BK BH 1997/159
BK BH 1997/159
1997.04.01.
Bár a törvény a terhelt kóros elmeállapota esetén a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget, ezen a címen nincs helye büntetés helyett próbára bocsátás alkalmazásának, ha ennek az intézkedésnek az egyéb törvényi feltételei nincsenek meg [Btk. 24. § (2) bek., 72. § (1) bek., 87. § (4) bek., 273. § (1) bek.].
A városi bíróság megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlott, mint társtettes elkövette az önbíráskodás bűntettének a kísérletét. Ezért a bíróság a II. r. vádlottat 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 50 forintban állapította meg, az I. r. vádlottat pedig 2 évre próbára bocsátotta. Az irányadó tényállás szerint a vádlottak házastársak. A II. r. vádlott 1994. május 28. napján két fenyegető levelet küldött a férje rokonának, melyekben azt követelte, hogy fizesse meg azt az 5000 forintot, amelyet kölcsönként kapott tőlük. Első levelében azt is írta: "különben nagy baj lesz", mert a férje - az I. r. vádlott - "begurul"; a második fenyegető levél pedig durva megszólítással kezdődött. Még aznap az I. r. vádlott felindult állapotban és házastársa fenyegető levelei tartalmának ismeretében a kölcsönadott pénz visszakövetelése végett a címzett lakásához ment. A sértett a lakását az I. r. vádlott előtt bezárta, aki emiatt azzal fenyegette meg őt, hogy "kinyírja, ha nem adja vissza a pénzüket". Azzal is fenyegette továbbá, hogy a férjét is megöli, mindkettőjüket elintézi. Dühében a bejárati ajtó üvegére is rácsapott, amelynek üvege megrepedt. Ezután a cselekmény helyszínéről elfutott.
A szándékos rongálással okozott kár 360 forint volt, mely nem térült meg.
A sértett a II. r. vádlott ellen a sérelmére elkövetett becsületsértés miatt nem terjesztett elő magánindítványt, és nem kérte a vádlott megbüntetését.
Az I. r. vádlott enyhe fokban gyengeelméjű, és ez a beszámítási képességét enyhe fokban korlátozta.
A másodfokú bíróság a bűntetti eljárás szabályai alapján vizsgálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, és úgy találta, hogy a városi bíróság a meglapozott tényállás alapulvételével okszerűen vont következtetést az I. r. vádlott bűnösségére, és az anyagi jogi szabályokkal összhangban minősítette a vádlott cselekményét önbíráskodás bűntette kísérleteként. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. vádlott a terhére rótt cselekményt társtettesi minőségben valósította meg.
Az eljárás során ellentmondásos nyilatkozatok hangzottak el a tekintetben, hogy az I. r. vádlott ismerte-e felesége - a II. r. vádlott - leveleinek a konkrét tartalmát, az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a levelekben foglaltak korántsem merítik ki a Btk. fogalmi rendszerében meghatározott fenyegetés tartalmát. A Btk. 138. §-a értelmében ugyanis a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Nem kétséges, hogy a II. r. vádlott levele tartalmaz olyan jellegű megfogalmazást, amely arra utal, hogy valamilyen hátrány érheti a sértettet a követelés nem teljesítése esetén, e körben azonban a levél minden konkrétumot nélkülöz, így e tartalmi jogok alapján nem lehet alappal olyan következtetésre jutni, hogy a sértettel szemben komoly félelem kiváltására alkalmas hátrányt helyezett volna kilátásba. A második levél ezzel szemben sértő tartalmú, de nem fenyegető. A megyei bíróság ezért a II. r. vádlottat az ellene emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.
Ténylegesen az I. r. vádlott tevőleges - rongálásban is megnyilvánuló - magatartása már okkal értékelhető fenyegetőnek. A sértett is úgy nyilatkozott, hogy a vádlott megjelenése és fellépése komoly félelmet keltett benne. Ebből következően az I. r. vádlott az önbíráskodás bűntettének kísérletét tettesként valósította meg, mivel ő volt az, aki a tényállásszerű magatartást tanúsította.
A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülmények alapján az elsőfokú bíróság a Btk. 87. §-a (4) bekezdésének téves értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy az I. r. vádlottal szemben a próbára bocsátás alkalmazására van lehetőség. Az elsőfokú bíróság ugyanis a vádlott kóros elmeállapota következtében fennálló korlátozott beszámítási képessége miatt látott lehetőséget a Btk. 24. §-ának (2) bekezdése alapján a büntetés korlátlan enyhítésére. A Btk. 87. §-ának (4) bekezdése értelmében, ha a törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. Rámutatott azonban a másodfokú bíróság: ez a megfogalmazás nem hagy kétséget afelől, hogy a büntetés korlátlan enyhítésének lehetősége önmagában nem alapozza meg intézkedésként a próbára bocsátás vagy a megrovás alkalmazását. A próbára bocsátás alkalmazására csupán abban az esetben nyílik lehetőség, ha a törvényben meghatározott különös feltételek fennállnak. A Btk. 72. §-ának (1) bekezdése alapján a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztására (próbára bocsátás) csupán a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetében van mód. E tekintetben mindig a törvényben meghatározott büntetési tételt kell alapul venni, míg a Btk. 87. §-a szerinti rendelkezés lehetősége nem vehető figyelembe. Az I. r. vádlott terhére rótt bűncselekmény 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő így - figyelemmel a fentiekben kifejtettekre - a vádlott nem bocsátható próbára.
Nem látott okot a másodfokú bíróság a büntetés korlátlan enyhítésére sem. A vádlott beszámítási képességét kóros elmeállapota csupán enyhe fokban korlátozta, amely nem teszi indokolttá a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének, illetőleg a Btk. 87. §-a (4) bekezdésének az alkalmazását.
Ezzel szemben a másodfokú bíróság is alapot látott arra, hogy a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján - a jelentős számú enyhítő körülményre, a cselekmény kísérleti szakban maradására is figyelemmel - a vádlottal szemben a törvényben meghatározottnál enyhébb büntetési nemet alkalmazzon. Ezért a megyei bíróság az I. r. vádlottat a Btk. 51. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés napi tételeinek számát a cselekmény tárgyi súlyának és a társadalomra veszélyesség fokának a figyelembevételével 100 napi tételben, míg az egynapi tételre eső forint összegét a vádlott személyi, vagyoni és jövedelmi viszonyai alapulvételével 50 forintban határozta meg. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a vádlott rendkívül terhes, kedvezőtlen személyi viszonyaira is figyelemmel a Btk. 89. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján alapot látott a pénzbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére (BK 153. számú állásfoglalás II/4.). (Vas Megyei Bíróság Bf. 234/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás