BK BH 1997/13
BK BH 1997/13
1997.01.01.
Nem alapozza meg a bíró elfogultságon alapuló kizárását az a körülmény, hogy a vádirat benyújtása után, a tárgyalás előkészítése során hozott végzésével a vádlott pénzének a zár alá vételét rendelte el, és ezért a védő – államigazgatási jogkörben okozott kárra hivatkozással – a bíróság ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérte [Be. 34. § (2) bek., 35. § (1) bek. c) pont, 40. §, 106. §].
A városi ügyészség a városi bíróság előtt 1995. július 13-án vádat emelt 12 vádlottal szemben 38 617 rb. csalás és a devizagazdálkodás jelentős értékre elkövetett megsértésének a bűntette miatt. Indítványozta a nyomozás során elrendelt zár alá vétel, valamint az I., a II., és a III. r. vádlottak előzetes letartóztatásának az elsőfokú ítélet kihirdetéséig történő fenntartását.
A városi bíróság a tárgyalás előkészítése során 1995. október 4-én kelt végzésével a vádlottak előzetes letartóztatását megszüntette, a zár alá vételt pedig feloldotta. Ügyészi perorvoslat alapján a megyei bíróság az 1995. október 16-án kelt végzésével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a vádlottak előzetes letartóztatását, valamint a zár alá vételt elrendelte.
Ezt követően a II. r. vádlott meghatalmazott védője a megyei bíróság elnökéhez címzett beadványában a Magyar Köztársaság alkotmányára, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, valamint a Be. 4. §-ának (1) bekezdésére utalva, a zár alá vételt - mint biztonsági intézkedést - sérelmezve, 136 millió forint kár államigazgatási jogkörben okozására hivatkozott. A megyei főügyészség és a megyei bíróság ellen - egyetemleges kötelezettség mellett - fizetési meghagyás kibocsátását kérte, egyben a Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontjára utalással a büntetőeljárásból a városi bíróság és a megyei bíróság bíráinak a kizárást indítványozta.
Figyelemmel arra, hogy az elfogultsági kifogás a megye valamennyi bírói szervére és bírájára kiterjedt, a Be. 34. §-ának (2) bekezdésére tekintettel az eljáró bíróság kijelölése iránti eljárást a Legfelsőbb Bíróság folytatta le.
A védő a Legfelsőbb Bírósághoz címzett indítványában azt az álláspontját fejtette ki, hogy a kft. tulajdonosai ellen a büntetőeljárást nem folytathatja le olyan bíróság, amellyel szemben a kft. kártérítési igényt kíván érvényesíteni. Az igény érvényesítése - a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében foglaltak szerint - az eljáró bíróság kizárását vonja maga után. A követelt kár alapja a megyei bíróság által a büntetőeljárás során elrendelt és a vádlottak tulajdonában lévő, a kft. bankszámláira foganatosított zár alá vétel.
A megyei bíróság valamennyi bírája és a megye területén működő városi bíróságok bírái írásban úgy nyilatkoztak - beleértve a büntetőeljárást tárgyalási szakban folytató bírót is -, hogy a bűnügy elbírálásában nem érzik magukat elfogultnak.
A legfőbb ügyész átiratában indítványozta a kizárási kérelem megtagadását, és a más bíróság kijelölése iránti indítvány elutasítását.
A védő kérelme nem megalapozott.
A büntetőeljárásban alapvető érdekek fűződnek az anyagi igazság felderítéséhez, valamint az eljáró hatóságok tekintélyének a megóvásához. Ugyanilyen törvényi követelmény, hogy az eljárásban részt vevő személyek e jogaikat gyakorolhassák. Ezek az érdekek csak akkor érvényesülhetnek, ha az eljáró hatóságok tagjai az ügy elbírálása során elfogulatlanok és érdekeltségtől mentesek. Ezek a fontos alapelvek érvényesülnek a Be. II. fejezetének III. címében, amely részletesen tartalmazza a kizárás szabályait.
Az adott esetben a törvény rendelkezéseit szem előtt tartva, a Be. 35. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában, továbbá a Be. 40. §-ában megjelölt kizárási ok fel sem merülhet, a védői indítvány a Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel kérte az eljáró városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság bíráinak a kizárását.
A Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott elfogultsági ok megítélésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság több határozatában rámutatott: ennek az általános jellegű elfogultsági kifogásnak az indokoltságát minden esetben konkrét és valóságos tények alapján lehet megítélni. Az ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság tagja nem kizárt az eljárásból akkor sem, ha a vádlottal szemben - már az eljárás nyomozati szakában - kényszerintézkedést foganatosított, így akkor sem, ha az előzetes letartóztatás kérdésében döntött (BK 122. sz. állásfoglalás IV. pontja). A vádirat benyújtása után az eljárás bírósági szakában hozott határozatok, így az előkészítő ülésen hozott döntések elleni jogorvoslati lehetőséget a Be. azzal biztosítja, hogy e határozatok ellen - a törvényben írt kivételektől eltekintve - fellebbezést lehet bejelenteni. A bíróság által hozott téves döntések kiküszöbölése az eljárási szabályok szerint azáltal biztosított, hogy a fellebbezés alapján azokat a másodfokú bíróság felülbírálja. A törvény tehát nem ad lehetőséget arra, hogy a bíró által hozott - akár téves - határozat alapul szolgálhat az eljárásból történő kizárásra.
Ehhez képest a jelen ügyben sem alapozza meg más bíróság kijelölését az a körülmény, hogy a bíróságok a zár alá vétel és a vádlottak előzetes letartóztatása kérdésében állást foglaltak. Az ügy tárgyalására kijelölt, az eljárást folytató bíró, valamint a megye bíráinak írásbeli nyilatkozata szerint nem érzik magukat elfogultnak, márpedig a bíróságok elfogultsága miatt történő kizárásának a megítélése szempontjából ennek van döntő jelentősége. Figyelemmel arra is, hogy a megyei bíróság, illetve a megyében működő bíróságok tagjainak az elfogultságára utaló egyéb adat sem merült fel, nincs törvényes alap olyan következtetésre, hogy a városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság bírái elfogultak lennének.
A védőnek a Legfelsőbb Bíróság polgári ügyekben eljáró tanácsának peren kívül hozott végzésére utalásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozottan kiemeli: a büntetőeljárásban a bírák kizárását a Be. szabályozza, és ezért ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni. A Be. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint nem járhat el bíróként, akinek a büntetőeljárás során hozott intézkedése kapcsán a vádlott vagy a védő anyagi követeléssel lépett fel. Ezt a körülményt a törvény - mint kizárási okot - nem ismeri. Ez abból a nyilvánvaló felismerésből következik, hogy - ellenkező álláspont vagy törvényi rendelkezés esetén - a bírót a büntetőeljárásból minden esetben ki lehetne zárni az intézkedésével kapcsolatos - akár megalapozatlan - kártérítési követelés bejelentésével, ez pedig jelentősen megnehezítené avagy lehetetlenné tenné a büntetőeljárás lefolytatását.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Be. 106. §-ának (1) bekezdésében szabályozott zár alá vétel ideiglenes jellegű biztonsági intézkedés. Alkalmazásának célja a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének, illetőleg a vagyoni jellegű mellékbüntetések végrehajtásának a biztosítása. Azokban az esetekben, amikor a zár alá vétel elrendelésének a törvényi feltételei fennállnak, az eljáró hatóság hivatalból intézkedik annak az elrendelése tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben részletesen kifejtettek alapján nem látott indokot arra, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság helyett az eljárás lefolytatására más bíróságot jelöljön ki, ezért az alaptalan kizárási kérelem megtagadása mellett a bíróság kijelölését célzó kérelmet a Be. 34. §-ának (2) bekezdése alapján - mint alaptalant - elutasította. (Legf. Bír. Bf. V. 674/1996.sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás