PK BH 1997/120
PK BH 1997/120
1997.03.01.
I. A közös tulajdonnak "megváltás" útján történő megszüntetésére irányuló szerződés a "megváltási ár" meghatározása nélkül nem tekinthető létrejöttnek [Ptk. 148. § (2) bek., 205. § (2) bek.].
II. A megváltási ár jelentős részének korábban történt felvétele esetén a kamatigény elbírálásának szempontjai [Ptk. 301. § (1) bek., Csjt. 31. § (5) bek.].
III. Az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel nem támadott rendelkezése ellen felülvizsgálati kérelemnek nincs helye [Pp. 228. § (3) bek., 271. § (1) bek. a) pont].
A peres felek 1970-ben kötött házasságát a bíróság 1986-ban, részítélettel felbontotta, miután életközösségük 1985 márciusában, az alperes elköltözésével megszűnt. A bíróság a felek egyenlő arányú közös tulajdonában lévő házas ingatlan használatát megosztotta. A felperes azonban az alperes visszaköltözését - a végrehajtás elrendelése ellenére - megakadályozta.
A felperes a keresetében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését kérte oly módon, hogy a bíróság az alperes tulajdoni hányadát adja az ő tulajdonába, az alperes pedig a közös tulajdon társasházzá alakítását kérte.
1987. november 24-én a felperes jogi képviselője peren kívüli írásbeli egyezségi ajánlatot tett az alperesnek, amelyben - egyebek között - 300 000 forint ügyvédi letétbe helyezése mellett a közös tulajdon megszüntetésének a keresetével egyező megszüntetésére tett javaslatot. A letétbe helyezett összegről a felperes úgy rendelkezett, hogy az az alperes részére akkor fizethető ki, ha a lakásvégrehajtás megszüntetését kéri, és kijelentette, hogy amennyiben a bíróság őt (a felperest) további összeg fizetésére kötelezi, azt hajlandó az ítélet szerint egy összegben teljesíteni.
Az alperes képviselője 1987. december 2-án a felperes ajánlatát elfogadta: nem ellenezte, hogy a tulajdoni hányadát a felperes magához váltsa, feltéve, hogy a már letétben lévő összeget az alperes átveheti, és a felperes kötelezettséget vállal arra, hogy a bíróság által megállapításra kerülő megváltási árat utóbb - a 300 000 forintot a bíróság által megállapított összegre kiegészítve - kifizeti.
A felek megállapodását követően az alperes a lakásvégrehajtás megszüntetését kérte, és a 300 000 forintot 1987. december 4-én az ügyvédi letétből felvette.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felek házastársi közös vagyonát megosztotta. Az ingatlant az ítélethozatalkori (1991-es) - a felperes külön beruházásai nélkül számított - 1 660 000 forintos forgalmi érték figyelembevételével 830 000 forint megváltási áron a felperes tulajdonába adta. Ebbe az összegbe a felperes 300 000 forint összegű részteljesítését és annak 1987. december 3-tól az ítélethozatalig járó 208 000 forint kamatát beszámítva, a felperes 322 000 forint megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá a felperest, hogy a közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztása fejében 59 973 forint értékkülönbözetet, valamint 1985. április 1-jétől az ítélethozatalig járó használati díjként - az alperes gyermektartásdíj és egyéb címeken fennálló tartozásait beszámítva - 43 850 forintot fizessen meg az alperesnek.
A felperes a fellebbezésében a megváltási ár összegére, az alperes gyermektartásdíj-hátralékának számítására, valamint az ingó vagyonleltár három tételére vonatkozó ítéleti rendelkezéseket támadta. Álláspontja szerint a közös tulajdon már 1987 decemberében a felek levélváltás útján létrejött megállapodásával megszűnt, ezért a megváltási árat az akkori forgalmi érték alapján kell megállapítani, amely - a fennálló OTP-tartozással csökkentve - 749 000 forint volt. Az alperes tulajdoni hányadénak értéke tehát 374 500 forint, amelyből a kifizetett 300 000 forintot levonva a felperes 74 500 forint megváltási árat köteles az alperesnek megfizetni.
Az alperes a csatlakozó fellebbezésében a megváltási ár felemelését, és a felperes javára a kamat elszámolásának mellőzését kérte.
A másodfokú bíróság az ítéletével a felperest használati díj címén terhelő marasztalás összegét - a beszámításra kerülő összeget az alperes terhére módosítva - 39 620 forintra, az ingó értékkiegyenlítést 45 713 forintra leszállította, a megváltási ár összegén azonban nem változtatott. Ítéletének az utóbbi rendelkezéssel összefüggő indokolása szerint 1987-ben a felek között a közös tulajdon megszüntetése körében érvényes szerződés nem jött létre. Annak ugyanis a XXV. PED értelmében elengedhetetlen alaki kelléke lett volna a vételár (megváltási ár) meghatározása. A megváltási ár tekintetében viszont a felek egyező akaratnyilatkozatot nem tettek, annak megállapítását - a felperes 300 000 forint részteljesítésének rögzítése mellett, amely az alperes lakáshelyzetének rendezését szolgálta, a bíróságra bízták. A felperes ezért az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a közös tulajdon megszüntetésekori forgalmi érték alapján számított megváltási árat köteles az alperesnek - a részteljesítés és annak kamata beszámításával - megfizetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes - fellebbezési kérelmével egyezően - a megváltási ár leszállítását, továbbá azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mellőzze a használati díj fizetésére kötelezését, tekintettel arra, hogy a közös tulajdon már 1987-ben megszűnt.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a megváltási ár 208 000 forinttal történő felemelésére irányult. Arra hivatkozott, hogy ennek az összegnek a kamatkénti elszámolása téves, mert a házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkező ítélet jogerőre emelkedéséig az értékkülönbözet után kamat nem jár.
A felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Abban az esetben, ha a közös tulajdont a tulajdonostársak szerződéssel szüntetik meg olyan módon, hogy egyikük a másik tulajdoni illetőségét magához váltja, a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján a megfelelő ellenérték meghatározása olyan lényeges kérdés, amely nélkül a szerződés nem jött létre. Ezzel összefüggésben - analógiaként - a másodfokú bíróság helyesen utalt a vételár meghatározásának szükségességére az adásvételi szerződésekkel kapcsolatban. A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy sem a felperes 1987. november 24-i egyezségi ajánlata, sem az alperes 1987. december 2-i válasza a megváltási ár összegét nem tartalmazza, sőt annak megállapítását mindketten a bíróságra bízták, egybehangzóan kijelentve, hogy az alperes részére 1987. december 4-én kifizetett 300 000 forintot részteljesítésként számolják el. Mindezekből következik, hogy a közös tulajdon a bíróság ítéletének jogerőre emelkedésével szűnt meg, az alperes tulajdoni hányada ebben az időpontban került a felperes tulajdonába, a felperes ezért az ítélethozatalkori forgalmi érték alapján számított megváltási árat köteles az alperesnek - részteljesítése és annak törvényes kamata beszámításával - megfizetni. Egyébként az ismertetett levélváltás szerint ez volt mindkét fél egybehangzó akarata. Nem sértett tehát jogszabályt a bíróság, amikor a megváltási ár összegét meghatározta.
A felperes a fellebbezésében a használatidíj-fizetési kötelezettségét nem vitatta, csupán az abba beszámításra kerülő gyermektartásdíj-hátralék összegét kifogásolta. Az első fokú ítéletnek a használatidíj-fizetési kötelezettségre és annak összegére vonatkozó rendelkezése ezáltal a Pp. 228. §-ának (3) bekezdése értelmében első fokon jogerőre emelkedett. A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen. A Legfelsőbb Bíróság ezért a használati díj tekintetében a jogerős ítélet felülvizsgálatát mellőzte.
II. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a házastársi közös vagyon megosztása esetén az egyik volt házastársat terhelő értékkülönbözet után kamat csak a jogerős ítéletben megállapított teljesítési határidő eredménytelen elteltétől jár. Az adott esetben azonban az alperes a közös tulajdont megszüntető jogerős ítélettel megállapított megváltási ár jelentős részét évekkel a házastársi közös vagyon megosztása előtt felvette, és azt saját céljaira használta fel. Tekintettel arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésére a jogerős ítélet meghozatalakori forgalmi érték figyelembevételével került sor, az alperes méltánytalan vagyoni előnyhöz jutna, ha a felperes korábbi ún. részteljesítése után a bíróság a törvényes kamatot [Ptk. 301. § (1) bek.] nem számolná el. A jogerős ítélet tehát a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésével összhangban rendelkezett a 208 000 forint kamat beszámításáról.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-ára tekintettel irányadó 81. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett a perköltség viseléséről. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 092/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás