BK BH 1997/14
BK BH 1997/14
1997.01.01.
I. Az előzetes letartóztatással kapcsolatos felül vizsgálatot az elsőfokú bíróságnak hivatalból tehát kérelem nélkül is – el kell végeznie; ennek során nem az előzetes letartóztatást elrendelő (fenntartó) végzését kell felülbírálnia, hanem az vizsgálandó, hogy a hat hónap eltelte utáni helyzetben az előzetes letartóztatás fenntartása továbbra is szükséges- és indokolt-e [Be. 95. § (3) bek. a) pont].
II. Az elsőfokú bíróságnak az előzetes letartóztatás fenntartása tárgyában hozott végzése ellen rendes fellebbezésnek van helye [Be. 269. § (1) bek., 95. § (3) bek.].
Az első fokon eljárt városi bíróság - a Be. 95. §-a (3) bekezdésének a) pontjában írt eljárás keretében - a vádlottnak az 1995. június 19. napján kelt és a megyei bíróság 1995. július 25. napján kelt végzésével helybenhagyott határozatával - az elsőfokú érdemi határozat kihirdetéséig - elrendelt előzetes letartóztatását továbbra is fenntartotta; annak megszüntetésére nem látott okot.
A végzés ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, melyben az előzetes letartóztatás fenntartását sérelmezték. A megyei főügyész átiratában a végzés helybenhagyására tett indítványt.
Helyesen járt el a városi bíróság, amikor az előzetes letartóztatás indokoltságát kérelem nélkül, hivatalból felülvizsgálva végzéssel döntött, és a határozata ellen a fellebbezés lehetőségére a figyelmet felhívta. A fellebbezések tehát érdemben elbírálandók voltak.
A megyei bíróság az alábbiakra mutat rá:
A Be. 95. §-ának (3) bekezdése szerint "ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama: a) hat hónapot meghalad és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az elsőfokú bíróság; b) egy évet meghalad, a Legfelsőbb Bíróság az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja".
Mindkét esetben a kényszerintézkedés további indokoltságának a felülvizsgálatáról van szó, a különbség - az időbeliségen túl - az, hogy az elsőfokú bíróság (kizárólag) a saját eljárása alatt, a saját korábbi (esetleg a másodfokú bíróság által annak idején felülbírált) határozatából kiindulva vizsgálja meg azt, hogy az előzetes letartóztatás előfeltételei a felülvizsgálat idején továbbra is fennállnak-e [BJD 5390., BH 90/1992. sz.], azaz szükséges-, indokolt-e annak a fenntartása. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat kapcsán minden esetben végzéssel határoz (ezt tette a korábbi joghelyzetben is, amikor a törvény nem ismerte a hat hónapi felülvizsgálatot).
A Btk. 95. §-a (3) bekezdésének szövegezéséből egyértelműen az következik, hogy - a Legfelsőbb Bírósághoz hasonlóan - az elsőfokú bíróságnak is végzést kell hoznia, mely végzés ellen az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak. A Be. 269. §-ának (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt a Be. nem zárja ki. Mivel pedig a Be. nem tartalmaz kizáró rendelkezést a Be. 95. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján hozott végzésére nézve, nem lehet vitás, hogy fellebbezésnek helye van. A jogorvoslat lehetőségéről az erre jogosultakat megfelelő módon tájékoztatni kell.
A megyei bíróság a fellebbezéseket nem találta alaposnak. Az elsőfokú végzés indokai helytállóak. Ezek szerint az előzetes letartóztatás elrendelésének indokai - a szökés, elrejtőzés, továbbá a bűnismétlés veszélye [Be. 92. § (1) bekezdés a) és c) pont] - változatlanul fennállnak. A városi bíróság által hivatkozottakon túlmenően a megyei bíróság utal még e körben a vád tárgyává tett cselekmények jellegére, tárgyi súlyára és ennek folytán a nagyobb törvényi fenyegetettségre is.
Mindebből következik, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott továbbra sem helyezhető szabadlábra, előzetes letartóztatásának a további fenntartása szükséges és indokolt, ezért a megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú végzést. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 192/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás