1308/B/1997. AB határozat
1308/B/1997. AB határozat*
1998.04.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Indítványozó beadványában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 34. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az Szja. törvény 34. § (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
„A számított adót csökkenti:
a) annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes, a nyugdíj, és/vagy
b) a gyermekgondozási segély, ideértve az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot, és/vagy
c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás, és/vagy
d) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott ápolási díj, és/vagy
e) az ösztöndíj, és/vagy
f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de együttesen legfeljebb évi 36 ezer forint, és/vagy
g) a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó jövedelme, és/vagy
h) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján fizetett nevelőszülői díj
összegének az adótábla szerint kiszámított adója.”
Az indítvány álláspontja szerint ez a szabály, amely azonos összegű jövedelem esetén a kisebb nyugdíj mellett nagyobb összegű adót, magasabb nyugdíj esetén kisebb adót eredményez, ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával, amely a jövedelmi viszonyokkal arányos közteherviselést ír elő. Álláspontjának alátámasztására rámutatott arra is, hogy e szabályozás következményeként az adósávok, adókulcsok változtatása a nyugdíjukat kiegészítők esetében ellenkező hatású adóelvonást eredményez, mint a többi, adózó állampolgárnál, az alsó adókulcs csökkentésekor, illetve az ide tartozó jövedelemhatár szélesítésekor a többi adózó állampolgár adóterhe csökken, ez a kereső nyugdíjasok esetében adóemelést jelent, mert még kevesebb lesz a nyugdíj utáni adókedvezmény.
II.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a személyi jövedelemadózás szabályainak a nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseivel. [26/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 70.; 1357/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 491.; 409/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 900.; 102/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 613.; 402/B/1996. AB határozat, ABK 1997. május, 196.; 652/B/1997. AB határozat, ABK 1997. augusztus–szeptember, 334.]
A 102/B/1996. AB határozatban és a 402/B/1996. AB határozatban az Alkotmánybíróság a hatályos Szja. törvény alapján vizsgálta a vitatott rendelkezés alkotmányosságát. E határozataiban elsősorban abban a kérdésben foglalt állást, hogy az Szja. törvény 34. §-a ellentétes-e az Alkotmány 70/A. §-ával. Az indítványokat elutasította, mert megállapította, hogy a nyugdíjnak és más jövedelmeknek az adóalapba való összevonása nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ának – a személyek közötti indokolatlan különbségtételt tiltó, a hátrányos megkülönböztetést büntetni és az esélyegyenlőség kiküszöbölését elősegíteni rendelő – rendelkezéseivel. E határozatok indokolása nem tartalmaz állásfoglalást abban a kérdésben, hogy a támadott szabály sérti-e az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott arányos közteherviselés követelményét.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben elbírálta.
Az Alkotmány 70/I. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már kifejtette álláspontját a Szja. törvény 34. §-ában szabályozott adójogi megoldás jogi természetét illetően.
Rámutatott arra, hogy a magánszemélyek jövedelemadóját bevezető 1987. évi VI. törvény meghozatala óta minden személyi jövedelemadóról szóló törvény – az Szja. törvény szabályozásával megegyezően – jövedelemnek tekintette a magánszemély egy naptári évben megszerzett összes jövedelmét, természetesen az adott törvény által elismert adómentes jövedelmekkel és kiadásokkal, költségekkel csökkentett részében. A nyugdíj is jövedelem, ezért azt a fizetendő adó kiszámításakor figyelembe kell venni. Az Szja. törvény 34. §-ában meghatározott kedvezmény a nyugdíjasok javára alkalmazott pozitív diszkrimináció. (102/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 615.)
Kifejtette azt is, hogy az Szja. törvény 34. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezésben a nyugdíj adójogi kezelése sajátos adókedvezmény formájában valósul meg. A nyugdíj ez esetben nem adómentes, hanem a progresszív adót viselő összevont adóalap része. A kedvezmény abban áll, hogy a nyugdíj adóját az adózó a fizetendő adójából levonhatja. (402/B/1996. AB határozat, ABK 1997. május, 198.)
Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a korábbi – de lényegében hasonló szabályozást tartalmazó – személyi jövedelemadó törvény alapján a 26/1991. (IV. 20.) AB határozatában is.
Az Szja. törvény 34. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt előírás az összevont adóalap alapján számított – a jövedelemmel arányosan megállapított – adóból nyújt adókedvezményt a munkavállaló nyugdíjasok számára.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette álláspontját az Alkotmány 70/I. §-a tükrében az adómentességek és adókedvezmények alkotmányossági kérdéseivel kapcsolatosan. Elsőként a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatban mutatott rá arra, hogy amíg az Alkotmány 70/I. §-a alapján a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
„A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra – pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra – de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után.” (ABH 1992, 281.)
Mindezekből következik, hogy az adókedvezmény mértékére, számításának módjára vonatkozó szabályokban kifejeződő jogalkotói mérlegelés célszerűségi, igazságossági szempontból való felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Csak azt vizsgálhatja, hogy a jogalkotó mérlegelés során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével.
Mivel az adókedvezményt, adómentességeket előíró jogszabályi előírások lényege az, hogy az Alkotmány 70/I. §-a alapján a vagyoni és jövedelmi viszonyokkal arányosan megállapított általános adójogi szabályoktól eltérő szabályokat állapítanak meg, pozitív diszkriminációt alkalmaznak az adózók valamely csoportja javára, ezért az ilyen jogszabályi előírások alkotmányellenessége önmagában az Alkotmány 70/I. §-ának sérelmére hivatkozással nem állapítható meg. Az ilyen jogi előírások alkotmányellenességének megállapítására akkor van mód, ha az adómentesség, adókedvezmény szabályozása valamely más alkotmányi rendelkezés (pl.: a jogállamiság, valamely alapvető jog vagy a jogegyenlőség) sérelmével is együtt jár.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Szja. törvény 34. § (1) bekezdése ellen benyújtott indítványt elutasította.
Budapest, 1998. április 14.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás