133/B/1997. AB határozat
133/B/1997. AB határozat*
1998.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára vonatkozó – a Fővárosi Bíróság 43. Pf. 20615/1996/6. számú végzéssel kezdeményezett – eljárásban meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a Budapest XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló házingatlanok elidegenítésének feltételeiről szóló Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat 3/1992. (IV. 14.) rendelete alkotmányellenességének megállapítására irányuló kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. A Fővárosi Bíróság – magánszemély felperes által a Budapest XII. kerületi Önkormányzat alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben – a 43. Pf. 20615/1996/6. számú végzésében (továbbiakban: végzés) az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte annak elbírálása végett, hogy alkotmányellenes-e a Budapest XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában álló házingatlanok elidegenítésének feltételeiről szóló Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat 3/1992. (IV. 14.) rendelete (a továbbiakban: Ör.). A Fővárosi Bíróság végzésének indokolása szerint az önkormányzatnak az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: T.) hatálybalépését követően mindaddig, amíg T. 2. § (7) bekezdésében meghatározott külön törvény meg nem születik, nem volt rendeletalkotási jogköre a vételár meghatározására vonatkozó szabályoktól való eltérés tárgyában. Ennek kapcsán az indokolás hivatkozik az Alkotmánybíróság a 29/1993. (V. 6.) AB határozatára.
2. Az Alkotmánybíróság az Ör. alkotmányosságának vizsgálatára irányuló eljárásában megállapította, hogy a XII. kerületi önkormányzat a Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló 17/1994. (VI. 7.) rendelete 42. § (2) bekezdésével az Ör.-t hatályon kívül helyezte. Mivel azonban az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés esetén a már hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét is vizsgálni kell, az Alkotmánybíróság az Ör. alkotmányosságának vizsgálatára vonatkozó eljárást lefolytatta.
II.
Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést a következők miatt utasította el.
1. A T. 2 § (7), (8), (9) bekezdéseinek – az Ör. kiadása idején hatályos – rendelkezései szerint:
(7) Az önkormányzati tulajdonba kerülő 1–2. §-ok szerinti lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elosztására, bérletére, bérére és elidegenítésére vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg.
(8) A lakások és helyiségek elosztása és elidegenítése, illetve bérlete és bére tárgykörében a helyi önkormányzat – a (7) bekezdésben említett törvény keretei között – a helyi sajátosságok érvényesítése érdekében rendeletet adhat ki.
(9) A (7) bekezdésben foglalt törvény hatálybalépéséig a lakások és helyiségek elosztására, elidegenítésére, bérletére és bérére vonatkozó jelen törvény hatálybalépésekor hatályban lévő jogszabályok rendelkezései – módosításuk lehetőségének érintetlenül hagyása mellett – változatlanul irányadók.
A T. 2 § (7) bekezdésében említett külön törvény, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: T2.), amely eredeti rendelkezése szerint 1994. január 1-jén lépett volna hatályba, azonban az elidegenítésre vonatkozó rendelkezései – az Alkotmánybíróság döntésének következtében – csak 1994. március 31-én váltak hatályossá.
A T. 2 § (9) bekezdésében említett jogszabályok voltak az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) és a végrehajtása tárgyában kiadott 16/1969. (IX. 30.) ÉVM–MÉM–PM együttes rendelet (továbbiakban: Vhr.). Az Ör. kiadása idején hatályos R-t és Vhr-t az 1993. évi LXXVIII. törvény 1. számú melléklet IV/z. pontja helyezte hatályon kívül 1994. III. 31-től azzal, hogy rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell a már megkötött szerződésekre.
Az R. 7. § (2) bekezdése alapján:
(2) A tanácsi házkezelési szervek által kezelt ingatlanok esetében tanácsrendelet, egyéb állami szervek kezelésében levő házingatlanok esetében a kezelő szerv vezetője az ingatlanok vételárának megállapítására vonatkozó szabályoktól – a külön jogszabályban meghatározott keretek között – eltérhet.
Az R. 7. § (2) bekezdésében említett külön jogszabály a Vhr., annak vonatkozó rendelkezése szerint:
Vhr. 7. § (9) Az (1) és a (3) bekezdésben említett esetekben a kijelölésre jogosult szerv az R. 7. §-ának (2) bekezdése alapján a vételárat
a) magasabban is megállapíthatja, de a vételár lakás esetében az ingatlan helyi forgalmi értékét nem haladhatja meg;
b) alacsonyabban is megállapíthatja.
2. Az Alkotmánybíróság a 29/1993. (V. 6.) AB határozatában a T. 2. § (9) bekezdését 1993. december 31. napjával megsemmisítette. A határozat – amely alapvetően a nem lakás céljára szolgáló helyiségek vonatkozásában vizsgálta a T. rendelkezéseit – indokolásában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatkozott korlátozó rendelkezések többek között ellentétesek az önkormányzatok tulajdonának tiszteletben tartását biztosító alkotmányi szabályokkal. A határozat az alkotmányellenességet éppen a tulajdonos rendelkezési jogának korlátozására alapította és nem arra, hogy a lakások elidegenítése esetében a vételár meghatározása tekintetében, ha csak szűk keretek között is, de az önkormányzatoknak móduk van az R. és a Vhr. rendelkezéseitől eltérni. A határozat az önkormányzati tulajdonú helyiséggazdálkodás rendeleti színtű korlátozását minősítette alkotmányellenesnek megállapítva, hogy „a kötött helyiséggazdálkodásra vonatkozó és a korlátozásokat differenciálatlanul alkalmazó szabályozás nemcsak a magántulajdon tekintetében eredményez alkotmányosan megengedhetetlen állami beavatkozást (indokolt szükségletet meghaladó helyiségek igénybevétele, iroda- és üzlethelyiségek vonatkozásában kiutalási jog stb.), de azzal, hogy az állami és önkormányzati tulajdont is – a közületi elhelyezések közigazgatási hatáskörbe utalásával – azonos szabályozási körbe vonja, e tekintetben is szükségtelen és aránytalan korlátozásokat tartalmaz. Ez az egységesen fennálló, differenciálatlan, a jelentős korlátozás célját és indokát sem tükröző szabályozás a magántulajdon vonatkozásában sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, amely biztosítja a tulajdonhoz való jogot és a tulajdon szabadságát, ellentétes az Alkotmány 11. §-ában írt rendelkezéssel, amely szerint az állam tulajdonában álló vállalatok és egyéb gazdálkodó szervezetek önállóan gazdálkodnak és az önkormányzatok tulajdonának tiszteletben tartását biztosító alkotmányi rendelkezéssel is ellentétben áll” [ABH 1993, 230.].
3. Az Ör. kiadása idején az önkormányzat a T. 2. § (9) bekezdésében hivatkozott R. 7. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján járt el és a felhatalmazás korlátai között – figyelemmel a Vhr. 7. § (9) bekezdésében foglaltakra – állapította meg a házingatlanok eladási árára vonatkozó szabályokat. Az Ör. nem ellentétes a T. azon rendelkezésével, amely szerint külön törvény keretei között az önkormányzat a helyi sajátosságok érvényesítése érdekében rendeletet adhat ki. A T. a külön törvény megszületéséig úgy rendelkezett, hogy hatályában fenntartja az R-t és a Vhr-t. Az R. pedig meghatározott keretek között felhatalmazást adott az önkormányzatoknak az önkormányzati rendeleti szintű szabályozására. Az Ör tehát nem a T. 2. § (8) bekezdésének, hanem a T. 2. § (9) bekezdésének rendelkezésén alapszik. Abból pedig, hogy a T. átmeneti időszakra – a külön törvény megszületésének idejéig – fenntartja a korábbi szabályozást nem következik a korábbi rendelkezéseken alapuló önkormányzati rendelet törvényellenessége és ezen keresztül alkotmányellenessége.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott és elutasította a Fővárosi Bíróság az Ör. alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó kezdeményezését.
Budapest 1998. március 23.
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás