1433/B/1997. AB határozat
1433/B/1997. AB határozat*
2000.08.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 88. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a könyvvizsgálati kötelezettség alól mentesített vállalkozókat a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 88. § (3) bekezdése – amelyet a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXXX. törvény 22. §-a állapított meg – diszkriminatív módon szankcionálja. E rendelkezés – szerinte – sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságot, az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadságát, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bíróság előtti egyenlőség elvét, ugyanis e törvényi rendelkezés alapján nem az elkövetett hiba, hanem a könyvvizsgáló alkalmazásának mellőzése, illetőleg e végzettség hiánya miatt állapít meg szankciót a törvényalkotó.
2. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései a következők:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, (...)."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az Szt. – indítványozó által támadott – 88. § (3) bekezdése a következőket tartalmazza:
"88. § (3) Amennyiben az adóhatóság megállapítja, hogy a 72. § (4) bekezdése szerint közzétett éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló egészében vagy részben nem felel meg e törvény előírásainak, akkor az ilyen vállalkozóra az adózás rendjéről szóló törvény szerint mulasztási bírság szabható ki."
A támadott rendelkezésben szereplő 72. § (4) bekezdése az alábbi előírást tartalmazza:
"72. § (4) Ha a 73. § (7) bekezdése szerinti vállalkozó közzétett éves beszámolója, illetve egyszerűsített éves beszámolója nem tartalmaz könyvvizsgálói záradékot, akkor a vállalkozó az általa elkészített éves beszámoló, illetve egyszerűsített éves beszámoló mérlege, eredménykimutatása, kiegészítő melléklete minden példányán köteles feltüntetni: "A közzétett adatokat könyvvizsgáló nem ellenőrizte." Ez esetben a kiegészítő melléklet közzétételétől nem lehet eltekinteni."
Az Szt. 73. § (7) bekezdése a következőket tartalmazza:
"73. § (7) Nem kötelező az (1) bekezdés szerint könyvvizsgálót, könyvvizsgálói társaságot az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló felülvizsgálatával megbízni,
a) ha a vállalkozó éves nettó árbevétele a tárgyév és a tárgyévet megelőző év átlagában nem haladja meg az 5 millió forintot,
b) ha a vállalkozó éves nettó árbevétele a tárgyév és a tárgyévet megelőző év átlagában nem haladja meg az 50 millió forintot, és a vállalkozó könyvviteli nyilvántartásait, továbbá éves beszámolóját, illetve egyszerűsített éves beszámolóját legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező vezeti és készíti el."
II.
Az indítvány az alábbiak miatt megalapozatlan:
1. Az indítványozó valamennyi – általa felhívott – alkotmányi rendelkezés kapcsán azt kifogásolja, hogy ugyan a törvény lehetőséget ad az Szt. 73. § (7) bekezdésében meghatározott vállalkozónak arra, hogy a könyvvizsgáló alkalmazását mellőzze, "de eleve diszkriminatív megkülönböztetéssel szankcionálja az esetlegesen elkövetett hibát, ha a társaság nem alkalmaz könyvvizsgálót". Ez a könyvvizsgálói feladat ellátásához előírt képesítésen alapuló diszkriminatív megkülönböztetés – az indítványozó szerint – a jogállamiságot, a versenyszabadságot és a bíróság előtti egyenlőséget is sérti.
Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalma alapján megállapította, hogy az indítványozó valamennyi felhívott alkotmányi rendelkezés tekintetében valójában a támadott rendelkezést a diszkriminatív megkülönböztetés miatt tartja alkotmányellenesnek.
Ezért az Alkotmánybíróság jelen indítvány alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az Szt. 88. § (3) bekezdésébe foglalt szabály a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmába ütközik-e.
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazó 70/A. § alkotmányos tartalmát [pl.: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.]. Az Alkotmánybíróság 1992 óta követett gyakorlata szerint "az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, ide értve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé" [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Valamely alapjognak nem minősülő jog vagy helyzet tekintetében fennálló megkülönböztetés, illetőleg korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a megkülönböztetésnek, illetve a korlátozásnak – tárgyilagos mérlegelés alapján – nincs ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába az, hogy a törvényalkotó az Szt. 88. § (3) bekezdése alapján mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé olyan vállalkozóval szemben, akinek – könyvvizsgáló által nem ellenőrzött – éves beszámolója, illetőleg egyszerűsített éves beszámolója (a továbbiakban: beszámoló) az Szt.-ben foglalt előírásoknak nem felel meg.
Az Szt. 1997. évi CXXX. törvénnyel történő módosítása nyomán ugyanis a kisebb gazdasági teljesítőképességgel rendelkező vállalkozók [Szt. 73. § (7) bekezdés] szabadon eldönthetik, hogy az éves gazdasági tevékenységüket tükröző beszámolóikat felülvizsgáltatják-e könyvvizsgálóval.
E szabályozási körön belül tehát a beszámoló – a vállalkozó döntésétől függően – könyvvizsgáló által ellenőrzött és hitelesített, vagy az ilyen ellenőrzést nélkülöző lehet. Ha a vállalkozó él az Szt. 73. § (7) bekezdésében biztosított lehetőséggel, beszámolóját könyvvizsgálóval nem vizsgáltatja felül és nem hitelesítteti, akkor az általa készített beszámoló nélkülözi azt a speciális kontrollt, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által készített beszámoló az Szt. előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet mutat a vállalkozó vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről [Szt. 73. § (2) bekezdés]. A könyvvizsgáló által hitelesített beszámoló tekintetében a könyvvizsgáló tanúsítja azt, hogy a beszámoló megfelel a számvitelre vonatkozó törvényi előírásoknak, megbízható és valós képet ad a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről [Szt. 76. § (1) bekezdés]. A könyvvizsgálat tehát egy sajátos "szűrő" és "tanúsítvány", amely garanciát ad arra, hogy a beszámoló valós, hiteles, objektív információkat tartalmazzon a vállalkozásról. A könyvvizsgálat eme szerepének megvalósulását a könyvvizsgálat intézményére vonatkozó törvényi szintű szabályozás [pl.: a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.), a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, illetőleg maga az Szt. is] a könyvvizsgálói tevékenység gyakorlásának szervezeti és személyi feltételeinek, a könyvvizsgáló jogosítványainak, felelősségének stb. szabályozásával biztosítja. A könyvvizsgálói tevékenység végzésének kamarai tagsághoz kötése [Kktv. 26–28. §, Szt. 73. § (3) bekezdés], a könyvvizsgálói függetlenségre vonatkozó előírások (Kktv. 29–30. §), a képesítési követelmények meghatározása (Kktv. 31. §), a könyvvizsgálót megillető jogosítványok [pl.: Szt. 75. § (1)–(2) bekezdés] garantálják, hogy a könyvvizsgáló pénzügyi-számviteli ellenőrzése a beszámoló jogszerűségének és valódiságának megállapítására alkalmas legyen.
Az Szt. módosításáról szóló 1997. évi CXXX. törvény indokolásából kitűnik, hogy az Szt. 73. § (7) bekezdésében foglalt vállalkozói kör számára a törvényalkotó azért biztosította a könyvvizsgálat alóli mentesítés lehetőségét, mert a kisebb vállalkozásokat meg akarta kímélni a könyvvizsgálattal járó jelentős anyagi terhektől, és arra a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok éves beszámolójáról szóló 78/660/EGK számú, 4. irányelv is módot ad az egyes tagállamok részére. A jogalkotói szándék az Szt. módosításával tehát a könyvvizsgálati díj terhei alóli egyfajta "mentesülési" lehetőségre irányult, és nem arra, hogy az érintett vállalkozó esetében eltekintsen az alól a törvényi követelmény alól, mely szerint a beszámolónak ilyen esetben is jogszerűnek és valósnak kell lennie. A könyvvizsgáló által nem ellenőrzött beszámoló esetén a vállalkozó döntésével szükségszerűen vállalta azt a felelősséget is, amely a könyvvizsgáló által hitelesített beszámolónál a pénzügyi-számviteli ellenőrzés tekintetében a könyvvizsgálót terheli. A könyvvizsgáló ugyanis az általa végzett tevékenység tekintetében felelősséggel tartozik.
Nem tekinthető tehát önkényesnek az Szt. 88. § (3) bekezdésében megállapított szankcionálási lehetőség, hiszen annak ésszerű indoka az, hogy a könyvvizsgálati ellenőrzést jogszerűen mellőző vállalkozó beszámolója tekintetében a számviteli előírások betartásáért maga felel. Így alkotmányosan nem kifogásolható, ha az Szt. rendelkezéseinek nem megfelelő beszámoló esetén, az Szt. rendelkezésének megsértése miatt a jogalkotó a vállalkozóval szemben szankciót helyez kilátásba.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott törvényi előírás és az indítványozó által felhívott további alkotmányi rendelkezések – az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése, 9. §-ának (2) bekezdése és 57. §-ának (1) bekezdése – között nincs alkotmányos szempontból értékelhető összefüggés, ezért e vonatkozásban sem látott alapot az alkotmányellenesség kimondására [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.].
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Szt. 88. § (3) bekezdésének alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2000. szeptember 11.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás