BK BH 1997/171
BK BH 1997/171
1997.04.01.
Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megkeresése folytán a bíróságnak a különleges eljárás szabályainak alkalmazásával – szükség esetén bizonyítás felvételével – kell tisztáznia: a büntetőeljárás során a sértett olyan módon vesztette-e életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt [Be. 356. § (1) bek., (2) bek. e) pont; 1992. évi XXXII. tv. 2. § (1) bek. b) pont, 14. § c) pont].
A megyei bíróság az 1995. július 8-án kelt végzésével F. J.-nének a férje halálával kapcsolatos igazolás kiadása iránti kérelmét elutasította. A végzés indokolásában az elsőfokú bíróság a kérelmező által csatolt és a hivatalból beszerzett adatok alapján tényként állapította meg, hogy F. J. halála 1957. február 9-én következett be. Azt is rögzítette, hogy ekkor F. J. ellen nem volt folyamatban büntetőeljárás, és minthogy a korábbi büntetését kiállotta, elhurcolása nem a büntetés végrehajtása érdekében történt. Ilyen adatok mellett az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában rögzített feltételek nem valósultak meg. Az említett törvényi rendelkezés értelmében ugyanis kárpótlás az élet elvesztéséért akkor jár, ha a sérelmet szenvedő a büntetőeljárás vagy büntetőügyben hozott ítélet végrehajtása során oly módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt.
A végzés ellen F. J.-né fellebbezést jelentett be, amelyben megismételte az eredeti kérelmét annak tisztázása érdekében, hogy a férjét 1957. február 9-én egy rendőr és három fegyveres személy a lakásáról elvitte, és tisztázatlan körülmények között az életét vesztette. A rendőr, az egyik fegyveres és a boncolásnál jegyzőkönyvet vezető személy jelenleg is feltalálható. Utalt a kérelmező arra is, hogy a férjének fegyveres előállítása a büntetőeljárás kezdete volt, amely a hatóság szándékos közreműködéseként következett be. Kérte ez utóbbi körülmény tisztázását.
A legfőbb ügyész az első fokú végzés helybenhagyására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 356. §-ának (1) bekezdése, a (2) bekezdésének e) pontja alapján, valamint a Be. 248. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel iratokat szerzett be. A megyei rendőrkapitányság jelentésének adataira, a mellékletként csatolt "kivonat a rendőrkapitányság 1957. év Bü. ált. iktatókönyvből" másolatra, a Magyar Népköztársaság HM Budapesti Helyőrségi Katonai Ügyészség irataira, különösen a boncolási jegyzőkönyv, a tanúvallomások, valamint a nyomozást megszüntető határozat adataira figyelemmel a tényállást az alábbiak szerint egészítette ki:
P. L. rendőr tizedes - a BM T.-i Járási Rendőrkapitányságnál szolgálatot teljesítő hivatalos személy - 1957. február 9-én azt a parancsot kapta, hogy az éjszaka folyamán állítsa elő F. J. f.-i lakost, különböző, a forradalom alatt elkövetett bűncselekmények és fegyverrejtegetés alapos gyanúja miatt. P. L. rendőr tizedes éjjel 23 óra tájban D. A. rendőr őrvezető az O. I. rendőr hadnagy közreműködésével az előállítást foganatosította, eközben az előállítás miatt méltatlankodó sértettet P. L. a szolgálati géppisztolyával lelőtte. A halál oka a testen áthatoló lövési sérülés volt, amely a mellkas jobb oldalán, a hátsó hónalj vonalban, hátulról előre, alulról fölfelé húzódó lőcsatornával szétroncsolta a bordát, az ereket, az idegeket és a jobb tüdő felső lebenyét átszakítva a tüdő verőereket. P. L. rendőr tizedes ellen gondatlanságból okozott emberölés bűntette miatt indult büntetőeljárás, amelyet a BM Sz. Megyei Rendőr-főkapitányság 1957. február 20-án kelt határozatával megszüntetett.
A Legfelsőbb Bíróság által felkutatott és beszerzett iratok alapján a legfőbb ügyész 1996. május 25-én kelt átiratában - az eredeti indítványát módosítva - a tényállás kiegészítése mellett indítványozta annak a megállapítását, hogy F. J. büntetőeljárás során oly módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt.
A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyészi indítványra figyelemmel a beszerzett iratok alapján kétséget kizáró módon látta megállapíthatónak, hogy F. J.-t 1957. február 9-én bűncselekmények alapos gyanúja miatt, halaszthatatlan nyomozati cselekményként a rendőrkapitányságra parancs alapján állította elő P. L. és két társa. E nyomozati cselekmény a büntetőeljárás első szakaszának, a nyomozásnak a része, és az ekként büntetőeljárásnak minősül. A lövés egyértelműen bizonyítékul szolgál arra, hogy a halál oka az eljáró magyar hatóság - az adott esetben a rendőrség - szándékos közreműködése volt.
Mindezekre tekintettel a különleges eljárás keretében lefolytatott előzetes bizonyítás során beszerzett adatok alapján a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontját alkalmazva, a kérelmet alaposnak találta. Az első fokon kelt végzést megváltoztatta, és megállapította, hogy F. J. halála büntetőeljárás során és az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése folytán következett be. (Legf. Bír. Ntf. V. 1656/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás