1336/B/1997. AB határozat
1336/B/1997. AB határozat*
2003.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 7. §-ának az 1997. évi LXXVI. törvény 1. §-ával kiegészített (5) bekezdése, továbbá (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 7. § (6) és (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.
3. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 7. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (továbbiakban: Priv.tv.) 7. §-ába az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Priv.tvm.) 1. §-ával beiktatott (5)–(9) bekezdés alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte az alábbiak szerint:
1. Álláspontja szerint az Alkotmánynak az állami és magántulajdon egyenjogúságát deklaráló 9. § (1) bekezdésében írtakba ütközik:
1.1. A Priv.tv. 7. § (5) és a (7) bekezdése, amely az állami tulajdonos számára normatív szavazatelsőbbségi részvényt („aranyrészvényt”) intézményesít és megállapítja annak minimális tartamát; ezzel az államnak többletjogokat ad.
1.2. Ugyanezen alkotmányos sérelmet valósítja meg indítványozó szerint a 7. § (7) bekezdésében foglalt szabály, amelyet úgy értelmezett, hogy a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának jelenléte általánosságban feltétele a közgyűlés határozatképességének (nemcsak abban a kérdésben, amelyre egyetértési joga vonatkozik). Ilyen kiindulási alapról pedig arra a következtetésre jutott, hogy a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosa távolmaradásával a többségi – magán-tulajdonosok jelenléte ellenére bármilyen tárgyban megakadályozhatja a közgyűlési döntéshozatalt. Ez egyben az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonhoz való jog sérelmével is jár.
2. Az indítvány szerint a további rendelkezések, mint a gazdasági társaságokról szóló – a beadvány benyújtásakor hatályos – 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) elveivel és rendelkezéseivel ellentétben állók, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvét sértik:
2.1. A Priv.tv. 7. § (5) bekezdése a Gt. rendelkezéseivel ellentétben a társaság legfelsőbb szervét, a közgyűlést „kötelezi” normatív tartalmú részvény kibocsátására, azaz „kikényszerít” az alapító okiratot ilyen tartalommal módosító határozatot.
2.2. A 7. § (7) bekezdésében a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának egyetértésével hozható döntések köréből kiemelten a Gt. elveivel is ellentétben álló
– a d) pont, amely a társaság „meghatározott” tevékenysége folytatását biztosító vagyoni értékű jognak az átruházásához stb. kívánja meg az egyetértést, holott a Gt. a társaságok tevékenységi körének általános szabadságából indul ki;
– az e) pont szerint a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosát képviselő igazgatósági, felügyelő bizottsági tag megválasztása tekintetében az egyetértési jog biztosítása, mert ezen tisztségviselők a Gt. 32. §-ából következően nem „képviselhetnek” senkit, az rt. szervei önfelelősségűek.
2.3. A 7. § (8) bekezdése kimondja, hogy a szavazatelsőbbségi részvény csak névre szóló lehet, holott a Gt. ilyen korlátozást nem tartalmaz.
2.4. A 7. § (6) bekezdésben megnevezett három társaságra vonatkozóan az államot a Gt. alapján megillető tulajdonosi rendelkezés helyett jogszabályban foglalt normát alkalmaz, értelemszerűen – bár ennek kapcsán külön indoklást nem tartalmaz a beadvány, – ugyanez vonatkozik a (9) bekezdésre.
3. Az indítvány benyújtását követően, 1998. június 16-án hatályba lépett a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: új Gt.), amely a 320. § c) pontban rendelkezett a Gt. ezzel egyidejű hatályon kívül helyezéséről.
Az Alkotmánybíróság erre tekintettel felhívta az indítványozót, nyilatkozzon, hogy fenntartja-e indítványát, mely felhívásra indítványozó semmiféle választ nem adott.
4. Az Alkotmánybíróság az indítványt megküldte a privatizációt felügyelő tárcanélküli miniszternek álláspontja kifejtése érdekében.
II.
Az Alkotmánybíróság érdemi döntését a következő alkotmányi és jogszabályi előírásokra alapozta:
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.
(2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Priv.tv. 7. §-ának a Priv.tvm.1. §-ával kiegészített rendelkezései:
„(5) Azoknál a gazdasági társaságoknál, ahol e törvény melléklete 1 db szavazatelsőbbségi részvényben állapította meg a legkisebb állami részesedés mértékét és az állami tulajdonos a közgyűlés döntéséhez szükséges tulajdonrésszel rendelkezik, az állam javára szavazatelsőbbségi részvényt kell kibocsátani.
[...]”
(7) Az (5)–(6) bekezdésben meghatározott gazdasági társaságok közgyűlésén a határozatképességhez a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának jelenléte, a határozathozatalhoz egyetértése szükséges a következő döntéseknél:
a) az alaptőke felemelése, leszállítása,
b) az egyes részvényfajtákhoz fűződő jogok megváltoztatása,
c) a gazdasági társaság más társasággal való egyesülése, beolvadása, szétválása, más gazdasági társasági formába történő átalakulása, illetőleg jogutód nélküli megszűnése,
d) a gazdasági társaság meghatározott tevékenysége folytatását biztosító vagyoni értékű jognak más gazdálkodó szervezet javára történő átruházása, átengedése, lízingbeadása vagy egyéb módon tartós használatba adása, megterhelése vagy biztosítékul való lekötése,
e) a szavazatelsőbbségi jog tulajdonosát képviselő igazgatósági, illetve felügyelő bizottsági tag megválasztása, visszahívása.
(8) A szavazatelsőbbségi részvény csak névre szóló részvény lehet. A gazdasági társaság alapszabálya a (7) bekezdésben meghatározottakon túlmenően a szavazatelsőbbségi részvényhez fűződő más jogokat is megállapíthat.
[...]”
Az indítvány benyújtását követően a Priv.tv. 7. § (6) és (9) bekezdését a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 110. § (1) bekezdés h) pontja hatályon kívül helyezte, 2000. január l. napjával hatálytalanná váltak.
A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény 24. § (1) bekezdése a Priv.tv. 7. §-át a következő (9) bekezdéssel egészítette ki:
„(9) E törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet esetében – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 95/A–95/B. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.”
III.
Az Alkotmánybíróság az I/1. pont illetőleg a 2.1. és 2.2. pont alatti indítványt megalapozatlannak találta.
1.1. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: átalakulási törvény) tette lehetővé, hogy az állami vállalatok, egyéb állami gazdálkodó szervek – ide értve a nem társasági formában működő pénzintézeteket is – egyes jogi személyek vállalatai, leányvállalatok vállalatai átalakuljanak gazdasági társasággá. Az átalakulási törvény indokolása szerint olyan javaslat kidolgozására törekedett, amely – többek között – technikai normáival nem gátolja a tulajdoni reform hosszú távú kibontakozását, előrelépést jelent az állam tulajdonosi érdekeinek érvényesítése és a tőkepiac kiépítése terén. A piaci viszonyoknak megfelelő vállalatstruktúra kialakítása, a korábbi túlállamosítással szemben az állami tulajdon egy részének privatizálása, illetőleg abban a körben, ahol az állami tulajdon fennmarad, az állami tulajdonlás fejlesztése volt a cél. Ennek érdekében – mutat rá az indokolás – az állami közhatalmi és tulajdonosi minősége egymástól elválasztható és kiépítendő egy állami tőketulajdonosi-vagyonkezelő szervezet.
Ezt követően az időlegesen állami tulajdonban maradó vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény az állami vállalatok és egyéb szervezetek gazdasági társasággá történő kényszerátalakulását rendelte el. Így 1997. évre ténylegesen az állami vállalatok vagy megszűntek, vagy gazdasági társasággá (túlnyomó részben részvénytársasággá) alakultak. A tulajdonosi jogok gyakorlójához rendelt vagyon nagy részét e társaságok állami tulajdoni részesedései (részvény, kft. üzletrész) képezték.
Az átalakult állami tulajdon tömeges privatizációja a Priv.tv. alapján megtörtént, kisebb részben azonban a részvények és üzletrészek 100%-ban vagy ennél kisebb arányban állami tulajdonban maradtak. A tartós állami tulajdon körének meghatározásához a Priv.tv. 7. § (1) és (2) bekezdése adta meg a szempontokat: egyfelől közérdekből lehetőséget adott a vagyon vagy vagyonrész állami tulajdonba maradására, ha ezt a vagyon jellege vagy a működtető társaság funkciója indokolttá tette; másfelől kötelezően ide utalta azt a társasági részesedést, amely a koncesszióról szóló törvény 2. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott állami tulajdon, illetve szavazati jog biztosításához szükséges.
1.2. A társaságokban az állami részvények arányát és az állami tagsági (részvényesi) jogokat gyakorló állami szervezet illetve miniszter megnevezését a Priv.tv. melléklete tartalmazta.
Azon társaságok esetében, amelyekben az állam nem rendelkezett többségi szavazatot biztosító részvénnyel, megfelelő jogi eszközöket kellett találni annak biztosítására, hogy működése során az állam gazdaságpolitikai céljai, illetőleg a közérdek megvalósuljon: ezt szolgálta a szavazatelsőbbséget biztosító („arany”) részvény [Priv. tv. 7. § (3) bekezdése].
Az e részvényfajtához fűződő jogok azonban sem a Gt.-ben, sem más jogszabályban nem voltak nevesítve, (csak az 1998-ben hatályba lépett új Gt. szabályozta a vétójogot biztosító részvény intézményét) így ezek körét a gyakorlat alakította ki. Arra figyelemmel azonban, hogy az állam részvényesi jogait különböző szervezetek vagy miniszterek gyakorolták, e gyakorlat egységessége nem volt biztosítva.
A privatizált állami vagyon részvénytársasági formában való működtetése során az államot megillető elsőbbségi részvény tartalmát a Priv.tvm. bontotta ki. Így az állam a szavazatelsőbbségi részvény alapján gyakorolható egyetértési jogán keresztül azokban a társaságokban is, melyekben szavazati aránya miatt kisebbségben volt, – a többi részvényes jogainak egyidejű korlátozásával – képessé vált szándékaival ellentétes döntések meghozatalának megakadályozására.
1.3. Az alkotmányossági vizsgálat arra irányult, hogy a támadott jogszabály a szavazatelsőbbségi részvény intézményéhez kapcsolódó jogok tartalmi meghatározásával teremtett-e az állam számára a részvételével működő társaságokban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának elvét – és ezen keresztül a diszkrimináció tilalmát – sértő, alkotmányellenes helyzetet.
Az „aranyrészvény” állam javára történő biztosításának alkotmányos alapját az Alkotmány 10. § (1) és (2) bekezdése teremti meg. A 10. § (1) bekezdése az államnak kizárólagos szerepet biztosít, míg a 10. § (2) bekezdésében írt felhatalmazás megalapozza, hogy a részvénytársaságokban ezen a módon biztosítsa prioritását.
Az Alkotmánybíróság ez utóbbi szabály elemzése kapcsán kifejtette, hogy az „minden kétséget kizáró módon azt jelenti, hogy maga az alaptörvény korlátozza az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében, illetőleg (2) bekezdésében foglalt rendelkezések érvényesülési körét (azaz a tulajdonjog alanyainak egyenjogúságát és a gazdasági verseny szabadságát), amikor bizonyos körben alkotmányos lehetőséget teremt arra nézve, hogy az állam tulajdonosként, illetőleg bizonyos gazdasági tevékenységre jogosultként előnyösebb helyzetbe kerülhessen, mint más tulajdonos, illetőleg a gazdasági élet más résztvevője. Nem az Alkotmányon belüli ellentmondásról van szó, hanem mindössze arról, hogy az Alkotmány egyik rendelkezése, – a 10. § (2) bekezdése – lehetőséget teremt az Alkotmány két másik rendelkezése – a 9. § (1) és (2) bekezdése – alóli kivételekre.” (1814/B/199l. AB határozat, ABH 1994, 513, 514.)
Az Alkotmánybíróság ugyan több határozatában rámutatott, hogy alkotmányellenes, ha a versenyszféra körében tulajdonosként megjelenő állam közhatalmi eszközökkel önmaga számára előnyösebb feltételeket teremt, mint a gazdasági élet többi résztvevője számára, mely az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt tiltott diszkriminációhoz vezet [1814/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 513, 514.; 59/1992. (XI. 6.) AB határozat, ABH 1992, 271, 273.; 39/1992. (VII. 16.) AB határozat, ABH 1992, 235, 238.], kifejtette azonban azt is, hogy a nemzetgazdaság szolgálatában az állam közhatalmát érvényesítve korlátozásokat állapíthat meg, és e gazdaságpolitikai célokhoz is alkotmányos alapot nyújt az Alkotmány 10. § (2) bekezdése. (245/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 437, 438.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 476.) „A törvényhozónak alkotmányos joga annak meghatározása, hogy nemzetgazdasági szempontból mit tart olyan jellegű tevékenységnek, amelynek gyakorlására nemcsak általános, közvetett-regulatív, hanem tényleges, közvetlen, tulajdonosi befolyást is gyakorolni kíván. Ez a gazdasági tevékenység olyan szűk körére terjed ki, melyek stratégiai jelentőségét minőségi vonatkozásai adják meg.” (1103/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 539, 541.)
A korlátozás szükségességét társadalmi érdek, gazdaságpolitikai megfontolások támasztják alá. Ezt a célt a Priv.tvm. indokolása fogalmazza meg akként, hogy az állam a nemzetgazdaság működése illetve a lakosság alapellátásának biztosítása szempontjából legfontosabb társaságokat érintően tartotta fenn egyetértési jogát a stratégiai döntések tekintetében azért, hogy váratlanul ne szűnhessen meg például az energia- vagy élelmiszer alapellátás, illetőleg ne alakulhassanak ki nemkívánatos monopóliumok, amelyek a monopolár révén a szolgáltatást igénybe vevőket kényszerhelyzetbe hozzák és anyagilag aránytalanul megterhelik.
A tartós állami tulajdonba tartozó részesedéssel működő társaságokban tehát alkotmányosan indokolt lehet, hogy az állam közérdekből korlátozza a részvényesek jogait. Ha ez arányos az elérni kívánt céllal, a különböző tulajdonformák egyenrangúságának elvét nem sérti.
Az Alkotmánybíróság ennek alátámasztására utal az Európai Bíróságnak a C 503/99. számú és a C–483/99. ügyben 2002. június 4-én hozott határozataira, amelyekben az állam által birtokolt aranyrészvényhez kapcsolódó jogok, köztük a vétójog vizsgálata kapcsán úgy foglalt állást, hogy a szabad tőkeáramlás fogalmának részét képező, a társaság vezetésében vagy ellenőrzésében való részvétel joga vétójoggal akkor korlátozható, ha azt a közérdek, közbiztonság vagy az általános érdeket szolgáló elsőrendű szükségszerűség igazolnak, így az olyan vállalkozásoknál, amelyek közérdekű szolgáltatások ellátása vagy stratégiai szolgáltatások területén működnek.
Az aranyrészvényhez tapadó vétójog a társaság stratégiai döntéseibe úgy enged beleszólást, hogy nem jelent a társaság számára szükségtelen korlátozást és nem von el indokolatlanul jogköröket. Az Alkotmánybíróság határozata az egyetértési joggal kapcsolatosan azt tartalmazza, hogy az „természeténél fogva sem a döntési joggal rendelkező, sem az egyetértési jog címzettje számára nem biztosít önálló döntési lehetőséget. Konszenzus hiányában nem kerülhet sor érvényes döntés megalkotására.” [47/1991. (IX. 24.) AB határozat, ABH 1991, 438, 440.]
A Priv.tv.-ben felsorolt – csökkenő számú – társaságok olyan tevékenységet folytatnak, amelyek léte a nemzetgazdaság vagy a lakosság ellátása szempontjából fontos. A vétójog a döntéseknek csak olyan körében érvényesül, amelyek a társadalom alapvető érdekeit érinthetik, és amely tárgyban az állam részvényesi jogainak gyakorlója a társasági jog által biztosított más, hatékony eszközzel nem rendelkezik.
Ezért az Alkotmánybíróság e vonatkozásban az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének sérelmét nem látta megállapíthatónak.
2.1. A közgyűlés határozatképességéhez – a felsorolt döntések tekintetében – a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosa jelenlétének feltételként való előírását tartalmazó rendelkezés kapcsán azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy ütközik-e a magántulajdonos részvényeseknek az Alkotmány a 13. § (1) bekezdésében biztosított jogába.
A Priv.tv. a közgyűlés határozatképességhez a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának jelenlétét (és a döntéshez egyetértését) csakis a 7. § (7) bekezdése a)–e) pontjában felsorolt kérdésekben való határozathozatal esetében kívánja meg.
Priv.tv.-nek a közgyűlés határozatképességére vonatkozó rendelkezése a szavazati jog gyakorlásának az új Gt. szabályaihoz képest egy további feltételét tartalmazza, amely szerint az ott meghatározott tárgykörben a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának jelenléte esetén hozhat a közgyűlés érvényes határozatot. Ezen rendelkezés indokát a Priv.tv. 7. § (1) bekezdése adja meg, amely tartalmazza, hogy az 5. §-ban meghatározott vagyon, illetve annak meghatározott hányada tartósan akkor maradhat állami tulajdonban, ha a vagyon, illetve az azt működtető társaság országos közüzemi szolgáltató, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül, továbbá ha honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál.
A Priv.tvm.-hez fűzött indokolás is utal arra, hogy a szavazatelsőbbségi részvény tényleges szerepét elsősorban az határozza meg, hogy mely kérdésekben ad a tulajdoni hányadtól függetlenül egyetértési jogot. A törvény a szavazatelsőbbséget biztosító részvényhez fűződő jogok meghatározása során abból a mértéktartásból indul ki, hogy rendelkezései ne jelentsenek az érintett társaságok számára szükségtelen korlátozást és ne járjanak a döntési jogkörök indokolatlan elvonásával.
E követelmények figyelembevételével tartja fenn a szavazatelsőbbségi részvényes egyetértési jogát a társaságot érintő olyan stratégiai döntések tekintetében, mint az alaptőke csökkentése, az egyes részvényfajtákhoz fűződő jogok megváltoztatása, a társaság jogutód nélküli megszüntetése, egyesülése, szétválása, átalakulása, beolvadása, továbbá üzletrész átruházása.
Az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy vannak olyan létfontosságú területek, ahol az állam a maga számára ilyenfajta beavatkozási lehetőséget indokoltan fenntarthat. A Priv.tv. mellékletében szereplő részvénytársaságok működési körébe olyan állami feladatok tartoznak, amelyek ellátása során meg kell teremteni a közérdek érvényesítésének garanciáit, az állam pedig az aranyrészvényhez tapadó jogain keresztül tudja érvényesíteni befolyását.
A fentiekre figyelemmel a többségi részvényes akaratának ellensúlyozására az elsőbbségi részvényes jelenlétének a döntés feltételeként történő előírása a tulajdonjog szükséges és egyben arányos korlátozását jelenti, amiért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e rendelkezés nem sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését.
2.2. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a határozatképességgel kapcsolatos rendelkezést nem jelent az állam javára jelentkező olyan kedvezményt sem, amely az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének sérelmén keresztül a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tiltott diszkrimináció tilalmába ütközne. A Priv.tvm.-ben megfogalmazott gazdaságstratégiai, honvédelmi és egyéb – az előbbiekben már kifejtett – célok alkotmányosan indokolják az állam megkülönböztetett helyzetét.
Azok a részvénytársaságok, amelyekben az állam szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik, vagy kötelező állami feladatokat látnak el, vagy a lakosság egészét érintő szolgáltatásokat nyújtanak, így közérdekből kívánatos fenntartani a döntésekre való ráhatás lehetőségét. Azzal, hogy a támadott jogszabály az egyetértési jog gyakorlójának több biztosítékot ad, kizárja annak a lehetőségét, hogy formai okból e jog gyakorlása meghiúsuljon.
Így a kifogásolt jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz a szavazatelsőbbségi részvény állami tulajdonosa tekintetében olyan önkényes megkülönböztetést, amely tiltott módon sértené a többi részvényes érdekeit és ezen keresztül a tulajdon bármely formájára vonatkozó diszkrimináció tilalmát. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság e vonatkozásban is elutasította az indítványt.
3. A Priv.tv. 7. §-ába beiktatott (5) bekezdésének illetőleg a (7) bekezdés kiemelt pontjainak normakollízió miatti alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet, csak ha egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár. [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.; 152/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 653, 657.; 1/2001. (I. 17.) AB határozat, ABH 2001, 31, 34.] Minthogy a támadott rendelkezések az előzőekben kifejtettek szerint alapjogot nem sértettek, az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben sem látta megalapozottnak.
IV.
1. A Priv.tv. 7. § (6) és (9) bekezdését a jogalkotó hatályon kívül helyezte, majd a (9) bekezdés helyébe a korábbitól tartalmában teljesen eltérő rendelkezést iktatott be.
Az Alkotmánybíróság – gyakorlata szerint – hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.) Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, illetőleg a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Minthogy a jelen ügyben az indítvány az Abtv. 1. § b) pontja alapján absztrakt normakontrollra irányult, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2002, 1791, 1802.) 31. §-ának a) pontja alapján az Alkotmánybíróság e vonatkozásban az eljárást megszüntette.
2. Az Alkotmánybíróság a Priv.tv. 7. §-ába beiktatott (8) bekezdése tekintetében az indítvánnyal érdemben nem foglalkozott.
Az indítványozó e rendelkezés alkotmányellenességét arra alapította, hogy az akkor hatályos Gt. elveivel és egyes szabályaival való ellentéte miatt sérti a jogállamiság elvét. A Gt. hatályon kívül helyezése folytán a jogszabályi környezet megváltozott. Mivel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az indítvány tartalmi feltételek egyike a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése, az Alkotmánybíróság határidő kitűzésével felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon arra, fenntartja-e e vonatkozásban az indítványát. Az indítványozó a végzésben foglaltaknak nem tett eleget, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2002, 1791, 1802.) 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. október 7.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás