PK BH 1997/176
PK BH 1997/176
1997.04.01.
Lakásszövetkezet tagjai között a gépjárművek parkírozásával kapcsolatban felmerülő jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 189. § (2) bek., 192. § (3) bek.].
A városi polgármesteri hivatal igazgatási osztálya határozatával az alperes birtokháborítás megszüntetése iránti kérelmének helyt adott, és arra kötelezte a felperes lakásszövetkezetet, mint birtoksértőt, hogy három napon belül az eredeti birtokállapotot állítsa helyre, ennek során a kiépített parkolót szüntesse meg. Egyben megtiltotta a gépjármű ezen a területen történő parkírozását. A hatóság a határozata indokolásában utalt arra, hogy a lefolytatott eljárás során megállapította: a lakásszövetkezet birtokháborítást követett el az alperes sérelmére azzal, hogy tiltakozása ellenére kiépített parkolót létesített lakásának erkélye előtt, és ott, lakásának erkélyéről pár centiméterre, gépjárművek parkíroznak, és a gépjárművek indulásával, megállásával járó zajt el kell viselnie, valamint a kiáramló füst és benzingőz akadályozzák őt lakásának rendeltetésszerű használatában.
A határozatot támadó felperesi keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. Döntését a következőkkel indokolta.
A perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy az alperesnek a földszinten levő lakása különösen ki van téve a zavaró hatásoknak. Az alperes az állandó forgalom miatt nem tudja használni a lakásához tartozó erkélyt sem. Mindezekből kitűnik, hogy a kiépített parkoló forgalma egyrészt az alperes életfeltételeit zavarja a légszennyezéssel és a zajhatással, másrészt lakása rendeltetésszerű használatát is gátolja. A felperesnek az az álláspontja, hogy az alperes a birtoklásának zavarását tűrni köteles, hiszen a kiépített parkoló létesítéséről a lakásszövetkezet tagjainak többsége határozott, azért nem fogadható el az elsőfokú bíróság ítélete szerint, mert a többség akarata nem eredményezheti a kisebbségben maradó alperes környezetének, életfeltételeinek sérelmét. Mérlegelni kellett a többség oldalán fennálló: a gépkocsi tárolásához fűződő igényt, és az alperes oldalán fennálló: emberhez méltó, zavartalan körülmények iránti igényt. Arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem köteles tűrni birtoklásának zavarását.
Az ítélet ellen előterjesztett felperesi fellebbezést a másodfokú bíróság alaptalannak találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A döntését valójában az elsőfokú bíróságnak - szerinte helytálló - indokaira alapította. A jogerős határozat ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Abban a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
Az alperes - a felülvizsgálati ellenkérelmében - a másodfokú határozat hatályban tartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme annyiban alapos, hogy mindkét fokú bíróság tévedett, amikor az eredeti birtokállapot helyreállításának módját is támadó közigazgatási határozat elleni keresetet teljes egészében alaptalannak tekintette.
A Ptk. 189. §-ának (2) bekezdése alapján a közös birtokosok - egymás közötti viszonyuk alapján - egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre. A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróságnak a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján kell döntenie. A per eddigi adatai szerint az alperes nem vette igénybe azt a jogorvoslati lehetőséget, amivel támadható lett volna az 1992. augusztus 16. napján tartott részközgyűlésnek az a többségi határozata, amellyel úgy döntöttek, hogy parkolót alakítanak ki. Az alperes ezzel maga is tudomásul vette azt, hogy a perbeli területrésznek a hasznosítása az említett módon történik meg. Nem eredményezhet azonban ennek a határozatnak a végrehajtása, így a parkoló kialakítása, a gépkocsik ott történő parkolása az alperes számára olyan hátrányt a lakása rendeltetésszerű használatában, amit már nem köteles eltűrni.
Az elsőfokú bíróság és az ítéletet helybenhagyó másodfokú bíróság is indokoltan jutott arra a következtetésre, hogy a parkolásnak jelenlegi módja olyan hátrányt okoz az alperesnek, aminek megszüntetését a felperestől így a szövetkezet tagjaitól okkal igényelheti. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor utalt az ítélete indokolásában arra is, hogy a lakásszövetkezet egyenjogú tagok szövetsége, ezért a parkolás ügyében is olyan megoldást kell találni, amely mind a gépkocsi-tulajdonos többség, mind a kisebbség számára elfogadható. Ezt a megoldást a felek valójában a bíróságtól kérik. Az eredeti birtokállapot helyreállítása kapcsán ezért ennek vizsgálata nem mellőzhető. A felek e tárgyban nem tudnak megegyezni a per eddigi adatai szerint, ezért a bíróságnak kell megtalálnia azt a mindkét fél számára legkedvezőbb megoldást, ami a legkisebb, érdeksérelmet okozza.
A másodfokú bíróság tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta az alperesnek a fellebbezési ellenkérelmében tett azt a nyilatkozatát, hogy az eredeti állapot visszaállítása szerinte sem jelentheti "a rendezésre került terület megszüntetését", és az "építés utáni kaotikus állapot visszaállítását". Nem érdektelen az sem, hogy a pert megelőzően maga az alperes sem tartotta kizártnak a perbeli területrészen történő gépkocsiparkolást, mint ahogy azt sem vitatta, hogy a terep rendezését megelőzően is parkoltak ott gépkocsik. Védőkorlát kialakítását javasolta, ami megakadályozza a kocsiknak a meg nem engedett módon történő felállását az épület falához.
Az előzőekben kiemeltek azt teszik szükségessé, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban maga tegye vizsgálat tárgyává, hogyan biztosítható az érdekek egyeztetésével a gépkocsik parkolása a perbeli területrészen, ha más parkolási lehetőség valóban nem létezik; a parkolásnak milyen módját kell kialakítani annak érdekében, hogy az alperest a legcsekélyebb hátrány érje. Azt is vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy az alperest közvetlenül érintő birtokháborításon túlmenően, indokolt-e a terület egészén történő parkolás lehetőségének megszüntetése vagy sem. E tekintetben nyilván annak is jelentősége lehet, hogy az épület több érintett lakója kifogásolja-e az előttük történő parkolást vagy sem.
Az előzőekben kiemeltekre tekintettel sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem derítette fel azokat a tényeket, amelyekre alapítottan a felek jogvitájában megalapozott döntés hozható. Az ebből fakadó törvénysértés miatt a Legfelsőbb Bíróság a támadott másodfokú határozatot a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Pfv. I. 23.156/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás