PK BH 1997/127
PK BH 1997/127
1997.03.01.
Tartós mozgáskorlátozottság miatt érvényesített kártérítés mértéke és a nem vagyoni kárpótlás iránti követelés elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 355. § (4) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 520 000 forint kártérítést és ennek törvényes kamatát, valamint 500 000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek 1989. június 28. napjától járó évi 20%-os kamatát. A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a felperest 1989. május 17-én motorbaleset érte, amelynek következtében a jobb lábán nyílt sípcsonttörést és a jobb lábszár középső harmadában roncsolt lágyrész sérüléseket szenvedett, továbbá darabosan törött a jobb csípőízületi vápa is. A felperest a baleset után az alpereshez szállították, ahol a nyílt sípcsonttöréssel kapcsolatos műtéti gyógykezelését ellátták. Ezt követően a felperes június 28-án ellenőrzésre jelentkezett, s ekkor ismerték fel a csípőízületi sérülését és a csípőficamot. Ez utóbbiak megszüntetésére műtétet végeztek, majd a felperes hosszabb ideig állt intézeti és kórházi kezelés alatt. Ezek után is a felperesnél a levált combfej nem gyógyult csontosan, álízület alakult ki, amelynek következtében a felperes jobb lába 5 cm-rel rövidebb a másiknál, csípőízületi mozgásában súlyosan korlátozott, időnként gennyes folyamatok lépnek fel. Ezek következtében a felperes munkaképesség-csökkenése 67%-os, az állapota nem végleges, abban javulás, de rosszabbodás is bekövetkezhet.
A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy az alperes által fel nem ismert vápatörés és csípőficam a felperesnél a közúti baleseti sérülésből származó károsodás következményeit lényegesen súlyosbította. Az indokolás szerint a felperes baleseti sérülésének kisebb súlyú következményei orvosi mulasztás miatt váltak lényegesen súlyosabbá, a diagnosztikai tévedés és a kellő gondosság hiánya miatt, ezért a bekövetkezett eredményben az alperes mulasztása szerepel nagyobb súllyal. Ennek alapján az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 355. §-a alapján köteles kártérítés fizetésére. A kár összegszerűségét illetően a felperesnek jár 320 000 kereset-kiegészítés és 200 000 forint személygépkocsi beszerzéséhez, mert a felperes állapota miatt a tömegközlekedésben való részvétele jelentősen nehezített, ugyanakkor a felperes korábban sem rendelkezett önálló járművel. Ezekre tekintettel az alperes a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján köteles megfizetni az ezek alapján meghatározott többletköltséget. A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a károsult felperes személyi körülményeit, életkorát, a káresemény miatt bekövetkezett rokkantságát és az egészségkárosodásának maradandó következményeit tekintve 500 000 forint alkalmas a nem vagyoni hátrányok enyhítésére.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatásával további 360 000 forint vagyoni kártérítés megállapítását és a nem vagyoni kártérítés 3 500 000 forintra történő felemelését kérte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
Nem helytálló a felülvizsgálati kérelemnek az a fejtegetése, amely szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdését. A bíróság az említett rendelkezés alapján járó vagyoni károk körében megfelelően értékelték a felperes tartós mozgáskorlátozottságát, és ennek következtében azt a költséget (kárt), amely ennek a hátránynak a kiküszöbölésére szolgál azzal, hogy a károkozó felelősségének megfelelően került meghatározásra a károkozó alperes magatartásával összefüggő kártérítés mértéke.
A jogerős ítélet a felperes nem vagyoni kárpótlási követelése elbírálásánál helyesen a Ptk. korábban hatályos 354. §-ának eredeti szövegét vette alapul, s ennek alapján helytállóan vette számba a kialakult hátrányokat s a károkozás hátrányos következményeit, de nem helyesen értékelte ezek súlyát.
A baleset folytán a felperest megillető nem vagyoni kárpótlás mértékének a meghatározásánál a károsult személyi körülményeit, a társadalomban elfoglalt helyzetét, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggését kell döntő súllyal értékelni, és az adott esetben szükséges mérlegelni azokat a hátrányokat is, amelyek a munkaképesség elvesztésében, illetőleg annak következményeiben állnak.
Ezek körében megfelelően figyelembe kell venni a felperes életkorát, azt, hogy a károkozás hátrányos következményei fennmaradnak, ezek a mindennapi életben a felperest akadályozzák, élettevékenységét jelentősen korlátozzák. A felperes a jövőben arra kényszerül, hogy a megváltozott adottságaihoz igazodó életmódot alakítson ki, és szükségképpen feladni kényszerül olyan lehetőségeket, amelyekkel a hasonló korú egészséges emberek élhetnek. A nem vagyoni kárpótlás mértékét ezért olyan összegben kell megállapítani, amely megfelelően biztosítja a felperes megfelelő kárpótlását. A felperes esetében feltárt valamennyi tényező fentieknek megfelelő mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság arra a következményre jutott, hogy a jogerős ítéletben megállapított összeg helyett 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés alkalmas a nem vagyoni hátrányok enyhítésére, az elnehezült életvitel megkönnyítésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében - tárgyaláson kívül eljárva - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a felek a felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik, míg a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján a felülvizsgálati illetéket az állam viseli. (Legf. Bír. Pfv. III. 22 955/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás