1333/B/1997. AB határozat
1333/B/1997. AB határozat*
2005.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 35. § (2) bekezdése és 46. § (7)–(8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény 33. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Cstm.) 33. §-a (2) bekezdésének, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cst.) 35. §-a (2) bekezdésének és 46. §-a (7)–(8) bekezdésének alkotmányellenességét, és semmisítse meg ezeket a rendelkezéseket. A kérelem indokaként az indítványozó kifejti, hogy a Cstm. 33. §-ának (2) bekezdése és a Cst. 35. §-ának (2) bekezdése visszaható hatállyal módosítja a felek jogviszonyát, annak ellenére, hogy ennek alkotmányos indoka hiányzik. A Cstm. a kihirdetésétől számított 90. napon lépett hatályba. A 90 nap nem elég a felkészülésre. Kifogásolja az indítványozó azt is, hogy a Cst. 46. §-ának (7)–(8) bekezdése szintén visszaható hatályú rendelkezést tartalmaz. Az indítványozó kérelmét az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésére, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §-ának (2) bekezdésére alapította.
Az indítvány beadását követően a Cst. rendelkezései módosultak, de a támadott szabályok kifogásolt tartalma nem változott. Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – az indítványt az elbírálásakor hatályos szöveget figyelembe véve vizsgálta meg.
2. Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:
az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
a Jat. hivatkozott szabálya:
„12. § (2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.”
a Cst. támadott szabálya:
„35. § (2) A pénztartozások után
a) az eredeti lejárati időig szerződéses kamat; és
b) az eredeti lejárati időtől a kiegyenlítésig vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá pótlék és bírság jellegű követelés érvényesíthető.”
„46. § (7) Az (5) bekezdésben meghatározott követelések – kivéve az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket – nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára – a bírósági ügyszámra hivatkozással – befizessen és ezt a felszámolónak igazolja. A hitelezők által befizetett összeget mint hitelezői követelést az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán lévő összeg nagyságáról.
(8) Ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri – de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített számlára befizetni –, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről köteles haladéktalanul kiadni a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontjában foglalt nyilatkozatot, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a bejelentett követelést nem engedményezték.”
a Cstm. rendelkezései:
„33. § (1) E törvény a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépését követően a Cstv.-nek – e törvény hatálybalépésekor hatályos – összes rendelkezését az 1992. január 1. után indult és folyamatban lévő ügyekben is megfelelően alkalmazni kell, feltéve, hogy a korábban hatályos törvényi rendelkezésben foglaltak szerint a felszámolás nem kezdődött meg. Azon eljárásokban, ahol a felszámolás már megkezdődött, a felszámolási eljárás kezdő időpontjában hatályban levő rendelkezések szerint kell eljárni.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó azt kifogásolja, hogy a Cstm. a végrehajtási eljárásban megváltoztatta egyes követelések kielégítésének sorrendjét. Az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva kifejti, hogy a szerződő feleknek joguk van követeléseiket és azok járulékait zálogjoggal biztosítani, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) pedig a zálogjog szabályainak meghatározásánál nem tesz különbséget az ügyleti kamat és a késedelmi kamat között. A Cst. 57. §-ának (1) bekezdése meghatározza azt, hogy a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat milyen sorrendben kell kielégíteni. A Cstm. által megváltoztatott kielégítési sorrend szerint a késedelmi kamat – egyebek mellett – lényegesen hátrébb áll, mint a zálogjoggal biztosított követelések.
Az indítványozó nem a Cst. 57. §-a (1) bekezdése kielégítési sorrendet tartalmazó szabályának, hanem a 35. § (2) bekezdésének a megsemmisítését kéri; a 35. § (2) bekezdése pedig csak azt mondja ki, hogy pénztartozások után a lejáratig szerződéses kamat, a lejárat után késedelmi kamat érvényesíthető.
Az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése szerint Magyarországon piacgazdaság van, amelynek keretei között a köztulajdon és a magántulajdon azonos védelemben részesül. Az állami beavatkozás azon rendkívüli esetein kívül, amelyek lehetetlenné tennék a piacgazdaságot, a piacgazdaság elvének nincs szerepe az alkotmányossági vizsgálatnál [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119.]. A jelen esetben nincs szó az állam piacgazdaságot kizáró beavatkozásáról.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata a piacgazdaság elvére vezeti vissza a szerződési szabadságot [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.]. A szerződési szabadság azonban nem alapjog, így még lényegi tartalma is korlátozható, kivéve, ha a korlátozás alkotmányos szabályokba (pl. a diszkrimináció tilalmába) ütközik [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361–362.]. Az Alkotmánybíróság a 422/B/1994. AB határozatban már foglalkozott a szerződéses kamatnak és a késedelmi kamatnak a Cstv. 35. §-a (2) bekezdésében található különválasztásával, valamint a késedelmi kamatnak a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésében – a Cstm. megalkotása előtt is – megtalálható kedvezőtlenebb kielégítési sorrendbe sorolásával. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatban – az Alkotmánynak nem az indítványozó által hivatkozott, hanem más szabályai alapján lefolytatott vizsgálat során – megállapította, hogy a jogalkotó a kielégítési sorrend meghatározásával nyújtott kedvezménnyel nem tett alkotmánysértő megkülönböztetést (ABH 1994, 721, 722–723.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésére alapított indítványt elutasította.
2. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Cstm. a Cst. 35. §-ának (2) bekezdését megváltoztatva – a Jat. 12. §-ának (2) bekezdésébe ütköző módon – visszaható hatállyal módosított szerződéses jogviszonyokat. Visszaható hatályú rendelkezésnek tekinti továbbá a Cst. 46. §-ának a Cstm.-mel beillesztett (7) és (8) bekezdését. Kifogásolta azt is, hogy nem volt kellő idő a módosítás révén megváltozott helyzetre való felkészülésre.
a) Az Alkotmánybíróság gyakorlata az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében kimondott jogállamiság elv fontos alkotóelemének tekinti a jogbiztonságot. A jogbiztonságból származó egyik lényeges követelmény, hogy a jogalanyok a jogszabályokat megismerhessék, magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre ne állapítsanak meg kötelezettségeket, valamely magatartást ne minősítsenek visszamenőleges hatállyal jogellenesnek [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.]. Az alkotmányellenesség azonban nem állapítható meg azon az alapon, hogy a jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre számoltak volna az alkalmazandó jogszabály változásával, de a jogalanyok számára a jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapít meg új kötelezettségeket [55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 296, 305.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 141.].
A Cstm. Országgyűlés elé beterjesztett javaslatának miniszteri általános indokolása kifejtette, hogy a Cst. 1993-ban történt módosítása után számos megoldatlan kérdés maradt és ezért szükségessé vált 1997-ben az újabb módosítás. Az 1997. évi új szabályok között voltak olyanok, amelyek koncepció tekintetében is változtatást jelentettek, de a módosítások többi része a „jogértelmezési nehézségeket okozó bizonytalanságokat igyekszik kiküszöbölni”. A Cstv. módosított 35. §-ának (2) bekezdése esetében a szöveg átfogalmazásával a bizonytalan jogértelmezés miatt végrehajtott változtatásról volt szó (a bizonytalanságot tükrözte az a jogeset is, amelyre az indítványozó hivatkozott). Az új kötelezettséget nem tartalmazó, a jogértelmezési bizonytalanságot kiküszöbölő jogszabálynak a fennálló szerződéses jogviszonyokra is kiterjedő alkalmazása nem okoz alkotmányos sérelmet.
b) A jogbiztonság azt is megköveteli, hogy a jogszabályok alkalmazására való felkészüléshez elég idő álljon rendelkezésre. Ez a követelmény az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, a Jat. 12. §-a csak tükrözi az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén alapuló elvet. Általános érvénnyel nem lehet azonban meghatározni, hogy mennyi idő szükséges az adott szabályozási területen a felkészülésre, ezt eseti vizsgálat alapján lehet eldönteni [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156–158.].
A Cstm. 33. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény a kihirdetését követő 90. napon lépett hatályba, tehát a jogalkotó biztosított időt az új szabályok alkalmazására való felkészülésre. A felek ennyi idő alatt módosíthatták szerződésük tartalmát, ha erre mindkét félnek megvolt a szándéka.
c) A Cstm. 33. §-ának (2) bekezdése azt mondta ki, hogy az új rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekre is megfelelően alkalmazni kell, kivéve, ha a felszámolás a korábbi jogszabályok szerint megkezdődött. A Cst. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a felszámolást végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét megállapítja. A 27/A. § (1) bekezdése előírja, hogy a bíróság a felszámolást elrendelő végzésben jelölje ki a felszámolót is. A felszámolásról szóló végzés jogerőre emelkedése után a végzést közzéteszik, felszólítva a hitelezőket, hogy jelentsék be követeléseiket a felszámolónak (28. §).
A Cst. 46. §-ának támadott rendelkezései a követelések bejelentése alapján történő nyilvántartásba vételről szólnak és határoznak meg fizetési kötelezettséget. A Cstm. 33. §-ának (2) bekezdése szerint azonban nem az új rendelkezések alkalmazandók a Cstm. hatálybalépése után, ha a felszámolás korábban már megkezdődött. Ennek megfelelően a Cstm. új rendelkezéseit csak azokra az ügyekre kellett alkalmazni, amelyeknél a Cstm. hatálybalépésekor a felszámolás még nem kezdődött el. Így – hasonlóan a 365/B/1998. AB határozatban vizsgált esethez – a jogbiztonság követelménye nem sérült (ABH 1998, 850, 852–853.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogbiztonság követelményének megsértésére hivatkozó indítványt elutasította.
Budapest, 2005. május 31.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás