BK BH 1997/165
BK BH 1997/165
1997.04.01.
I. A közösség elleni izgatás törvényi tényállását megvalósító „gyűlöletre uszítás” olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át, azaz aktív, tevékeny gyűlöletre izgatást jelent [Btk. 269. §; 36/1994. (VI. 24.) AB hat.].
II. Az önkényuralmi jelkép használata nem valósul meg, ha az egyébként tiltott jelvény (jelkép) közszemlére tétele a történelem vagy a jelenkor eseményeiről szóló előadással összefüggésben, tájékoztatás céljából történik:
az előadás szakmai színvonala büntetőjogi szempontból közömbös [Btk. 269/B. §].
Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett közösség elleni izgatás bűntette és a folytatólagosan elkövetett önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt emelt vád alól; míg
a fk. III. r. vádlottat az ellene közösség elleni izgatás bűntette miatt emelt vád alól felmentette;
a IV. r. és az V. r. vádlottak ellen az önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és őket megrovásban részesítette.
A tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott 1987. június 27-én ment ki Ausztráliába, ahonnan 1993 márciusában tért vissza Magyarországra. 1993. június 21-én megalakította a Világnemzeti Népuralmista Pártot (a továbbiakban: VNP), melyet 1993. október 11-én bejegyeztek a társadalmi szervezetek nyilvántartásába.
A VNP 1993. június 21-ét követően egészen 1994 elejéig különböző helyszíneken rendezett összejöveteleket, részben a párt helyiségében tartott előadásokat. Ezeken az előadásokon vagy az I. r. vádlott vagy az általa felkért személyek voltak az előadók. Az előadásokon általában 20-25 ember volt jelen. Az előadások során a párthelyiségben az ún. kilencszer vágott Árpád-sávos, a nyilaskeresztes mozgalom zászlójára emlékeztető hétszer vágott Árpád-sávos zászlók, a falakon Szálasi Ferenc arcképe és tőle származó idézetek voltak elhelyezve. A megjelentek karlendítéssel, "kitartás" felkiáltással köszöntötték, és "testvérnek" szólították egymást. Alkalmanként a nyilaskeresztes párt indulóját, részben átírt szöveggel énekelték. A párt tagjainak eszmerendszerében jelentős szerepet töltött be Istóczy Győző és Szálasi Ferenc szellemisége. A megjelentek öltözete dzseki, fekete nadrág, fehér vagy zöld ing, fekete nyakkendő és bakancs volt. A rendezvényeken a párttagok hétszer vágott Árpád-sávos karszalagot is viseltek, középen tízágú csillaggal.
A párthelyiségükben történelmi jellegűnek is nevezhető, az 1848-tól napjainkig terjedő időszakot felölelő előadásokat tartottak. Ilyen előadás hangzott el gróf Batthyány Lajosról, az aradi vértanúkról, az 1956-os magyarországi eseményekről.
Ezeken a rendezvényeken az I. r. vádlott a megjelentek számára különböző folyóiratokat helyezett el. Ilyenek voltak a Cserkészújság, a Szittyakürt, a Magyar feltámadás, a Hunnia. Ezek a kiadványok tiltott jelképeket nem hordoztak magukon. Ugyanígy ki voltak helyezve az Út és Cél című folyóirat 10. száma első oldalának fénymásolt példányai is, amelyeken Szálasi Ferenc 1944. október 15-én kiadott hadparancsa szerepelt, eredeti formájában.
A rendezvények hallgatósága koruk szerint vegyes összetételű volt, de azért döntően a fiatalok köréből kerültek ki. 1994. január 18-án is gyűlést tartott a VNP, amelyen több napilap tudósítója is megjelent az ekkor kb. 30-40 fős hallgatóság soraiban. Először az I. r. vádlott tartott egy bevezető beszédet. Ennek során a nyilaskeresztes párttal kapcsolatban kijelentette, hogy "....büszkék lennénk rá, hogy ha legalább olyan szinten tudnánk működni, és olyan szinten tudnánk szolgálni a hazánkat és a fajtánkat....". Elmondta azt is, hogy véleménye szerint "....vannak kulturálisan feltörekvő fajok és népek, ilyen a magyar is, és vannak kulturálisan alacsonyabb rendű fajok, ilyen a negroid típusú, és más, egyéb, alacsony szinten élő, leledző nép....".
Ezt követően nyilatkozott arról, hogy a zsidók
- "....nem szeretik még azt a hazájukat sem, mert ott kellene dolgozni....",
- "....nem mennek haza Izraelbe, hanem itt eszi őket a fene, és a magyar nemzet ellen dolgoznak....".
Utalt Ausztrália példájára, amikor azt mondta, hogy "....Ausztrália is jól megvolt addig, amíg be nem engedte a niggereket, vagy be nem engedte azt a sok nyavalyás népet....".
Kifejtette azt is, hogy
- "....nincs szükségünk ....fertőzött szellemiségű ....emberekre....";
- "....akiknek ez az ország ....nem tetszik ....mehet az édesanyjába vissza, ahonnan jött....";
- "....sajnos a magyarságot ezzel a zsidó szellemiséggel, ami a kereszténységen keresztül bejött, teljesen elaltatták, teljesen elgyávították, de ez a szellemiség újra feltörőben van....";
- "....ez a küldetés ....bennünk van, és ez most felszínre fog törni, akár akarják a zsidó honfitársaink ....akár nem....";
- "....a hungaristák kérem szépen, azok az állítólagos nyilasok nem lőttek a Dunába, nem lehet igazolni. Kitették oda a cipőket....".
- Ezután a III. rendű vádlott - aki 1993 augusztusában lépett be a VNP-be - "Börtönvilág Magyarországon" címmel az ÁVH tevékenységéről tartott előadást. Előadásának alapjául Fehérvári István "Börtönvilág Magyarországon" című könyve szolgált. Nagyrészt az e könyvben foglaltak összefoglalását, kisebbrészt saját kiegészítéseit tartalmazó előadásában elmondta, hogy
- "....ennek a szervezetnek (ÁVH) a munkája az lett volna, hogy kiszolgálja Magyarországon a Szovjetuniót ....és hű katonája legyen a kommunista pártnak, melynek vezetői kivétel nélkül zsidók voltak....";
- "....az ÁVH sunyi rablóként bevonult az Andrássy út 60.-ba, a pártunk elődjének székhelyére....";
- "....az őrség, aki ebből állt, főleg zsidó munkaszolgálatosok voltak....";
- "....1945-től 1947-ig az ÁVO kezdte kifejteni tevékenységét, gyártotta először is a háborús bűnösök perét, aminek áldozatául esett dicső Szálasi Ferenc és a kormánya....".
Az I. r. vádlott a pártot, az erről döntő első fokú, de még nem jogerős bírósági határozatot követően 1995. január 17-én feloszlatta.
1993 áprilisában az I. r. vádlott felvette a kapcsolatot a II. r. vádlottal, valamint 1994. április 12-én megalakították a "Hungarista Mozgalmat", melynek mint nemzeti kulturális, politikai mozgalomnak a bírósági bejegyzését is kezdeményezték. Tevékenységüket a bejegyzéstől függetlenül megkezdték.
1994. április 27. napjára a megalakító három személy, mint társelnökök sajtótájékoztatót hívtak össze, amelyre a jelentősebb napilapok és tv-szerkesztőségek részére meghívót is küldtek. A sajtótájékoztatón több fiatal is jelen volt. A sajtótájékoztató célja a "Hungarista Mozgalom" megalakulásának bejelentése volt. A teremben a falakon ez alkalommal is Szálasi Ferenc arcképe és a tőle származó idézetek voltak láthatók.
A mozgalom megalakulását a II. r. vádlott jelentette be, majd utána az I. r. vádlott ismertette a legfőbb céljaikat, feladataikat. Ezt követően a mozgalom társelnökei válaszoltak az újságírók kérdéseire.
A II. r. vádlott egyebek között elmondta, hogy "felvállalunk ....a háború alatti Hungarista Mozgalomnak a célkitűzései közül is nem egyet....". Elmondta továbbá: "....meghatároztuk azt, hogy mi kit tartunk magyarnak, és meghatároztuk azt, hogy az itt élő nem magyaroknak nyilatkozniuk kell magyarságukkal kapcsolatban....".
Az I. r. vádlott szintén kérdésre előadta, hogy "....jelenleg Magyarországon, iskoláinkban, munkahelyeinken.... nem ....magyar szellemiség uralkodik, hanem idegen szellemiség....". Ezután még a következőket is nyilatkozta:
- "....a mi apáink ....nagyapáink ....honvédő harcot folytattak a beözönlő judeo-bolsevista hadsereg ellen és ....ilyenkor vannak áldozatok....";
- "....mi azt fogjuk ezzel a mozgalommal elérni, hogy a magyar fiatalság ismét büszkén ....álljon meg a példaképei előtt ....Szálasi Ferenc....";
- "....hány ún. fasiszta szervezet van az izraeli parlamentben....";
- "....tehát nézze otthon, hogy otthon minden rendben van, és amikor otthon minden rendben van, akkor itt próbálja tisztázni a maga helyzetét....";
- "....súlyos problémái vannak a zsidó kisebbségnek otthon....";
- a zsidóság "....Magyarországon és külföldön is a magyar nemzet lejáratásával foglalkozik, mást sem csinál...";
- "....ha olyan nagyon rossz itt lenni, akkor megkérdezném, hogy mi a fenéért vannak még itt....";
- "....akik ezért az országért ....tenni akarnak ....elfogadjuk őket ....papír szerinti magyarnak....";
A II. r. vádlott az Új Rend című, magát "Harcos Nemzeti Szocialista Sajtóorgánum, a NSDAP magyar nyelvű kiadványa"-ként meghatározó időszaki lap egyik alapítója és kezdetben szerkesztője volt. 1994. január 24-től a lappal minden kapcsolata megszakadt.
1992-ben, az ellene folyó büntetőeljárás során megírta a külföldi kiadónak, hogy többet ilyen lapot ne küldjenek neki, de ennek ellenére rendszertelenül ugyan, de mégis kapott belőle. A lap címlapján egy nyilaskereszt és egy horogkereszt volt látható.
A II. r. vádlott 1992-ben és 1993. év elején - pontosan meg nem határozható időpontig - a lap példányait, kb. 25-30 darabot a IV. r. és az V. r. vádlottaknak adott át.
A VI. r. vádlott részben ugyancsak külföldről, részben a II. r. vádlottól kapott az Új Rend című lapból 1990-től 1993-ig. A VI. r. vádlott 1992-ben, illetve 1993. év elején, pontosan meg nem állapítható időpontig, szintén átadott e lapból a IV. r. és az V. r. vádlottnak.
A IV. r. és az V. r. vádlott részben társaiktól, részben külföldről postán kapott az Új Rend című lapból, a VNP párthelyiségének előterében, valamint az épület előtt fejenként kb. 10-15 darabot adott át ismeretlen személyeknek, darabonként 20-30 forintért. Ezt a tevékenységüket 1993. május 21-ét követően is, 1993 szeptemberéig folytatták.
Az ítélet ellen az ügyész az I. r., a II. r., a fk. III. és a VI. r. vádlottak terhére megalapozatlanság miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett, a IV. r. és az V. r. vádlottak terhére anyagi jogszabálysértés miatt, a bűnösség kimondása és büntetés kiszabása végett; a IV. r. vádlott és védője felmentésért; az V. r. vádlott és védője bűncselekmény hiányában történő felmentésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt emelt váddal kapcsolatos felmentő rendelkezés miatt a II. r. és a VI. r. vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta, az ezen túl bejelentett fellebbezést fenntartotta. Az ügyész a másodfokú tárgyaláson az írásbeli indítványt fenntartotta.
A IV. r. vádlott és védője a másodfokú tárgyaláson a felmentésre irányuló fellebbezésüket visszavonták, és az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.
Az elsőfokú bíróság elbírálta még a VI. r. vádlott tekintetében emelt vádat is. A bíróság ítéletének vele kapcsolatos rendelkezései - a fellebbezés visszavonása folytán - jogerőre emelkedtek. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet - a Be. 237. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően - csak az I-V. r. vádlottak tekintetében bírálta felül.
A fellebbezések alaptalanok.
Elöljáróban rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a vádelvet némileg szűkítően értelmezte. A vád tartalma és az ítéleti tényállás kisebb mértékben eltérhet egymástól. A vádnak ugyanis a tényállás lényegét kell tartalmaznia, bár kétségtelen, hogy a szóban elkövethető bűncselekményeknél, mint a jelen esetben is, célszerű, ha az ítélet a lényeges kijelentéseket szó szerint idézi. Az ítéletnek azonban a vádat nem kell szó szerint követnie, a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest a vádirattól részben eltérő kijelentések megtételét is tényként megállapíthatja. A kifejtetteknek azonban csak elvi jelentőségük van, az adott ügyben a vádelv nem szenvedett sérelmet.
Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás mentes a Be. 239. §-ának ( 2 ) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó.
Az irányadó tényállás alapján helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a IV. r. és az V. r. vádlott megvalósították az önkényuralmi jelkép használatának vétségét.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság az V. r. vádlott védőjének azzal az álláspontjával, hogy e vádlottnak az ítéletben leírt cselekménye nem bűncselekmény, mert e vádlott nem terjesztette az Új Rend című újságot. Az ítéleti tényállás szerint az V. r. vádlott az Új Rend című lapot - amelynek a címlapján egy nyilaskereszt és egy horogkereszt volt látható - a VNP párthelyiségének az előterében és az épület előtt ismeretlen személyeknek pénzért árusította. Márpedig ezzel a magatartásával megvalósította az önkényuralmi jelkép használatát. A Btk. 269/B. §-a értelmében ugyanis az követi el ezt a bűncselekményt, aki - többek között - terjeszt ilyen jelképet. A pénzért való árusítással pedig ez megtörtént.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r., a II. r. és a fk. III. r. vádlottakat a közösség elleni izgatás bűntettének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.
Helyes érvekkel fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy valamely nemzetiségre vagy fajra tett lealacsonyító kifejezések csak akkor büntetendők, ha azok gyűlöletre uszításban jelentkeznek. Tehát azt kell vizsgálni a jelen ügy elbírálása során, hogy a vádlottak gyűlöletre uszítottak-e, vagy a véleményszabadság keretében nyilvánítottak véleményt. Abban a kérdésben, hogy meddig terjed a véleményszabadság, az Alkotmánybíróság már állást foglalt, amikor a Btk. 269. §-ának (2) bekezdését hatályon kívül helyezte. E rendelkezés szerint "aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, vétség miatt.... büntetendő." A hatályon kívül helyezés indokaként kifejtette az Alkotmánybíróság: "nincs demokratikus társadalom pluralizmus, tolerancia és nyíltság nélkül; a vélemény-nyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek" [36/1994. (VI. 24.) AB határozat]. A vádlottaknak az első fokú ítéletben írt cselekményei, kinyilvánított véleményei több részükben sértőek, meghökkentőek és aggodalmat keltenek. Ezzel azonban még nem valósították meg a terhükre rótt bűncselekményt. A Btk. a közösség elleni izgatást a köznyugalom elleni bűncselekmények között helyezte el. A Btk. 269. §-a (1) bekezdésének a cselekmények elkövetésének idejében hatályos szövege szerint: "Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség, b) valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el...." E bűncselekmény tehát veszélyeztető cselekmény. Ez azt jelenti, hogy valamilyen valóságos sérelem, mint eredmény már nem tartozik a törvényi tényálláshoz. Nincs jelentősége annak sem, hogy az uszításra a jelenlévők hogyan reagálnak. A lényeg az, hogy az elkövető gyűlöletre uszított-e vagy sem.
Az uszításnak nagy nyilvánosság előtt kell történnie, ami a jelen esetben nem volt vitás, mert pontosan meg nem határozható, de nagyobb létszámú csoport előtt nyilatkoztak a vádlottak. Az előadásokra, illetve a sajtótájékoztatóra bárki bemehetett, a sajtó képviselőit széles körben meghívták.
Vizsgálni kellett a továbbiakban azt, hogy gyűlöletre uszítás történt-e a vádlottak részéről. Az elsőfokú bíróság a gyűlöletre uszítás fogalmának a meghatározásánál helyesen járt el, amikor az Alkotmánybíróság 30/1992. (VI. 26.) határozatában kifejtetteket vette figyelembe. Mivel a törvényi tényállásban szereplő kifejezéseket maga a Btk. nem határozza meg, azok köznyelvi értelmét kell alapul venni. Eszerint a "gyűlölet az egyik legszélsőségesebb, negatív, a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint (2. kötet 1132. o.) nagyfokú ellenséges indulat. Aki uszít, az valamely személy, csoport, szervezet, intézkedés ellen ellenséges magatartásra, kárt okozó tevékenységre biztat, ingerel, lázít" (Értelmező Szótár 7. kötet 59. o.). Ebből következik, hogy az uszítás nem egyszerűen gyűlölet, hanem olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. Aki "gyűlöletre uszít", az másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.
A vádlottak cselekményének elkövetése idején hatályos Btk. 269. §-ának (1) bekezdése csak a gyűlöletre uszítást rendelte büntetni. Ez a közösség elleni izgatás súlyosabb alakzata, minthogy az enyhébb alakzatot meghatározó (2) bekezdést az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte. Az időközben hatályba lépett 1996. évi XVII. törvény a gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekmény elkövetését is büntetni rendeli. Ez is alátámasztja azt, hogy a vádlottak cselekményének elkövetése idején hatályos törvény alapján a terhükre rótt kijelentések nem voltak büntethetők. A vádlottak kijelentései - elsősorban az I. r. vádlotté - az uszítás határát "súrolták", de nem lépték túl azt, mert gyűlölet keltésére esetleg alkalmasak voltak, de nem ingereltek aktív gyűlöletre.
A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor az I. r., a II. r. és a fk. III. r. vádlottakat az ellenük közösség elleni izgatás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény elkövetése hiányában - felmentette.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor az I. r. vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette a vád azon része alól, amely szerint a párthelyiségben elhelyezte az "Út és Cél" című lapból kimásolt, Szálasi Ferenc 1944. október 15-i hadparancsát tartalmazó részt eredeti formájában, a rajta lévő nyilaskereszttel együtt. A párthelyiségben rendszeresen történelmi jellegű előadások megtartására került sor. Ezek közül három is foglalkozott Szálasi Ferenc személyével és tevékenységével. Így a hadparancs eredeti formában történő kitételekor nem a nyilaskereszten, mint önkényuralmi jelképen volt a hangsúly, hanem a hadparancson. Ezzel pedig - amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott - egy történelmi dokumentumnak a bemutatása történt meg. A Btk. 269/B. §-ának (2) bekezdése szerint pedig nem büntethető önkényuralmi jelkép használata miatt, aki a cselekményt "ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el". A dokumentum bemutatásának "tájékoztató" jellege nem vitatható, magának az előadásnak a tartalma és színvonala, amely előadásra tekintettel a bemutatás történik, a büntetőjog szempontjából közömbös (feltéve, hogy nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit, azaz az előadó nem uszít gyűlöletre, vagy nem valósít meg más bűncselekményt, pl. rágalmazást stb.).
Nem találta bizonyítottnak az elsőfokú bíróság azt, hogy az I. r. vádlott más önkényuralmi jelképet tartalmazó bármilyen kiadványt vagy nyomtatványt használt volna, ezért e tekintetben őt a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján bizonyítottság hiányában felmentette. Az ügyész e tekintetben a bíróság mérlegelési tevékenységét támadta, amikor megalapozatlanság miatt, a bűnösség megállapítása végett jelentett be fellebbezést. A bizonyítékok felülmérlegelésére azonban a másodfokú eljárásban nincs mód. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a IV. r. és az V. r. vádlottak vonatkozásában az eljárást megszüntette, és őket megrovásban részesítette, mivel az eltelt időre, valamint egyéb körülményekre figyelemmel e vádlottak cselekménye az elbíráláskor olyan csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, hogy a törvény által alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Annyiban mulasztott csak a bíróság, hogy nem hívta fel a Btk. 36. §-át.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a Be. 218. §-ának (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. (Legf. Bír. Br. I. 1062/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás