1396/B/1997. AB határozat
1396/B/1997. AB határozat*
1998.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) pontja, 5. § (1) bekezdésének g) pontja, 6. §-a és 9. § (2) bekezdése, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 3. §-a, 4. § (1), (3), (4) bekezdése, 28. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 10. § (3) bekezdésének d) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó azon az alapon kifogásolja a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § k) pontját, 5. § (1) bekezdésének g) pontját, 6. §-át és 9. § (2) bekezdését, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-át, 4. § (1), (3), (4) bekezdéseit és 28. § (2) bekezdését, és a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 10. § (3) bekezdésének d) pontját, hogy azok ellentétben állnak az Alkotmánynak a jogállamiságra és azon belül a jogbiztonságra vonatkozó követelményével.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Tbj. „4. § E törvény alkalmazásában:
k) Járulékalapot képező jövedelem:
1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj,
2. a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított, továbbá a biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban foglalkoztatott külföldi személy esetén járulékalapot képező jövedelemnek azokat a foglalkoztató által adott (elszámolt) juttatásokat kell érteni, amelyek az 1. pontban foglaltaknak megfelelnek.
5. § (1) E törvény alapján biztosított az, aki
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
6. § (1) A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.
(2) Az a személy, aki az 5. § (1) bekezdés a), b), g) pontjában, valamint a (2) bekezdésében meghatározott jogviszonyban áll és egyidejűleg saját jogú nyugdíjas, baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
9. § (2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.”
R. „3. § A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének g) pontjában említett felhasználási szerződés [szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 26–30. §, valamint a végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (a továbbiakban: Szjtvr.) 21–23. §] alapján személyesen munkát végző személynek, az Szjt. védelme alá tartozó mű szerzője és az előadások előadója (előadóművésze), foglalkoztatónak pedig a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználó minősül. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. Az Szjt. szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj nem képez járulékot.
4. § (1) Ha a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett jogviszonyok alapján járó díjazást nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, vagy a tevékenység befejezését követően fizetik ki, a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból (előlegből) a személyi jövedelemadó előleg alapját képező összeget azon időtartam naptári napjainak a számával kell elosztani, amelyre a díjazás kifizetése történt.
(3) A felhasználási szerződés esetén – a (2) bekezdéstől eltérően – a biztosítási kötelezettség megállapításánál figyelembe vehető időtartam a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig eltelt idő.
(4) Az előadó (művész) biztosítási kötelezettsége elbírálásánál figyelembe vehető időtartam a felhasználási szerződés megkötésétől az előadásra történő felkérés elfogadásától az előadás tartása napjáig áll fenn, azonban szerződésenként (előadásonként) legfeljebb 7 nap vehető figyelembe.
28. § (2) A 3–4. §-ok felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezései 1997. december 13-án lépnek hatályba azzal, hogy a biztosítás 1997. december 12-ét követő időtartamra vonatkozó elbírálásánál e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a felhasználási szerződés megkötésére az említett időpontot megelőzően került sor.”
A T. 10. § (3) Az (1)–(2) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed, ha a tevékenységéért díjazásban részesül ...
d) a felhasználási szerződés alapján szerzői díjazásban részesülő személyre.
Az indítványozó által megjelölt alkotmányi rendelkezés:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. Az indítványozó szerint a jogbiztonság sérelméhez vezet, hogy a felhasználási szerződésekkel kapcsolatban a Tbj. személyes munkavégzésről rendelkezik és nem határozza meg: ki döntheti el, hogy történt e személyes munkavégzés és ha történt, akkor a szerzői díjnak mekkora részét képezi a személyes munkavégzésre eső rész, vagyis a társadalombiztosítási járulék alapja.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a jogbiztonság alkotmányos követelményével. Ennek során elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. [26/1992. (IV. 30.) AB hat., ABH 142.] „A jogbiztonság – az Alkotmánybíróság értelmezésében – az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára is előre láthatóak legyenek.” [11/1992. (III. 5.) AB hat., ABH 1992. 84.] A jogszabályi megfogalmazások fogalmai, kifejezései rendszerint általánosak. Így adott esetben kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. A jogalkalmazás általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre alakalmazása során a jogszabály értelmezésre szorul. Azt általában a jogalkotó dönti el, hogy valamely életviszonyt szabályoz-e, és azt is, hogy ezt milyen részletességgel, mennyire esetszerűen teszi. Ha a jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. Ha pedig a jogszabályi tényállás túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot. (1160/B/1992. AB hat. ABH 1993. 608.)
A Tbj.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezései a szerzői díjnak azt a részét tekintik a társadalombiztosítási, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulék alapjának, amire szerző személyes munkavégzése miatt jogosult. A felhasználási szerződés tárgyát képező szerzői mű létrehozása során a szerző által személyesen végzett munka az alapja a kötelező társadalombiztosítási jogviszony létrejöttének. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A szerzői jogi törvény szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díjazás azonban nem képez járulékalapot. A Tbj. szabályozási koncepciója szerint a felhasználási szerződésben a felhasználó által fizetett díjazás két díj elemből épülhet fel. Egyrészt a szerző vagyoni jogának átruházásáért járó ellenszolgáltatásból, másrészt a szerzői mű létrehozása során végzett munka ellenértékéből.
A kötelező társadalombiztosítási rendszer főleg a munkajövedelemmel, a személyes munkavégzés eredményeként realizálódó jövedelemmel rendelkezők munkavégzőképességének kockázatait kezeli, a munkavégzőképesség időleges vagy végleges elveszítése esetére biztosít ellátást. Az Alkotmánybíróság több határozatban rámutatott arra, hogy a kötelező társadalombiztosítás és ennek fedezeteként a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség az Alkotmánnyal összhangban van. [772/B/1990. AB hat., ABH 1991. 521., 26/1993. AB hat., ABH 1993. 199., vö.: 35/1997. (VI. 11.) AB hat., ABK 1997. 128.] Önmagában tehát az, hogy a szerzői mű létrehozása során a szerző által személyesen kifejtett munkatevékenység megalapozza a kötelező társadalombiztosítási jogviszonyt, alkotmányosan nem kifogásolható.
Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy amikor a Tbj. nem határozza meg: ki döntheti el, hogy történt e személyes munkavégzés és ha történt, akkor a szerzői díjnak mekkora részét képezi a személyes munkavégzésre eső rész, ellentétben áll-e az Alkotmány jogbiztonságra vonatkozó szabályával. A Tbj. rendelkezése szerint a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék megállapítási és járuléklevonási kötelezettség terheli [2. § (5) bekezdése]. A felhasználási szerződés megkötésekor a szerződő felek tudják a legjobban, hogy adott esetben szükség van-e a szerződés teljesítéséhez a szerző személyes munkavégzésére és ha igen, milyen mértékben. Az olyan felhasználási szerződés teljesítése, amely még meg nem írt irodalmi mű kiadására, megfilmesítésére vonatkozik, nyilvánvalóan nem képzelhető el a szerző munkavégzése nélkül. Ezzel szemben a már létrejött irodalmi mű újrakiadása, vagy megfilmesítése nem teszi szükségessé a szerző személyes közreműködését. Valamely színdarab megrendezéséhez nélkülözhetetlen a rendező személyes munkavégzése. Ugyanennek az előadásnak azonban más színházban történő reprodukálása, vagy televíziós közvetítése nem feltétlenül eredményezi a rendező munkavégzését. Amikor a Tbj. – hasonlóan az egyéb jogviszonyban történő foglalkoztatás eseteihez – a felekre bízza a társadalombiztosítási jogviszony létrejötte megállapításának kötelezettségét, nem sérti az Alkotmány jogbiztonságra vonatkozó rendelkezését. A Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja pontosan meghatározza, hogy mikor jön létre a felhasználási szerződés alapján társadalombiztosítási jogviszony, az R. 3. §-a pedig figyelemmel e szerződéstípus sajátosságaira, további részletszabályt tartalmaz.
3. A T. 10. § (3) bekezdésének d) pontját a Tbj. Mellékletének a) pontja 1998. január 1-jével hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság e szabállyal kapcsolatban az eljárást megszüntette, mert gyakorlata szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1., 37., 40. §-ára és a 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a már nem hatályos jogszabály tekintetében nincs helye utólagos és elvont normakontroll eljárásnak, ha annak egyedüli eljárásjogi következménye – az alkotmányellenesség megállapítása esetén is – a jogszabály hatályvesztésének kimondása lehetne.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest 1998. május 11.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Bagi István s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás