szabadságát. Álláspontja szerint a támadott törvényi szabályozás a közlekedés biztonságának veszélyeztetésétől függetlenül valamennyi, a törvény hatálya alá eső állampolgári tulajdon vonatkozásában kötelezettséget ír elő, valamint nem rendelkezik a korábban felépített építmények lebontásának esetére kártérítésről vagy kártalanításról. Ez pedig szerinte az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jogot sérti.
A Kkt. 43. §-át az indítvány benyújtása után a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló 1997. évi XC. törvény úgy érintette, hogy annak (1) bekezdése módosult, egyidejűleg új (2) bekezdéssel került kiegészítésre és a korábbi (2)–(3) bekezdés jelölését (3)–(4) bekezdésre változtatta.
2. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése szerint:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
3. Az Alkotmánybíróság eljárásában az indítvány elbírálásakor a Kkt. következő rendelkezéseit vizsgálta:
„43. § (1) A közút kezelője a közút melletti ingatlanon, annak rendeltetésszerű használatát lényegesen nem akadályozó módon közúti jelzést, mozgatható hóvédművet, illetőleg – kártalanítás ellenében – azon, az alatt vagy felett műtárgyat helyezhet el vagy tarthat fenn.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint köteles tűrni a közúti jelzés elhelyezését az ingatlannak nem minősülő építmény, továbbá a villany-, telefon- és egyéb oszlop tulajdonosa is.
(3) A közútnak hófúvás és környezeti károk elleni védelme, valamint a közút környezetének a közúti közlekedés károsító hatásától való megóvása érdekében a közút mellett a veszélyeztetett helyeken erdő, fasor vagy cserjesáv telepíthető. Az erre a célra telepített vagy alkalmas erdőt védelmi rendeltetésű erdőnek kell nyilvánítani. A telepítéshez meg kell szerezni a szükséges földterület tulajdon- vagy kezelői jogát.
(4) A közút, illetőleg az épülő közút melletti ingatlan a fenntartási, építési munkák elvégzése céljából kártalanítás ellenében – kisajátítás nélkül – meghatározott időre igénybe vehető.”
II.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a alapján az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az eljárás tárgyát az Abtv. 38. § (1) bekezdésében szabályozott, bírói kezdeményezésre induló utólagos normakontroll és az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz eseteit kivéve a hatályos jogszabályok alkotmányossági vizsgálata képezi. Az indítványozó alkotmányjogi panasz helyett az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos normakontrollt kért. A jelen eljárás tárgyául szolgáló jogszabály módosítása nem változtatott az indítványban sérelmezett Kkt. 43. §-ában szereplő, a szabályozás lényegét képező kérdésen. A módosítás csupán a jogszabály által érintett tulajdoni tárgyak és a korlátozás körét bővítette oly módon, hogy az indítványozó által tulajdonsértőnek ítélt jogszabály hatályban maradt. Az indítvány ilyen módon történő elbírálása a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatnak megfelelően történt, amely szerint a felülvizsgálni kért rendelkezések helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó és így az Alkotmánybíróság eljárásának akadályát nem képezi. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 456., 457.)
2. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozatlan.
A Kkt. 1. §-a szerint a „törvény célja, hogy a közúti közlekedés alapvető feltételeinek, az abban résztvevő személyek és szervezetek jogainak és kötelezettségeinek a meghatározásával elősegítse a közúti személy- és áruszállítási szükségletek kielégítését, a közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő korszerű járműállomány és közúthálózat kialakítását, működését, a közutak védelmét.” Ebben a körben rendelkezik a Kkt. 43. §-a a közút melletti ingatlanok igénybevételének szabályairól.
Az itt szereplő rendelkezések – így a közúti jelzés és hóvédmű ideiglenes, közúti műtárgy tartós elhelyezése, védelmi erdő telepítéshez a tulajdon- vagy kezelői jog megszerzése, továbbá fenntartási és építési munkák elvégzése céljából az ingatlan igénybevétele – az Alkotmánybíróság álláspontja szerint egyértelműen tulajdoni korlátozásnak minősülnek.
„Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. Az alapjogkorlátozás szükségessége, illetve elkerülhetetlensége vizsgálatánál itt eleve figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány 13. § (2) bekezdése a kisajátításhoz csupán a 'közérdeket' kívánja meg, azaz, ha az értékgarancia érvényesül, ennél szigorúbb 'szükségesség' nem alkotmányos követelmény. A tulajdon társadalmi és gazdasági szerepe, különösen az egyes szabályozó intézkedések beleilleszkedése adott gazdaságpolitikai feladatokba, egyébként is sokkal nehezebbé teszi a szükségesség vagy elkerülhetetlenség megállapítását, mint más alapjogok esetében, ahol inkább lehetséges általános érvényű viszonyítás. Demokratikus társadalomban természetes, hogy a tulajdont érintő gazdasági és szociális kérdésekben a 'közérdeket' igen eltérően ítélik meg. A törvénnyel érvényesített 'közérdek' alkotmánybírósági vizsgálata ezért nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem – még ha formálisan nem is a 'közérdek' fennállására irányul, hanem a 'szükségesség-arányosság' ismérveit alkalmazza – arra kell szorítkoznia, indokolt-e a közérdekre hivatkozás, illetve, hogy a 'közérdekű' megoldás nem sért-e önmagában is valamely más alkotmányos jogot (például a hátrányos megkülönböztetés tilalmát)… Az Alkotmány a 13. § (2) bekezdés szerinti kisajátításhoz azonnali, feltétlen és teljes kártalanítást követel meg. Az Alkotmánybíróság azonban megállapíthatja a tulajdonkorlátozás más eseteiben is, hogy az arányosság csak adott kártalanítás mellett áll fenn.” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 381–382.]
Jelen ügyben a törvényalkotó által a Kkt. 1. §-ában megjelölt célok kellő indokoltságát adják a megvalósítandó közérdeknek, elérésére használt eszközök a legszükségesebb mértékben érintik a közutak melletti ingatlanok tulajdonosainak jogi helyzetét. Az igénybevétel alapvető esetben a Kkt. 43. § (1) bekezdésében írtak szerint az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem akadályozhatja. Az így alkalmazott korlátozás arányos mértékű, az ezen való túlterjeszkedés esetére a törvény kártalanítást, illetve a tulajdon- vagy kezelői jog megszerzését írja elő. Kártalanítás nélkül csak időleges igénybevételre kerülhet sor. Mindezek elbírálása a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezekkel a súlyosabb korlátozásokkal szemben fennálló értékgarancia követelményének is megfelel a szabályozás, így a törvényalkotó eleget tett az Alkotmány által nyújtott tulajdoni védelemből eredő kötelezettségének.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2002. február 18.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás