BK BH 1997/166
BK BH 1997/166
1997.04.01.
I. Az ügyésznek a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentésére irányuló, a tárgyaláson tett indítványa nem tekinthető a vád elejtésének [Be. 9. § (2) bek., 18. § (4) bek., 209. § (1) bek.].
II. Bűnhalmazatban álló egyes cselekmények miatt az eljárás megszüntetése a másodfokú bíróság részéről, mert a vádlott felmentéséré irányuló ügyészi nyilatkozatot – tévesen – a vád elejtésének tekintette, olyan eljárási szabálysértés, amely miatt felülvizsgálatnak nincs helye [Be. 209. § (1) bek., 250. §, 284. § (1) bek. a) pont, 284/A. § (2) bek.].
A városi ügyészség - több más bűncselekmény mellett - 2 rb. csalás vétsége miatt is vádat emelt a terhelt ellen, a tárgyaláson azonban az ügyész e tekintetben a vádlott felmentésére tett indítványt arra hivatkozással, hogy nem találja bizonyítottnak ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetését.
A városi bíróság a terheltet - mivel az ügyészi indítvány ellenére is bizonyítottnak látta e két cselekmény elkövetését - bűnösnek mondta ki a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő sikkasztás vétségében, valamint a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csalás vétségében is. E két cselekmény tekintetében az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 1991. augusztus 26-án 3 db videofilmet kölcsönzött ki úgy, hogy nem közölte; a személyi igazolványában szereplő cím helytelen, majd később két kazettát ismeretlen személyeknek eladott, és így 3750 forint kárt okozott. 1991 decemberében, mint egy bt. kültagja, megbízási szerződés alapján pénztárgépekre megrendeléseket gyűjtött. Ennek során hamis megrendeléseket készített, és ennek alapján a megrendelésekre járó jutalékból jogtalanul előlegként 5000 forintot felvett.
A másodfokon eljárt megyei bíróság a terhelt ellen a 2 rb. csalás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette. A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a bizonyítékok hiányában a vádlott felmentésére irányuló ügyészi indítvány tartalmilag a vád elejtésével egyenlő, ezért a büntetőeljárás megszüntetésének van helye.
A megyei bíróság ítélete ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az ebben kifejtettek szerint az első fokon eljárt ügyésznek az a nyilatkozata, hogy a terheltnek bizonyítékok hiányában történő felmentését indítványozta, nem tekinthető vádelejtésnek. Álláspontja szerint az ügyész az ügyben a vádirati tényállást nem változtatta meg, csak kifejtette azt a jogi álláspontját, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján álláspontja szerint a terhelt büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg. Márpedig az ügyészi nyilatkozatok a bíróságot nem kötik, csak és kizárólag az ügyész által előterjesztett tényállás, figyelemmel a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. Egyébként más esetekben is előfordul, hogy az ügyész felmentésre tesz indítványt, de nem kívánja az eljárás megszüntetését. Ilyen eset pl., amikor büntethetőséget kizáró okból indítványozza a felmentést, egyben azonban a kényszergyógykezelés elrendelésére is indítványt tesz. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a tárgyalás eredményéhez képest csak a szabálysértés megállapítására lát lehetőséget, és annak az elbírálását indítványozza. Ilyenkor az eljárás megszüntetése esetén nem kerülhetne sor kényszergyógykezelés elrendelésére, illetve a szabálysértés elbírálására.
A legfőbb ügyész írásbeli észrevételében - és az ügyész a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt megalapozottnak tartotta, indítványozta a megyei bíróság ítéletének a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján történő hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására utasítását.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja csak a büntető anyagi jog szabályainak megsértése esetére ad lehetőséget a felülvizsgálatra abban az esetben, ha az eljárás megszüntetésére került sor. Az adott esetben a Be. 209. §-ának értelmezése, illetve alkalmazása folytán szüntette meg a megyei bíróság az eljárást. Ez pedig nem anyagi, hanem eljárási jogszabály.
Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében felsorolt eljárási szabály megsértésére került-e sor. Ilyen azonban nem történt; a másodfokú bíróság nem "törvényes vád hiányában" járt el, hanem az elsőfokú bíróság eljárását - a cselekmények elbírálását az ügyészi indítvány ellenére - tekintette törvénysértőnek.
Mivel ezek szerint a felülvizsgálati indítvány kizárólag az eljárási szabálysértésre hivatkozik, de nem olyanra, amely miatt a törvény megengedi a felülvizsgálatot, a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott bírósági határozatot a Be. 291. §-a (7) bekezdésének az alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az ügyészi felülvizsgálati indítványban kifejtettek megfelelnek a Be. 209. §-a helyes értelmezésének. Eszerint ugyanis az ügyész a vádat elejtheti, de a vádelejtést a tárgyaláson indokolnia kell. Az első fokon eljárt ügyész azonban nem ezt tette, hanem a vád elejtése nélkül a terhelt bizonyítékok hiányában történő felmentésére tett indítványt. Ez pedig nem egyenértékű a vád elejtésével. A Be. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. Az eljáró elsőfokú ügyész a vád tárgyává tett cselekmény tekintetében a vádat nem ejtette el, hanem továbbra is fenntartotta, és csupán azt a - bíróságra nem kötelező - jogi álláspontját fejtette ki, hogy a cselekményt nem látja bizonyítottnak. A kifejtettekre figyelemmel tehát az eljárás megszüntetésére a másodfokú eljárásban nem kerülhetett volna sor. (Legf. Bír. Bfv. I. 1726/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás